A rossz idő miatt a fél társaság úgy döntött, hogy felhúzzák a nyúlcipőt és Erdély helyett Magyarországot tűzik ki napi uticéluknak és otthon a megszokott környezetbe vészelik át ennek a szeszélyes nyárnak a hátralévő hűvös napjait.
Nekünk eszünk ágában sem volt menekülőre fogni, helyette inkább új, eddig számunkra ismeretlen várost kerestünk fel Segesvárt.
Már a neve hallatára is felkapták fejüket a lányok és nevetgélve ismételgették az ismeretlen városnevet, miszerint ők segges várnak hívák, mert Segesvárnak szerintük nem sok értelme van.
A segesvári vár környékén középkori várnegyed található.
Hangulatos kis utcácskákon sétálgatva, gyönyörködtünk a nem csak építészeti, hanem természeti alkotásokban.
Tulajdonképpen azt hiszem nem csak a napi időjárás miatt lehetünk hálásak, illetve pont annak, hogy az előző napra tervezett Segesvári filmnapokat az eső miatt egy nap csúszással kezdték így mi is részesei lehettünk.
Jó helyen, jó időben!
A Tanács torony téren, nem csak kézművesek árulták portékájukat, hanem a gyerekekre is gondoltak. Számukra rongybaba készítés és szatyorfestést is szerveztek, hozzáértő segítőkész csapatot alkotva.
Későn érkezőként először a már munkába fogott gyerekek munkáit, alkotásait csodálhattuk meg, majd mikor felkínálták a lehetőséget, hogy a mi gyerekeink is festhetnek a textilfestékkel, kapva kaptak a lányok a számukra, (-mi viszont majd megfagytunk) kihagyhatatlan lehetőségen.
A majd egy órás várakozási idő alatt kellően átfagyva és éhesen a sarkon lévő Vlad Drakula születési házában, ahol jelenleg nevével jelzett étterem működik tértünk be, hogy egy kissé felmelegedhessünk és csillapítsuk éhségünket.
A festett szatyrokkal, ruháinkban nyakig festékesen, de elégedetten rogytunk le a meleg helyiségbe.
A lányok elemükbe voltak (mint mindig) egy pillanatra meg nem álltak és mi sem, mert hol egyikkel, hol másikkal a mosdó és az asztal kötött ingáztunk.
Bőséges ételeket szolgáltak fel, amit farkas étvágyunknak köszönhetően mind be is lakmároztunk.
Számomra nagyon furcsa volt, hogy egyszerre szolgálták fel az elő - és főételeket.
boci boci tarka...ezzel a gyerekdallal köszöntöttek.
Ebéd után, mintha az időjárás is kissé melegedett volna így "hazafelé" vezető utunkat ismételten némi kerülővel tettük meg, hogy végre Korond érintésével áldozhassunk a vásárlás oltárán.
Ilyen gyönyörűen megmunkált, festett tányérokat is láttunk, mint ez az óriási kék csoda...
Találtam volna neki helyet a házban, mert azonnal beleszerettem...
Gábor szerencséjére azonban nem volt eladó!
A gyerekeken látszott, hogy "nőből" vannak, mert mindent alaposan megfogdostak, ki-illetve felpróbáltak...
Weöres Sándor: Pletykázó (lányok)
asszonyok
Juli néni, Kati néni
- letye-petye-lepetye! -
üldögélnek a sarokba,
jár a nyelvük, mint a rokka
- letye-petye-lepetye! -
Bárki inge, rokolyája
- letye-petye-lepetye! -
lyukat vágnak közepébe,
kitűzik a ház elébe
- letye-petye-lepetye! -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése