Újratervezés

Már jó ideje elkészültek az új íróasztalok, azaz a szekreterek, a lányok tanulószobájába. Ezeket még az epeműtét utáni lábadozós napokban kezdtem el, csakúgy, mint a szobájuk összes bútorát. Mondjuk úgy könnyű, hogy ilyen segítségeim voltak...

-akik nem csak festettek, hanem csiszoltak is.

Mikor a lányok elsőbe mentek, azon a nyáron újítottuk meg az egész gyerekszobát. Akkor, nem csak új festést kaptak, hanem új bútorokat. Az új bútorok, valójában nagyon is régiek voltak, némi továbbgondolással, újratervezéssel. Akkoriban úgy gondoltam, hogy a ház többi bútorához igazítva, az ő szobájukban is uralkodni fog a barna bútorszín. Mára, ezt már teljesen másképp látom és nem csak a magam változó ízlése miatt...
A lányok miatt is lépnem kellett.
Luca, már elég régen mondogatja, hogy külön szobát szeretne, míg másik-fele Zsófi, hallani se akar róla.
Bántott a dolog, hogy sehogy nem tudok mindenki számára jó döntést hozni, így inkább azon agyaltam, miként tudnék Luca kedvében járni és maradásra bírni.
Sokadik variáció és némi őszhajszál után, arra az egyezségre jutottunk, hogy részben átalakítjuk a szobájukat. Még jó, hogy jött a tanulószoba bútorfestése, mert innen jött az egész ötlet. A leányszoba, egyébként tökéletes volt eddig is, és mivel nőből vannak, ez a módszer tűnt a legegyszerűbbnek, pláne úgy, hogy Lucának nagyon tetszenek a régi, nagyon kopottas bútorok, kiegészítők. Csak tudnám, kire ütött ez a gyerek?
A szekreterek már régebbről megvannak és mivel szerkezetileg se volt semmi gond velük így csak egy festés hiányzott róluk.
Újítottam már fel bútort kedvenc festékemmel többet is, de most inkább, a saját keverésű, házi krétafestéket használtam, ami tulajdonképpen ugyan az mint AS és nem csak olcsóbb, de kiadósabb is. Eredetileg, nagyon öreg  repedezett festékhatást szerettünk volna Lucával, ám a repesztőlakk ellenére-se sikerült, számomra ismeretlen okból elérni a kívánt hatást, így nem kísérletezgettem tovább...
Luca másik nagy mániája, Párizs. Jöhet bármilyen kép, tárgy amin az Eiffel-torony található.
Innen az ötlet, hogy ötvözzük a kettőt a szekreteren.
A transfertálás már becsukott szemmel is menne, amennyit készítettem már,  a majd egy év során, de bútorra, fára, még soha.
Nagy fába vágtam a fejszém tudom, de annyira bíztam a sikerben, annyira szerettem volna szépet, valami igazán maradandót alkotni a lányok számára, hogy ez éltetett végig a munkám során...
Festésben, csiszolásban segítettek, mindenki a sajátján gyakorolt, de amikor a kép rákerült és a végén waxolva öregítve lett, már nem látták, csak a kész végeredményt.
Reakciójuk leírhatatlan volt számomra. Örökre belém égett, ahogy sírva ugráltak, ölelgettek örömükben, nem akartak hinni a szemüknek.
Megható pillanat volt. Már csak ezért is megérte az a rengeteg hajnal és éjszaka amit a bútorfelújításokkal töltöttem.

 itt még csak a transfertált kép van rajta a fiókokon, egyébként mind a két szekreter elején, egyforma a minta

antikolva

Luca szekrénye belülről:

 Zsófié pedig ilyen lett:

Értük bármikor újrakezdeném...

Transfertálás

Mint korábban is írtam, megtaláltam azt az új hobbit, amiben  az utóbbi időben kiteljesülhetek. Maga a technika pofonegyszerű, ráadásul kevésbé időigényes, gyors, és látványos. Nem kell hozzá komoly beruházás. Ez aztán a nekem való!
Eleinte, csak fekete-fehérben nyomattam, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve, áttértem a színes transfertálásra. Nyomtatóm ugyan nincs hozzá, de minek is kellene? A közelünkben, profi módon megoldják helyettem, így nekem "csak" a megfelelő minta kiválasztásával kell foglalkoznom... -ami bőven elég. Rengeteg képet töltöttem már le a printerest-ről, ami az egyik legtökéletesebb forrás.
A képek kiválasztásánál már komoly segítségeim is vannak a lányok személyében, akik saját ízlésüknek megfelelően válogatnak saját munkájukhoz is. Gyakran meglepnek jobbnál jobb gondolataikkal, amit ezzel a technikával lehetne elkészíteni, dekorálni. Nem volt kérdés ezután, hogy karácsonyra készülődvén, nem csak a tanároknak, hanem a szülőknek is ilyen ajándékokkal készülnek a gyerekek. Még szép, hogy most is konyharuhában gondolkodtam, hiszen azt származástól, vallástól függetlenül, minden háztartásban használnak. Az IKEA legegyszerűbb, piros szélű, konyharuhájából, gyorsan be is szereztünk 70 db-ot, amiből egy darab nem sok, annyi se maradt.
A nagy napon, Lucáék osztálya lelkesen fogadott, mikor elmondtam és megmutattam a gyerekeknek, mi célból érkeztem. A látottakat, varázslásnak nevezték, engem meg boszorkának, hogy ilyeneket is tudok. Azt, hogy egyből a legnehezebb mintát kapták kezdésnek, már nem is említettem, de minek is stresszeltem volna szegénykéket. Nekem volt időm megtanulni és kidolgozni a technikát, így nekik már csak az utasításaim szerint kellett elkészíteni a hibátlan darabokat...
Nekem viszont a tanári kar ajándék készítése jutott. Próbáltam változatos, egyénre szabott mintákkal díszíteni a konyharuhákat, amik között akadt párperces, és pepecselősebb, "lassabban" haladós is.

Ezek a madarak a fényképezésnél kimaradtak, de ez egy gyorsabb és nagyon látványos, éles-kontúros darab.

 5 perces cukorkapálcika

 a hóemberes is gyorsabban haladós

Végére a nagy kedvenceiemet hagytam, pedig ők a lassabban haladósak...

Transfertechnikáról röviden:
Mi szükséges hozzá?

-elősorban, lézernyomtatóval kinyomtatott kép (amennyiben szöveg is van rajta, ne felejtsük el tükrözni a képet)
-anyag, amire transfertálni szeretnénk
-kanál
-felvivő anyag: ami lehet: 100% illóolaj, lakklemosó, higító, de a legjobb szerintem az Almawin
-cellux, vagy maszkoló szalag
-fültisztító pálcika

A kinyomtatott képet megfordítjuk és a mintás részét, celluxal, vagy más ragasztóval rögzítjuk az anyaghoz. Ez azért szükséges, hogy ne mozduljon el a kép. 
A felvivő anyagba belemártjuk a fültisztító pálcikát és bekenjük a mintát. Csak a mintát! A többit felesleges, ha nincs rajta átmásolandó kép...
Az olajokkal csínján kell bánni, nem kell belőle egyszerre sok, mert akkor túl gyorsan kioldja a festéket a képből és elfolyik, esetleg maszatos lesz. Inkább többször, de kevesebbet tegyünk rá! Ezután megfogjuk a kanalat és az alsó, domború ajlával, elkezdjük finoman bedörzsölni az anyagba, a képre kent olajat. Amennyiben illóolajat haszálunk, vigyázzunk, mert az gyorsabban szárad, így akkor egyszerre, csak kisebb felületet kenjünk. A kanalas dörzsölést pedig egészen addig végezzük, amíg a minta át nem megy az anyagra.
Ugye milyen egyszerű?
Amennyiben ti is kedvetkaptatok, csak bátran fogjatok hozzá,  próbáljátok ki!