Nem vagyok örömködős a hangulatban...

Nem vagyok túlságosan boldog mostanság. Sőt! A szomorúság mellett érzett tehetetlenségem nagyobb. Nem tudom megóvni azt, aki minden anya számára, az egyik legnagyobb kincs a világon. Jelen esetben Lucáról lenne szó... 
Vele, alapjában véve semmi gond nem lenne. Még csak rosszat se tudnék rá mondani. Még is, a legnagyobb fejtörést, felfordulást ő hozta az életünkbe. Természetesen önhibáján kívül. Feladta a leckét, az élet iskolája! Mi meg nem győzzük kapkodni a fejünket.
Az egész töténet tavaly, azaz a harmadik osztály megkezdése előtt kezdődött, amikor hőn imádott tanítónénijük egészségi okokból, otthagyta az iskolát. Az új tanító néni, hamar belopta magát a gyerekek szívébe, egészen két héttel ezelőttig. Akkor, ő is bejelentette az osztálynak felmondását, családi okokra hivatkozva. Az utolsó hét, minden-napja sírással telt el.  Sírással keltünk, sírással feküdtünk.
Luca egyszerűen vigasztalhatatlan volt, amit meg is értek. Fájt a szívem érte. Jelenleg, nem nyugtat meg a tudat sem, hogy új tanárt kapnak a gyerekek, ráadásul olyat, akit nem ismernek, teljesen idegen számukra. Most, ott tartunk, hogy az eddig megszokott kis élete az osztálynak, teljesen felborult. Kizárt dolognak tartom, hogy az elmúlt két hét viszontagságait ismervén, ez, a tanulmányi eredményekben ne mutatkozna meg...
Felmerült az iskolaváltás lehetősége is de, ezt a pár hónapot és az új tanárt még kivárjuk, aztán majd megpróbáljuk Luca számára a létező legjobb megoldást keresni. Nehéz dolog, mert Zsófival is számolnunk kell, nagyon nem mindegy, hogy melyik ujjunkba is harapunk bele.
Holnap rendkívüli szülői. Na, erre nagyon kíváncsi leszek...
:(

Kötelék!

Még most sem nagyon értem, mi történt velünk tegnap. Volt esetleg valami a levegőben ami kiváltotta belőlünk? Életünkben először, összevesztünk a lányokkal. Mármint nekem sikerült alaposan összekapnom velük. Nagyon megviselt a dolog, még most sem tudok napirendre térni felette...
-csak emésztem magam. Tudom, feleslegesen!
Azt azért nem gondolnám, hogy a kiskamaszkorral állunk szemben és szoknom kellene ezeket a vitákat, nézeteltéréseket. Persze, hogy előjött bennem a sz@ranyaszindróma, amivel sikerült teljesen földbe tipornom magam, az est végére. Ráadásul, olyan kis semmiségen robbant ki a vita, ami eddig még nem okozott problémát, pláne nem ekkorát. A tanulással kapcsolatban voltak nézeteltéréseink. Részemről nincs, és soha nem is lesz követelmény a kitűnő bizonyítvány. Maguknak tűzték ki a célt, amiben nekem kutya kötelességem segíteni, támogatni őket. Mostanában viszont azt veszem észre, hogy elég lazán állnak hozzá a tanuláshoz, amit szóvá is tettem és nekem sincs kedvem folyton cseszegetni őket. Nem tudom más ezt hogyan csinálja, mert én most egy kissé meginogtam. Nagyon kemény gondolatok kavarogtak a fejemben. Lehet, hogy hagynom kellene őket*, hogy saját bőrükön tapasztalják meg milyen érzés mikor "rosszabb" jegyet kapnak? Hová vezetne ez az út? Megindulnának a lejtőn, vagy észhez térnének? Nem tudom, hogy lennék képes elviselni, végignézni, kivárni a folyamat végét. Félő, hogy túl nagy árat fizetnénk érte. Félő, hogy hatalmas szakadék lenne köztünk.
Persze, megértem én, hogy már elfáradtak és nincs olyan nagy kedvük tanulni, pláne, hogy a kert, természet is játszani hívogat. Nem szeretnék elcsépelt, rossz dumákkal példálózni, amiket annakidelyén nekünk is mondtak a tanulással kapcsolatban szüleink. Minek? Most még nem értenék a szavak súlyát...
Nem akarom túldramatizálni a helyzetet, azért annyira nem vészes. Gyanítom, hogy hármunk közül is csak nekem fáj a szívem...
-értük, miattuk!
Fel kell kötnöm a gatyám, vagy edzenem kell magam, az előttünk álló évekre. Egyenlőtlen** erőviszonyok elé nézünk.  Ketten egy ellen, vagy egy, kettő ellen... a lényeg ugyanaz!
Egyébként nagyon jó gyerekek alapjáraton,*** lehet, hogy pont ezért döbbentett meg ennyire ez az új helyzet.

 * Nagyon összetartottak a bajban, bárcsak máskor is ilyen erős, számunkra is látványos lenne, a köztük-lévő kötelék.
** jó zsarú-rossz zsarú. Békebírónak is kell valakinek lenni a gyengébbik nem összecsapásaiban.
*** Az elmúlt 8 év alatt, elfogultság nélkül állítom, hogy nem lehetett semmi panaszra okom!

Úgy érzem...

-most, már egészen biztos, hogy megmaradok. Nem szeretek panaszkodni, de elég csúnya hetek vannak mögöttem.  Ma, már csak* köhögök. Egyébként, pontosan tudom, hogy mikor csesztem ki magammal. Mert papolhatunk eleget a gyerekeknek, hogy öltözzenek fel. A napsütés ellenére is kell a sapka és a sál. Viszont, mikor egyedül vagyunk otthon, és túl estünk több mint 200 fánk kisütésén, a páraelszívó mellett, némi friss levegőt is bedobunk a szagtalanításra. Pláne akkor, ha odakinn hét ágról süt a nap, és még a madarak is csiripelnek. Ilyen esetekben, legkevésbé jut eszünkbe a sapka-sál effektus, csak élvezzük a langy meleget...
-aminek persze később meg lesz, lett a böjtje.
Híresen a nem fekvő betegek közé tartozom. Nem tehetek róla, de képtelen vagyok napközben lefeküdni, mikor annyi tennivalóm lenne. Ezzel a mentalitásommal is csak nehezítettem,  a gyógyulásomat, tehát azt hiszem jobb is ha nem panaszkodom...

*fájt a torkom, nem kicsit taknyos is voltam, de a legrosszabb az egészben, az arcüreg gyulladás volt.

Egyébként, meg idő közben, olyan rejtett dolgok is kiderültek a gyerekemről, amiről fogalmam sem volt. Mivel nem gumitestűek a lányok, ezért kosaraznak. Igaz, régebben volt némi próbálkozásuk az RSG-vel, de nagyon nem erőltettük rájuk, azt, ami nem megy... -így többek között, a cigánykerekezés is erre a sorsra jutott. Időnként fellángolt ez utóbbi iránti vágyuk, de a bohóckodáson kívül tovább nem jutottunk, hiába szántunk rá több időt. Jó! Mondjuk ez tavaly nyáron volt, amikor csak, hogy puhára essenek, a fűben próbáltuk. Azóta sűrű csend a cigánykerekezéssel kapcsolatban.  Mondjuk, nélküle is tökéletesen működik az iskolások mindennapja, nincs hiányérzetük miatta. Most, azonban fordult a kocka! Mióta vasárnapi elfoglaltságuk** közzé tartozik, hogy 4 órán keresztül, pantomimoznak és némi nemű színjátszást is tanulnak nyugi nem színésznőket nevelünk, mert az Oszkárt már régebben bezsebelhették kisebb mellékszereplésükért most egy nagy dobásra készülnek. Ehhez kellett megmutatni mindenkinek, hogy ki mit tud, azaz mit vállalna be az előadásból. Itt jön az én gyerekem, azzal, hogy Ő cigánykerekezni fog. Komolyan! Ezt még magam is alig hittem el, mert előtte egy értékelhetőt se láttam soha tőle. Viszont ott, és akkor, olyat alkotott Zsófi, hogy még saját maga is megdöbbent a teljesítményén, mint azt utólag mondta. Nem mellesleg, azóta is tökéletesen képes megcsinálni. Nagyon büszke vagyok rájuk már most, mert ezen rövid időszak alatt mióta tanodába járnak sikerült saját komfortzónájukból kilépni, úgy, hogy közben még jól is érzik magukat.
 Nagy debütálásuk, március 22.-én lesz az Ázsia Centerben ahol, flash mob-ot adnak elő. Sajnos többet egyenlőre az egészről még nem tudok, csak szorítok, hogy az új, nehezített és ismeretlen terepen is megállják helyüket.

**terápiás célzattal. Kellemest a hasznossal, így mindenki happy.

A mester

és tanítványai, hétvégén farsangoltak (is)

Egyszer volt...

-hol nem volt, egy két születésnapi parti. Akkor, idő hiányában valahogy kimaradtak a játékos képek.
Pedig készültem ám alaposan, hogy minden a legnagyobb rendben legyen úgy, hogy közben az őszhajszálaim száma se növekedjen.
Mert lássuk be, sok esetben 6-10 gyerek lefoglalása is embert-próbáló feladat, nem 20 gyerkőc szórakoztatása. Éppen ezért készültem...
-játékokkal is amit csapatokra (osztályokra) lebontva lehetett játszani.
Sajnos sokkal kevesebb időnk jutott az egy perces játékokra mint terveztem, de ettől a hangulat koránt sem lankadt.
Miért most írom le ezt az egészet? Gondoltam, hátha segítség lesz így farsang környékén, ezekkel a jópofa játékokkal a hangulat megteremtéséhez, de ha máskor nem is, akkor egy születésnapi zsúrra is jó megoldás lehet ezekből szemezgetni...
Itt tömören -röviden van a leírás, de a linkre kattintva bővebben is meglehet nézni, akár más játékokat keresni.

Győzd le a gravitációt!

A játék pofon egyszerű: kettő darab lufit kel la levegőben tartanunk az egy perces idő keret erejéig úgy, hogy a kezünket használjuk a feladat megoldásához.

Éljen a király

A játék lényege, hogy az asztalra helyezett király lapokat fönnhagyjuk úgy, hogy az ezen kívül eső lapokat lefújjuk az asztalról.
Érdekes és nehéz feladat, csakis jó tüdővel rendelkezőknek.

Ormányos jeti

A feladatban egy a fejünkre húzott harisnyával, valamint a harisnya egyik szárába helyezett teniszlabdával kell leütnünk néhány palackot.

Zombi járás

A feladat most nem más, mint, hogy zombi módjára lépkedjünk kinyújtott karral, és így léceket szedjünk össze, súlyukkal a végükön.Ha jó zombik vagyunk, akkor nem lesz gond.

Villa Bowling

A villa bowlingban egy darab kétszázforintos érmét kell begörgetnünk a villa ágai közé.

Unod a banánt?

A játékban egy zsinórra kötött banánt kell lóbálnunk magunk előtt úgy, hogy a két narancsot egy hullahopp karika belsejébe tereljük.

a két csapat

harcias amazonok

Tésztanyárs

A játékban hat pennét kell felfűznünk egy spagetti tésztára úgy, hogy a hosszú tésztát a szánkban tartjuk.

Ne nézz madárnak!

A ne nézz madárnak lényege, hogy két tollat hatvan másodpercig a levegőben tartsunk, anélkül, hogy az egyszer is a testünket vagy a földet érné.

Pohárhernyó

Egy műanyagpohár tornyot kell úgy rendeznünk, hogy a legalsó poharat eljuttatjuk a torony tetejére, majd vissza. 40pohár ebből 1db más színű!

Zsebpeca

Ebben a feladatban nagyon nagy szükség van az ügyességünkre, ugyanis egy gémkapoccsal kell kulcsokat “halásznunk”.

Viszont, ami még nagyon bejött a gyerekeknek az a beetetés volt. Erre a játékra kisorsoltunk 1-1 gyereket akik az etető szerepét kapták.  Akit pedig megetettek egy kevéske tejszínhabbal, azok az ünnepeltek voltak. Persze, mindezt bekötött szemmel kellett véghezvinniük...
-ami eléggé vicces volt!

Készítettem még születésnapi totót is, ami természetesen a lányokról szólt, no meg arról mennyire ismerték meg egymást az elmúlt másfél év alatt...

Ennél, a gyerekek körében igen népszerű székfoglaló játéknál, rögtön sikerült is leamortizálnunk 2 széket...

Persze, hogy a születésnapi zsúrokon megszokott testfestés, tetoválás se maradhatott ki, ami közül akadt néhány igazán egyedi darab is, mielőtt a gyerekek maguk is belekóstolhattak a festésbe.

Igaz, hogy nem egymásnak estek neki, hanem a szabadon választott gipszfiguráknak, amiket a Gipszkorszak játszóház biztosított számunkra.  Csak úgy mint az asztalokat, székeket, festékeket és a csodálatos animátor lányokat, akik bizony nagy segítségünkre voltak...
Köszi Ági!

Azért, hogy a figyelmüket minden pillanatban lekössük, és még véletlenül se jusson eszükbe a házat leamortizálni, elindítottunk egy szóláncot.
Ezzel kezdtük: indulagörögaludni (ami visszafelé is ugyanazt a szót jelenti)
-ebből a játékból, ez az egyik kedvenc képem...

Végezetül pedig a bűvész következett:

-aki szemmel láthatóan, teljesen elvarázsolta a gyerekeket...

-és, hogy még fokozzam az egész hangulatot, ezekkel a dekorációkkal, készültem

háttérben az uzsonnánk...

-és egy kis csendélet!

Bevallom, a több száz fotó közül igen nehéz volt a választás, szelektálás így, ez most ennyi idő kihagyása után, igazán elnézhető nekem...
:)
Csók a családnak!

Luca napján nem babonás!

Valószínűleg nem csak azért, mert ma van a névnapja, és még egyébként sem foglalkozik a számmisztikával...
-kötve hinném, hogy zavarja a péntek 13.
Nekem egyébként többszörösen is szerencseszámom, elsősorban azért,  mert egy szép márciusi, péntek 13.-án  láttam meg a napvilágot.
Ma pedig, Luca lányomnak is hozhat szerencsét.
Már a reggelünk sem szokványosan* kezdődött.
Isteni fahéj illattal ébreszteni a családot**.
Muffint*** reggelire tízóraira, uzsonnára? Ma még ez is megengedett...
-hiszen egy névnapos van köztünk.
Igaz, hogy kicsit betegesen, ami egy csepp árnyékot vet napjainkra.  Most viszont a rosszban is felfedeztük a jót! Ez, egészen pontosan azt jelenti, hogy előre letudjuk az évről-évre ismétlődő*** karácsonyi betegséget, tehát az első olyan év, karácsony elé nézünk, ami nem a lázcsillapításról szól majd...
-hanem az igazi ünnepről.

 
*Az enyém pláne, mert már 5 órakor a konyhában sürögtem-forogtam, hogy a névnapos megrendelt muffinjai időben készen legyenek, amit bevihet az osztálynak.
 **Pedig ma állítólag semmit nem lenne szabad csinálni, és a semmi, az semmi!
***Nem tartozik kedvenc süteményeim közé, lehet ezt egyáltalán annak nevezni?  és életemben, másodszor készítettem el, illetve ezt a fajtát már legalább ötször, az elmúlt 2 hét alatt.
Facebookos recept, ami azzal fogott meg, a kürtöskalácshoz hasonló íze miatt, sokan kipróbálták és jó kommenteket kapott!
:)
**** Nyolc éve minden karácsonyra megbetegedett valamelyik, ha nem mind a kettő. Az biztos, hogy jól időzítettek a gyerekek.


Boldog névnapot Lucának, és minden Lucának!

Nekünk 8!

Pontosabban: 2x8=8
-nálunk a mai napon, a kiskorúak által betöltött évek száma.

 Zsófi

és Luca

Ezek a legfrissebb képek lányaimról, ami tegnap készült, de az biztos, hogy ma is lesz folytatása, sőt hétvégén is, ugyanis akkor tartjuk meg a zsúrt.

Boldog 8. születésnapot Zsófiánk!
Boldog 8. születésnapot Lucánk!

Pöttyös az igazi...

-nyári viselet. Szerencsére a ruhákon több volt a pötty, mint Lucán. Egyébként, nagyon jól viselte az egész betegséget, már amennyire egy gyerekről ezt mondani lehet.
A legnehezebben talán a bezártságot bírta, így amikor csak tehettük levegőztünk...
az árnyékban.

Nyár = újratervezés

Nem várt fordulatot vett az idei nyarunk. Pár óra alatt -értsd tegnap estétől, ma reggelig- teljesen átírta terveinket. Betegség. Mi más is lehetne, a gyerekes családok nyári rémálma. Ráadásul olyan, amire nem is számítunk. Persze, egy betegséget se szoktunk várni, ám ez most, tényleg váratlanul ért...
Luca tegnap este belázasodott. Jó, ebben nem is lenne semmi meglepő, mert annyi jeges finomságot ettek az utóbbi időben, hogy egyből a torkára gyanakodtam.
Majd reggel mikor szembesültem, nem csak a gyerekkel, hanem az arcán jelentkező pöttyökkel, sejtettem, hogy komolyabb a baj.
Bárányhimlős lett! Mindezt úgy, hogy oltva van...
Mit tehetnék harminc fokban, a négy fal közé zárva, próbálom a jó oldaláról megközelíteni a dolgokat...
- már amennyiben, ezt ilyenkor lehet.
Az oltás védettsége miatt, gondolom én nem olyan sok a pöttyök darabszáma, ha ezt leosztom a testrészekével.
Egyenlőre, Luca jól viseli a kicsi, viszkető pöttyöket. Leginkább az arcán-lévők zavarják, nem szívesen néz tükörbe. Ágynyugalomról hallani se akar. Azt, meg végképp nem tudja elképzelni, hogy fogja kibírni a bezártságot.
Most, osztódnom kellene. Míg Lucát a házban, addig Zsófit, a kertben kellene szórakoztatnom.
Már látom előre, hogy hosszú és fárasztó időszak lesz...
-és ebbe, nem szeretném belekalkulálni, hogy ezek-után, Zsófi is bármikor elkaphatja.
Éljenek a védőoltások!

Az éremnek két oldala van!

Tegnap lányaink kötődésének egyik oldaláról írtam. Most a másik oldalt, Zsófi érzelmi megnyilvánulását szeretném bemutatni.
Ezek a kötődések nem olyanok, mint amiket az ikrek viselkedésével foglalkozó szakirodalomban olvasni lehet. Az igaz, hogy rengeteg közös-vonás van bennük, viszont gondolom, hogy semmivel se másabbak, mintha csak testvérek lennének...   Zsófi és Luca kétpetéjű iker, így ők nem hasonlítanak annyira egymáshoz mint két tojás, az viszont látszik, hogy testvérek.

Ez a Zsófi-féle kötődés is újdonságnak számít, ha az életükben közösen eltöltött időt vesszük alapul.
Lassan tíz hónapja töltik napjaikat egymás nélkül. Külön baráti-körrel rendelkeznek. Ami abból adódik, hogy külön osztályba járnak. Annak mondjuk nagyon örülök, hogy a tantermeik közvetlenül egymás mellett vannak, így elérhető távolságra , azaz közelségbe vannak egymáshoz.
Az órai szünetekben találkozhatnak, felkereshetik egymást, amennyiben van rá idejük, vagy kedvük...
Ez az egész külön osztályos lét, leginkább Zsófit viselte meg, nehezen fogadta el, hogy testvére nélküle is tud önálló életet élni. Luca,  meg persze, hogy lubickol a "szabadságban" élvezi az egyedüllétet, az osztálytársaival. Ő  volt az, aki már az első napon egy új barátnőre talált, akivel azóta is szoros kapcsolatban van. Zsófi, ebből a szempontból sokkal tartózkodóbbnak bizonyult, domináns személyiségével ellentétben, biztosra ment, így egy ovis társával vigasztalódott, akivel ráadásul 4 évig járt úgy -egy csoportba, hogy még-csak soha nem is játszottak együtt...
- viszont, azóta nagy barátnők lettek.

A lányok, (Zsófi és Luca) között a  helyzet azért nem ennyire rózsás. Nem ölelgetik és  nem puszilgatják egymást a legnagyobb egyetértésben. Legalábbis a külvilág felé. Minket tisztelnek meg azzal, hogy undokok is tudnak lenni egymással. Pláne akkor, ha valamiért a másikat kell megpuszilniuk... Ez  nem is tudom, de olyasmi, mintha számukra ciki lenne. Amikor az egyik puszilna, a másik  úgy húzódozik, mintha a világ legrosszabb dolga közeledne felé... -és ez a szerep is váltakozik, oda-vissza.
Tehát, azt se mondhatom, hogy Zsófi az aki nem akar puszit adni, vagy netán Luca lenne a ludas, észrevétlenül leosztják rendesen a szerepeket előttünk.
Mert mint írtam, csak minket tisztelnek meg ezzel.

Bezzeg az iskolában! Ölelgetik egymást. Pontosabban, ezekre a nagy ölelésekre meg Zsófinak van szüksége. Ő az, aki keresi az alkalmat, hogy jól megölelhesse testvérét. Ezért Ő is az, aki legtöbbször keresi Luca társaságát. Van mikor ennek hangot is ad, mert elege van abból, hogy folyton csak Ő megy a másik után. Azt nem tudom, hogy mi, mennyi a tűrési ideje Zsófinak, mennyit vár Luca közeledésére, csak azt tudom, hogy türelmetlenebb, anyja fajta. Ha valamit a fejébe vesz, akkor azt moströgtönmárisazonnal akarja...
A múltkor is sértődötten vágta Luca fejéhez, hogy kereste, de nem találta sehol. Miért nem ment hozzá  a szünetben?
Mire Luca teljesen felháborodottan  megkérdezte tőle, hogy
-szünetben talán, még mosdóba se mehet???

Hát, így megy ez minálunk, azaz ikreinknél...
-egyik se különb a másiknál!

Ez az egyik legkedvesebb, igaz, hogy régebbi képem, amikor még ilyen nyíltan ölelgették, szeretgették egymást.

Freudi elszólás

Nagy döbbenet ért a minap. Eddig azt hittem, hogy ismerem a lányaimat, nincsenek titkaik előttünk, hiszen mindent, mindig megbeszélünk. Most mégis olyan dologgal kellett szembesülnünk, amit kitudja mióta titkolnak előttünk.
Este már az ágyban voltak, mikor Zsófi véletlenül elszólta magát. Természetesen rögtön felkaptam fejem a szó hallatán, hiszen nálunk nem megengedett semmiféle erőszak. Már egészen pici koruk óta ezt szajkózom nekik.
Emlékszem, még olyan kicsik voltak, hogy nem is tudtak beszélni, bezzeg veszekedni! Azt nagyon. Legtöbbször már akkor is Zsófi feszegette a húrt Lucánál, aki természetéből adódóan tűrt egy darabig, majd megelégelve a folyamatos zaklatást, a tettek mezejére lépett és alaposan testvérébe harapott. Volt is abban az időben bőven sírás, meg jó pár lila foltocska hol itt, hol ott Zsófi testén. Majd amilyen hirtelen jött ez a harapós korszak, szerencsére úgy el is tűnt az életünkből.

Napjainkban is vannak köztük súrlódások, amit tehetetlenségükben legfeljebb egy kisebb csípéssel próbálnak megoldani.
Legjellemzőbbek mégis konfliktusaik során a hangos veszekedések.  Tisztára Juli néni, Kati néni! -letye-petye-lepetye...
-ezt, ezekben az esetekben mondni is szoktam nekik.  Ez a mi, évek óta tartó  konfliktuskezelő játékunk. Ilyenkor beduzzognak, ez is a játék része cáfolják szavaimat és már el is felejtették az egészet, hogy min kaptak össze. Így, hamar helyreáll a rend, mindenki boldog és elégedett.

Visszatérve a titkukhoz.
Luca harap!
Ráadásul minden kedden!!!
Na, itt jött el az a pont, amikor félredobtuk szülői tekintélyünket és vinnyogva nevettünk  a hallottakon.
Mi az, hogy keddenként? Megbeszélik, hogy este nyolckor (mivel kedd van) megharaplak, vagy hogy is van ez, meg mióta, és miért? Nem is értettük az egészet. Nem tudtuk, Zsófi miért nem szólt eddig az egészről, hiszen árulkodásból kitűnő, mint tudjuk.
Hogy nem vettük ezt eddig észre? Meg egyébként is...

Szerencsére ennyire nem rossz a helyzet. Nem tért vissza Luca harapós múltja, azaz csak részben. Egy elviselhetőbb, finomabb változatban. Szeretetből harap. Zsófi pedig szeretetből hagyja magát.
Tartja a vállát, majd Luca finoman megharapja.
Megmutatták, látszik, hogy mindkettőjüknek igénye van az efféle összetartozásra.
Az egészet azért írtam le, mert ma kedd van...
- csak, hogy tudjuk mire számíthatunk!

forrás
Gyermekpszichológus olvasók kíméljenek meg ezen ritka jelenség fejlődésre kiható, káros statisztikáitól. 
Itt kéretik figyelembe venni, az ikrek sajátos kötődését, lelkivilágát!

Emlékek...

Lennének ezek az ilyen-olyan felmérések, amik arra hivatottak, hogy a gyermekkori emlékekben kutakodjanak és megmondják a tutit. Azt, hogy gyakorlatilag 3 éves kor előtti időszakból, semmire nem emlékszünk. Nem mintha az lenne a célom, hogy megdöntsem a kutatási statisztikát, amit nálamnál okosabb emberek állítottak fel...

Tulajdonképpen egészen véletlenül jöttem rá, hogy igenis létezhet emlékkép, már az egészen korai életszakaszokból is, amit nem egy, hanem rögtön két tesztalannyal tudok alátámasztani.
Mint írtam a véletlen műve volt az egész...
-amikor a minap éppen a CD szekrényben tettem rendet és ráakadtam egy régen feledésbe menő, ám annál kedvesebb CD-re. Már magam sem emlékszem arra, mikor, miért került ez a kedves zene a süllyesztőbe. Most, hogy megtaláltam teljesen egyértelműnek tűnt azonnali hallgatása.
Zene hallgatás a délutáni órákban. Nem is lenne ebben az egészben semmi meglepő., ha...
-a zene nem Babazene lenne, amit ráadásul úgy másfél-két éven keresztül, kizárólag altatáshoz használtunk volna. Na, ezt a zenét tettem be délután, miközben a lányok éppen a leckéjüket írták -no nem azért, hogy elaludjanak. Ráadásul olyan halkra vettem le a hangerőt, amit még  éppen érzékelni lehet...
Persze, hogy amint meghallották a halk, csengő-bongó zörejeket, a tanulást azonnal abbahagyták és füleltek. Az egészből csak annyit árultam el nekik, hogy ez babazene, és mint, hogy már olvasni is tudnak, ez nem is volt titok. A CD címén kívül a hozzájuk fűződő kapocsról nem beszéltem akkor nekik, ezt estére tartogattam. Azt viszont rögtön megtudtam tőlük, hogy a zene nagyon tetszik számukra és ismerősnek is tűnik...

Gyakorlatilag mikor Zsófi és Luca születése után hazajöttünk a kórházból ez volt az a zene, ami megtanította  a lányokat az önálló elalvásra. 1 hetes koruktól fogva hallgatták, majdnem 2 éves korukig. Ez a zene jelentette számukra az alvást, a nap végét.
Persze, 1 éves koruk után az esti rituálékba már a meseolvasást is felvettük, a zene csak ez után jöhetett... Szoba átalakítások jöttek, mentek az elmúlt évek során életünkben, de valahogy mindig úgy alakult, hogy a mini hifi,  a szobájukban maradt, igaz, hogy használaton kívül, mert zenét leginkább a nappaliban hallgatunk.

Eljött az este és olyan természetes dolognak tűnt, hogy a meseolvasás után, végre beüzemeljünk a zenedobozt, A zenével.
Hihetetlen, de abban a pillanatban, mintha megvilágosodtak volna a lányok. Rájöttek, hogy ők ezt a zenét ágyban fekve hallgatták mindig...
-és ha már maguktól így rájöttek, mesélni kezdtünk.
Meséltünk a babakorukról, az esti-rituálékról, amit kuncogva hallgattak a lágy zene mellett.
Ettől a naptól fogva  a mese mellett a zene is természetes velejárója lett ismételten az estéinknek, az életünknek...

Támogassuk kortárs festőművészeinket!

Pláne akkor, ha életük első valódi olajfestménye ilyenre sikeredett. Szerintem kezdetnek tökéletes, mint mentor, nem is tudok többet hozzáfűzni, talán csak annyit:
Hamarosan a kiállítás is megnyílik!

Az  ügyesen álcázott szív, lerántja leplet alkotójáról, aki nem más Zsófia...

No comment! Luca

Tiszta Amerika!

Nagyon jó hangulatban telt az esték, így bőven belefért apai részről egy kis gyerek nyúzás is, amibe a végén jómagam is bekapcsolódtam, erősítve ezzel a szadisták táborát.

Helyszín: nappali.
Gyerek Luca  a földön fekve nevetve visítva hempereg, -mert éppen a talpa, mint leggyengébb láncszem lett megtámadva...
Az az isteni babaillat, ami ezekből a bűvös talpacskákból áradt, külön fokozta a mókát, majd mikor már nem bírta tovább a kiképzést a gyerek, végső fegyverként bevetette a legmegalázóbbat, ami  szülőt csak érhet.
-FELJELENTELEK BENNETEKET! -felkiáltás mellett.
:)
Talált, süllyedt!

Csak tudnánk, hogy honnan szedte, komolyan gondolkodóba estünk....
-Tiszta Ááámerika!
 

Díványgyűlés

Tegnap esti sorozatban aki látta tudja, Szulejmán összehívta a díványgyűlést. Ez persze számunkra, így ebben a formában eléggé viccesnek, akár könnyen félreérthetőnek is hangozhat. Nekem mégis nagyon megtetszett, ezért biztos, hogy a későbbiekben, családi körben, természetesen nem csak konfliktuskezeléseknél, de alkalmazni fogom. Mondjuk lehetne még akár sezlony, vagy heverő gyűlésnek is nevezni, bár ez utóbbi szavakat előtte a lányokkal is tisztázni kellene, ami a lényegén nem változtatna...

Jelenlegi díványgyűlésünk fő témája Luca lesz.
Mint múltkori bejegyzésemben írtam már az iskoláról és ahhoz való hozzáállásáról, így azt most csak röviden teszem.
Annyira büszke voltam rá hétfőn, mikor hazajött az iskolából és boldogan újságolta el, hogy az osztályukból, egyedül csak neki volt kész a házi feladata...
Angolból ráadásul.
Mondjuk az-az igazsághoz  még hozzátartozik, hogy a füzetbe nem volt semmi megjelölve, mert szóban kapták...
-hogy az órán elhangzott szavakat lerajzolják, és megtanulják.

A másik ilyen öröm is a hétfői naphoz kapcsolódik. Hétvégére, rendszerint egy-egy verstanulás is fel van adva. Aktuális versüket, igaz, hogy csak jövőhét hétfőre kellett volna megtanulnia, ezt nem is értettem de mivel Zsófinak is pont ez volt a házi, így ez nem okozott akkora nehézséget. Észrevétlenül megtanulta...
-és amikor a tanítónéni rákérdezett, hogy valaki esetleg el tudná mondani, akkor Ő boldogan jelentkezett.
Kellett ez azt hiszem nagyon, az önbizalmának.

Viszont, ha már itt tartok Zsófit is megemlítem.
Még csak hó közepén tartunk, a kisasszony máris megszerezte a havi maximumként szabott limitet, azt a bizonyos ! magatartásból...

Holnap szünet lesz, itthon maradnak. Így kicsit lazíthatunk, mielőtt kezünkbe kapjuk, életük első félévi-bizonyítványát.
Rosszabb sose legyen!
:)

Ezt a régi képet, most muszáj volt  ide feltennem, amint éppen díványgyűlést tartottak kedvenc állataink...
-jelenleg már csak két macskusz van meg,  a "nagy" csapatból.