Ember tervez...

Kényelmünknek köszönhetően, nem készítettünk előre magunknak szoros napi programokat, de ha így lett volna, a mai napunkra leginkább a gyengélkedés lenne a legmegfelelőbb...


A fiúk egyszerre dőltek ki a "csatasorból" máig is tisztázatlan okok miatt, míg mi a gyengébbik nem tartottuk a frontot.
Eléggé levette őket a lábukról az a fránya gyomorrontás, ami miatt egész nap az ágyat nyomták.

Mi csajok kihasználva a "lehetőséget", nyugalomban, nyugton hagytuk őket (egyébként se tudtunk volna bajukon segíteni) és átugrottunk a szomszédos Korondra, hogy immáron ne csak nézelődjünk, hanem valami helyi vásárfiával térjünk vissza.
Fárasztó a vásárlás is, így egy idő után önszántukból feladtuk, és visszatértünk szállásunkra, ahová idő közben Ágiék is megérkeztek.

Végre hangos gyerekzsivaj zengte be a környéket, amit néha egy-egy sírás szakított félbe.

Míg Ágiékat elnavigáltuk a közeli strandra, addig a lányok hallani se akartak a csípős fürdőzésről egészen addig amíg megint egyedül nem maradtak kis barátnőik nélkül...
Vágytak a lányok társaságára, így gyors csomagolás után hamarosan már az autóban ültünk és útban voltunk a parajdi strand felé...
Együtt érzően konstatáltam, hogy nem csak az én két lányomtól zeng a fürdő hanem mások, jelen esetben Ágiék is hasonlóan "végezték".
Zsófi és Luca magukat (és engem) meghazudtolva, büszkén mentek újdonsült úszógumijukkal a vízbe és onnan bátorították az ikreket és Hannát hogy követőik legyenek, ám sikertelenül, így hamarosan nélkülük kellett élveznünk a víz gyógyító erejét.

Vacsoránkat a megnövekedett létszám miatt a kertben szerettünk volna elfogyasztani, ám az időjárás nem a kegyes oldaláról mutatkozott be a frissen érkezőknek, ám a másnapi terveinket így se adtuk fel.

A fiúk egészségi állapota is javulást mutatott a nap végére, amikor is csatlakoztak a vacsorájukat vígan lakmározó társaságunkhoz, míg ők beérték egy szeletke friss pirítóssal.

Korán eltettük magunkat felkészülve a másnapi, majdnem (maratoni) gyilkos túrához.