Idei friss, majdnem ropogós...

Sokáig nem szerettem volna halogatni az idei év első bejegyzését, többek-között azért, mert már ismerem eléggé jól magam, a nagy semmittevésben fenemód elkényelmesedem...
-és ennek a blog látná leginkább kárát.
Az év végén alaposan belehúztunk a pihenésbe, ami így utólag, saját bőrömön tapasztalva, elég fárasztó dolog. Komolyan, ilyen fáradtnak, egy végigdolgozott nap után sem érzem magam, mint most. Sebaj holnaptól visszatérünk a rendes kerékvágásba, kímélő kajákat eszünk, időben lefekszünk, beindítom a mosógépet, és a lányok részére talán a leckéket is elővesszük. Szép volt, jó volt, köszönöm ennyi, már ami a téli-szünetet és a pihenést illeti.
A szilveszterünk is fenemód kímélő üzemmódban telt, függetlenül attól, hogy a végén már hajnali kettő is elmúlt mire ágyba kerültünk.
Azt nem tudom, hogy most akkor nekem félnem kellene attól, ha a babonákat veszem alapul, hogy a család apraja,-nagyja szerencsejátékos lesz és az egész évet kártyázással fogja tölteni? Esetleg Lucám abbahagyja az iskolai tanulmányait és krupiénak áll, azaz pontosabban dealernek, mert olyan profin osztotta a kártyalapokat? Nem tudom, mindenesetre azt hiszem, nem ez lesz a jövőnk...
-de, hogy kártyázni idén is fogunk, az egészen biztos.
Fogadalmakat nem tettünk, viszont elérhető célokat tűztünk ki magunknak, amit egy üvegbe zártunk. Majd egy év múlva ismét előveszünk, hogy a következő évi titkos vágyainkat beleírhassuk.
Persze, hogy legyen némi motiváció a lányok részéről is, ugyanezt a befőttesüveges dolgot, havi lebontásba is elkészítjük. A januári megvan már, amit hó végén már fel is bontunk, és remélhetőleg jó szájízzel folytatunk, mint családi hagyományt.

Fülig érő szájjal a nyertes...

Nem szeretnék túlságosan érzelgőssé válni ezzel az első bejegyzésemmel, de úgy érzem, köszönetet kell mondanom nektek kedves olvasóim, hogy a ritka bejegyzések ellenére is kitartottatok mellettem!
Köszönöm, hogy vagytok, ezért nektek is "csak" annyit kívánnék, mint magunknak...