Jégmécseseink...

-ilyen gyönyörűségesek lettek.

Mire felöltöztünk a mécsesgyújtáshoz,  hatalmas  hóesés lett... 

-holnap újrapróbálkozunk.

Jégmécses

Már megint egy mécsestartó. Lehet, hogy másnak,  kezd .már egy kissé unalmas lenni.
Sajnos nem tehetek róla, én nagyon szeretem, főleg ebben az időszakban... 
Ráadásul az elkészítése kézügyességet sem igényel.
Ilyenkor nagyon sajnálom, hogy a lányok iskolában vannak és nélkülük kezdtem bele. Sebaj, remélem az estére várható végeredmény, kárpótlást nyújt majd számukra.
Tűz és jég...

Reggel, miután befejeztem az ásványvizes flakonok darabolását, rengeteg  leesett hulladékom maradt.
Máskor, rendes körülmények között, ezek a felesleges darabok mennek a kukába.
Most is így lett volna, de szerencsére már olyan felfokozott karácsonyi hangulatba kerültem, hogy minden a dekorációkról szól körülöttem...
A megvilágosodás, talán annak köszönhető, hogy az ablaknál ültem és a havas tájra láttam, talán annak, ahogy a napsugarak beragyogták. Nem tudom. Ekkor  már eszembe jutott  Zsófikám  jégkirálynős jelmeze...
-amin a flakonok, tökéletes jeges hatást keltettek.

Több se kellett, jól rátekertem a kupakokat, és egy kanna víz társaságában kivonultam a teraszra, hogy elkészítsem ezeket a jégmécseseket.
Gyermeki izgalommal várom a fejleményeket.
Tudom, fehér mécsesek lettek volna a legjobbak, de sajnos a cementezéshez az összeset felhasználtuk, így,  most beérjük ezzel az illatosított változattal is.

Még mindig PETon mécseseknél tartunk...

-kibővítve a már meglévő készletet, mert egyszerűen nem tudunk leállni.
Most már sokkal nyitottabb szemmel járunk a házban. Minden különleges formára azonnal lecsapunk, így került sor a lányok karácsonyi képkeret öntő formájára és az egyik, valaha szappanokat tartó, szívecskés műanyag dobozára...

Viszont azt hiszem, hogy a sima ásványvizes palackok alja, amennyiben kicsit spórolósabban bánunk a cementtel lábazatig töltve fantasztikus virágalakzatot ad. Ezeket a virág formájú mécseseket még nyári dekorációnak is könnyen el tudom képzelni egy nyári, szabadban megterített asztal, hangulatának fokozására. 

És végül, jelenlegi kedvencem az aranyra antikolt cementmécses.

PETon mécsestartók

Vészesen közeledik a karácsony. Mivel évről-évre bevett szokás nálunk a mécsestartók készítése, és ismételni se szeretném önmagunkat, ezért az idei ajándék mécsestartókat, gipszből álmodtam meg.
És, ha már az álmoknál tartunk, akkor a címe is megvolt már a fejemben., mint
- Gipsz faktor...
De, mivel a kiszemelt barkácsáruházban egy fehér holló, értsd nagyon készséges eladóval hozott össze a sors, rekord idő alatt hagytam magam rábeszélni a cementre, amit szerinte pont nekem, erre a célra találtak ki. Mivel az ára nagyon baráti,  jóval olcsóbb is mint a gipsz egyedül, csak a mennyisége ijesztett meg. A házunk kész, sehol egy talpalatnyi betonozásra váró terület, mi a csudát fogok kezdeni* 25 kiló cementtel, ezen agyaltam egész úton, hazáig.
Persze, hogy elég izgatottak voltunk, és azonnal ki is szerettük volna próbálni.

A már előre elkészített, kivágott palackok és mécsesek gyorsan előkerültek, miközben a cement is simára keverődött.
Öntés-mécses, öntés-mécses, majd megint öntés, és megint mécses ...
Pár perc alatt, el is készültek ezek a különleges mécsestartók.
Eleinte kicsit aggódtam, hogy a mécsesek milyen módon jönnek majd ki a már megkötött cementből, de félelmem alaptalannak bizonyult, ugyanis,

- pár óra múlva, ahogy száradt a víz, és a légbuborékok, feldobták mécseseinket a cement tetejére
- a mécsesek helye ekkor már megmaradt, így csak biztonsági okokból nyomkodtam vissza
- száradásuk, gyorsabb volt a vártnál, röpke 24 óra alatt megkötöttek
- ráadásul, a PET palackok sima falának, oldalának köszönhetően, szép, fényes felület is kaptam

Szerintem nagy sikere lesz a PETonból készült mécsestartóinknak...
-és, nem csak az iskolában megrendezett adventi vásáron!

* most már tudom!
- rengeteg a lehetőség, csak az idő kevés hozzá...

FOLYTATTUK! 
-mert nem lehet megunni.

Egyszerű, de nagyszerű mécsestartó(k)

Még  májusi favágásunk alkalmából menekítettem magamnak jó-pár fakérget, ami most, hogy  őszi szünetünket töltjük, tökéletes alapanyagnak bizonyult egy kis alkotáshoz.
Ennek a mécsestartónak az elkészítése annyira egyszerű,  hogy ezt már a segédeim is Zsófi és Luca szóvá tették, ugyanis alig kezdték el a munkát már végeztek is vele...

Volt pár darab fénymásolt kottám természetesen gyerekdalokkal amit ügyesen méretre vágtak, majd miután a villany tűzhely felett beantikoltam, mert ezt már mégsem bízhattam rájuk.Az antikolt kottacsíkokat gyűrűként összeragasztották és máris felkerülhettek a mécseseink az előzetesen lelakkozott faháncs-alapra, amit ragasztópisztollyal rögzítettünk.

Nagyon szép, mutatós darab lett belőle, amit stílszerűen a kandalló elé helyeztünk el, ráhangolódásként a közelgő karácsonyra.

Húsvéti mécsestartó

Már megint egy mécsestartó!
Gondolom a szakemberek tudnák a választ, hogy miért érzek oly nagy vonzalmat a mécsestartók iránt, és biztosan meg is magyaráznák múltamból adódó hozományomat, amit szerencsére lányaim is örököltek, enyhe piromániával fűszerezve...
Az elmúlt évek alatt rengetegféle, alkalomhoz-illő mécsestartót alkottunk.
Ahogy nőnek, cseperednek a lányok, annál komolyabb dolgok elkészítésére képesek, így a mécsestartóink is eszerint változtak, alakultak az évek során.
majd egyszer, ha lesz időm rá, csokorba szedem az összeset
Türelmükkel, kitartásukkal, eddig se volt problémám, ezért mertem velük belekezdeni a legújabb mécsestartónkba. Mondjuk ehhez azért, kellett két nyűglődő, unatkozó gyermek, akik alkotni vágytak, no és persze némi pisztáciahéj, ami garantáltan pár órás elfoglaltságot nyújtott számukra.
Legtöbbször halk zene mellett, vidáman fecsegve munkálkodnak, míg máskor csendben, felolvasóest keretében zajlanak a programok. Munkájukba ilyenkor teljesen belefeledkeznek és ájulásig vágnának, festenének, vagy ragasztanának, ha nem lépnék időben közbe... Nálam az alkotni vágyás kikapcsolódás, vagy feszültséglevezetés, de mi lehet egy két óvódás számára, mert gondolom, nem a napi stressz, vagy a rengeteg játék levezetése motiválja őket... na, mindegy is, -remélem az iskolába is tartalékolnak kitartásból, szorgalomból, kreativitásból, ha csak feleannyit mint eddigi munkájukba fektettek, már nincs nem lesz okom panaszra.

 Első nap csak festettek. Itt nagyon fontos kiemelnem,  a színek leosztását, elkerülve ezzel a folyamatos ecsetmosás és színválasztás körüli vitákat. Fontos volt még a "tojások" elosztásánál a közös tulajdonviszonyt is kihangsúlyozni, a későbbi félreértések elkerülése végett...
Második alkalommal mintáztuk a "tojásainkat" ami méretükből adódóan festékkel elég nehezen ment.
Akkor is szépen mutattak volna, ha egyszínűek maradnak és semmilyen minta nem kerül rájuk!
Fiókom mélyén jól eldugva lapultak azok a körömmatricák, amiket tavaly nyáron lányaim választottak maguknak. Nyáron engedélyezett a körömlakkozás nálunk, de csak és kizárólag szolidan, csajosan...
Soha jobb alkalmam nem is lehetett volna arra, hogy végre megszabaduljak ezektől a körömbigyóktól, ráadásul úgy, hogy még a tulajdonosai se sajnálják.
Miközben a lányok boldogan ragasztgatták, addig nekem a  lakkozós része jutott, így egy fényes felületet is kapott, ráadásul a matricák is jobban ráragadtak.

Dekorációs alapunknak, egyszerű cserépalátétet használtam, ehhez vágtam ki zöld kartonból füvet, ez lesz majd a tojásfészkünk.

A kiesett darabokat, szorosan egymás mellé a cserépalátét belső részéhez ragasztották a lányok.
Ezután felkerült külső részére is a kivágott füvünk, majd következhettek a tojások.
Ragasztásnál folyékony, sima hobbiragasztót használtunk.
A száradási időnél, ezzel számoljunk!

Mécseseinkhez, egy vékonyka papírgyűrűt készítettem, ami nem fix, cserélhető.

Lehet, hogy így elsőre nagyon macerásnak, és hosszadalmasnak tűnik elkészítése, de mikor munkájuk befejeztével a lányok megkérdezték, hogy még mennyi nyuszifészket készítünk ajándékba, már az megérte...

Karácsonyi mécsestartóra, sokadik variációnk...

Már-már hagyománynak számít nálunk, hogy karácsonyi ajándéknak mécsestartókat készítünk.
Idén se volt ez másképp. Három évvel ezelőtt kezdtük el lányaimmal a mézeskalács mécsestartókat gyártását ami egyébként nagy kedvencünk, de most egy kicsit szerettem volna újítani, de mégis hagyományosat, olyan Mónisat készíteni. Mivel karácsonyi ajándéknak szántuk, egyértelmű volt, hogy valami olyasmiben gondolkodunk, ami szorosan kapcsolódik az ünnepekhez.


Volt egy doboznyi dióhéjam, ami részben tavalyi maradék, részben idei szerzemény a kézműves kacatjaimban. Tökéletes választásnak tűnt a dióhéj azt tudtam, csak azt nem, hogy miképpen lehetne kivitelezni belőle valamilyen pofásabb mécsestartót. Az ilyenkor szokásos iderakom-odarakom, forgatomból szokott kipattanni fejemből az isteni szikra, megoldás a dilemmámra. Nem sokkal később már javában folyt a munka , aminek dandár részét a lányok végezték, festették az aprócska dióhéjakat.
A kartonlapokra természetesen már nem engedtem nekik ragasztani, mert az ragasztópisztollyal történt, de azt hiszem jövőre már ezt a feladatot is eltudják önállóan végezni...
Minden mécsestartónk szigorúan a lányok elképzelése, felügyelete mellett történt, így a végeredmény is az Ő ízlésüket dícséri, amivel maximálisan meg vagyok elégedve.
Igazán ötletesen variálták a színeket, nem csak a dióhéjaknál, hanem az alaplap kiválasztásánál, illetve a dekorációként használt gyöngyöknél is.
Úgy indultunk neki eleinte a munkának, hogy csak pár darabra mécsestartóra van szükségünk, majd időről-időre emeltük a darabszámot, mire a végére értünk, szinte észrevétlenül értük el a 25-ös darabszámot. Óvónénik, dadusnénik, Varázsműhelyből az összes alkalmazottnak, na és természetesen azon barátok részére, akik nevét itt nem említhetem meg, mert még a végén lelőném a poént.


Ha valakinek még nincs ajándékötlete, de van néhány szem fél dióhéja, tetszőleges színű akril festéke, mécsese és ragasztópisztolya, ne habozzon, bátran fogjon bele! :)


Ma, csütörtök lévén Varázsműhelyes napunk van, ahol délután már az utolsó Adventi gyertyagyújtásra, karácsonyra hangolódva, egy műsorral készültek a gyerekek.
Reggel izgatottan készülődtek a lányok, ami nem is csoda, mert életükben először igazi nylon harisnyába mehettek, ami ráadásul nem akármilyen, hanem igazi nagylányos, alkalomhoz illően, csillogó. Ezt most muszáj volt lejegyeznem, illetve az előbb egy emlékeztető cetlire is felírtam magamnak, nehogy a nagy rohanásban elfelejtsem: PÓTHARISNYA!!!

Csináld magad, avagy karácsonyi ajándék készítés gyerekkel 3.rész

Ma ismételten mézeskalács lesz a témám, ami nem csak finom, de ajándékozás céljából is változatosan elkészíthető.
Receptet előző bejegyzésemnél a mézeskalácsból készült hűtőmágneseknél se írtam, mert gondoltam, hogy mindenkinek megvan a tuti, jól bevált receptje és egyébként a világhálón is rengeteg változata kering...
Kaptam viszont rengeteg levelet, kérdést, hogy áruljam el a saját mézeskalács receptem titkát...

Nem szeretnék kiábrándítani senkit, éppen ezért felhívom a figyelmeteket, mindenki saját felelősségre olvassa tovább a következő pár soromat!

A nálam /nekem bevált "recept" a friss mézeskalácstészta amit készen lehet kapni, így amikor kedvet kapunk a sütéshez, csak kiveszem a hűtőből és 10 perc után már javába tart a munka szórakoztató része!
:D

Viszont, próbáltam utánajárni én is, hogy hol találni egyszerű de nagyszerű receptet és bevallom, a bőséges felhozatalból nagyon nehéz volt választani, helyette inkább a saját blogger-gyűjteményemben keresgéltem, mire találtam két receptet itt és itt.
Ha valakit kihagytam véletlenül, vagy esetleg neked is van egy jó recepted amit szívesen megosztanál velünk, most megteheted, szívesen veszem mások tapasztalatát!

Tehát, ha már megvan a tésztánk és úgy gondoljuk, hogy ajándékkészítésre is feláldozunk belőle, akkor nem kell mást tennünk, csak kivenni a háztartásunkban található száraztésztás zacskók egyikét/vagy mindegyikét és keresnünk egy teamécsest a fiók mélyéből...
-ebből a pár hozzávalóból, mécsestartókat készíthetünk mézeskalácsból, -egyszerűen, gyorsan.

Tavaly készítettünk ilyen ajándékokat először a lányokkal, amit a tésztaformázáson kívül egy-az egyben ők készítettek, díszítettek fel.

Írhatnám azt is, hogy a konyhák egyik elmaradhatatlan dísze, nem csak karácsonykor, a tésztával díszített mécsestartó!

Idén változatos nagyságban és színben készültek el ajándék-alkotásaink, amit már nagyon várnak szeretteink...

Vigyázat, nem lehet abbahagyni!!!

:)


Fontos!!! Miután elkészítettük a kívánt nagyságú mécsestartó-formánkat és belenyomtuk a teamécsest, azt egészen a sütés megkezdéséig benne hagyjuk a könnyebb díszíthetőség miatt, így a mézeskalács alapunk nem nyomódik, deformálódik el! Sütés közben 1-2 alkalommal visszanyomjuk a mécsest az emelkedő (kelő) tészta belsejébe, de csak addig, amíg a meglévő lyukat visszatágítjuk eredeti méretére!!!

Nálunk az adventi asztaldísz is ezzel a "technikával" készült, koszorú formában, hozzá illő natúr /méz színű gyertyákkal.
:D

díszítés közben...

itt már a harmadik gyertyánk is ég...


Mindenkinek kellemes időtöltést kívánok ehhez a könnyen elkészíthető ajándékhoz!

Karácsonyi mécsestartó készítése

Közeledve advent első vasárnapjához egyre nagyobb késztetést érzek arra, hogy a lányokkal közösen készítsük el idei lakásdekorációinkat.
A november és decemberi hónap talán az év legtermékenyebb időszaka, hogy kreativitásunkban kibontakozzunk úgy, hogy élvezi azt a család minden, apraja-nagyja...

Ebből szeretnék most bemutatni egy nagyon egyszerű, a háztartásokban fellelhető alapanyagokból készíthető mécsestartót.

szükséges anyagok:
-tojáshéj (mosott, szárított)
-festék (nálunk akril, hobbi boltos, metál piros)de, lehet tempera is
-szivacs, kötöződrót (ecset)
-WC papír guriga
-olló a szétvágásához (ezt inkább felnőttek végezzék)
-mécses(ek) eredetileg viaszporból terveztem


A tojáshéjjakról el kell távolítani a benne lévő hártyát, mert az száradásnál felválik!
Ezt a műveletet legegyszerűbben a tojások szétválasztása után tehetjük meg, mialatt kimossuk.

A gurigákat félbevágjuk, és máris kezdődhet a festés.
(mi először a belső részével szoktunk kezdeni, de ez kihagyható, elvégre a belseje nem látszik)

A tojáshéjjakkal is hasonlóan járunk el.
Itt is belül kezdünk, majd miután az összes héj belsejével végeztünk, jöhet a külső része, aminél szerencsés, ha valamivel megtudjuk támasztani, hogy az aprócska kezek ne maszatolják össze a már befestett részt.
Ez lehet egy ceruza vége, vagy az ujjunk is, kényelmesebbek viszont választhatnak egy festékes flakont is.
(úgy mint én)
A gyors száradásnak köszönhetően, hamarosan folytathatjuk a munkát, csak előtte mosdassuk ki a gyerkőcöt a festékből.
:)
A dekoráció egyébként elhagyható, mert különleges hatású, egyszerű dolgoknál nincs is szebb, de a türelmesebbek folytathatják a díszítést bármivel, ami a kezük ügyébe akad.

Mi szalagokat, kreppapírból sodort kötözőkből készítettünk a mécsestartónkra dekorációt, de bátran lehet használni ollót, (forma) lyukasztót, (használt) ajándékkötözőket, magvakat, egyszóval mindent, ami számunkra az ünnepi hangulatot jelképezi...

Ajándéknak is kitűnő lehet, a saját-készítésű mécsestartó szeretteinknek!


Jó munkát mindenkinek!