Karácsonyi szösszenet...

Írhatnám azt is, hogy szerencsére már túl vagyunk rajta, de mégsem ezt teszem.
Számunkra nagyon boldogan és békésen teltek az ünnepek, komolyan sajnálom, hogy csak ennyi volt...
-sebaj, majd jövőre egy kissé meghosszabbítjuk, a magunk módján.
Annyira belemerültünk egymásba, hogy még a számítógép közelébe se mentem, aminek azt hiszem van is látszatja...
-azaz nincs! Mert mostanában, még az aktuális bejegyzések is hiányoznak.
Írni pedig bőven lenne mit, de azt hiszem ezt már jövőre hagyom.
Mostani posztomat a karácsonyhoz szeretném kötni, ezért lényegesnek tartom megemlíteni a várakozási időszakot is.
Persze, várakoztunk mi is és a lányok is, de ők voltak a feszültebbek.
Mióta megszülettek a gyerekeink és karácsonyokat is tartunk, ennyi sírást én még nem láttam.
No, nem a családi összezörrenések miatt volt nagy sírás-rívás részükről, hanem az egymás iránt generált "komoly" problémákból.  Hol az egyik, hol a másik gyerek bőgött, amit igyekeztem  számukra kissé cinikusan megjegyezni, hogy -milyen jól is kezdődik ez az idei  "szeretet ünnepünk"
Szerencsére ez valóban csak addig tartott, mert 24.-én reggel, hozzánk is beköltözött a békesség és szeretet...
-ami remélem jövő évig ki is tart!

 reggeli pizsiparti

öröm a köbön -semmi kétség...

Szent este:
Zsófi és én

"A" család

Most akkor ki fotóz kicsodát?

Pizsi parti

Évek óta reggel van nálunk az ajándékozás, ami több szempontból is jó.

Jó, mert így, egy egész álló napot van időnk kényelmesen, játszva eltölteni, ráadásul pizsamában, és kócosan...
Viszont ahhoz, hogy ezt kényelmesen meg is tehessük, komoly előkészületek szükségesek.
Szerencsére, már vannak olyan nagyok a lányok, hogy legalább a karácsonyfa-díszítését nem kell hajnalig bevállalnunk, az utolsó pillanatban, ami lássuk be, nem a legfittebb reggeli keléshez vezetett évekig...
Annak ellenére, hogy idén a "fát" is közösen díszítettük fel, és egyéb teendőimben is igen-komoly segítségemre voltak lányaim, a hajnali kelés még így is nehezemre esett.
Hatkor szólalt meg az ébresztőm, hogy annak rendje- módja szerint, díszkivilágítást varázsoljak az ajándékokkal megrakott karácsonyfa alá.
Vissza nem aludhattam már, de némi szusszanásnyi időt nyertem mire a lányokat felébresztette a csilingelő csengő hangja.
7 órától kezdetét vette nálunk az örömködés... -Evés,-ivás, dínom-dánom.
Három nap és három éjjel...
-na, nem mert azt hiszem, hogy egy kicsivel tovább tartott a kényelmes semmittevés, amibe némi vendégeskedést is sikerült beleszorítanunk.
Jó volt, és egy kicsit bánom is, hogy ilyen hamar végetért...
-nem csak a punnyadás, hanem az idei karácsony.

Jövő évi fenyőnövelő utánpótlás.

Gyermek és környezetbarát fenyő/fa

Pár bejegyzéssel ezelőtt írtam arról, hogy az idén szakítva az eddig megszokott hagyományainkkal, picit merészebbek leszünk és változtatunk...
Most, így utólag már írhatom, hogy  garantáltan marad a tervezett "A" verzió, mindenki elégedett a végeredménnyel.

Az eredeti tervünktől éppen, hogy csak egy kicsit tértünk el, ami tulajdonképpen semmiben sem befolyásolta az összhangot...
Elméletileg a nappaliban található hatalmas könyvespolc tartalmából terveztük építését, ami csak az eredeti állapot helyreállításában okozott volna némi fejtörést. Az ügy érdekében  viszont ez lett volna a legkevesebb.
Zsófi és Luca viszont a saját könyveihez ragaszkodott, amit nem csodálok. Mivel úgyis nekik, miattuk készültünk, igazán nem okozott gondot, hogy a szobájuk könyvespolcairól a temérdek könyvet kihordjuk.
Szerintük ez külön fog tetszeni a Jézuskának, mert látni fogja, mennyire szeretik a könyveket.
Igen, azt hiszem igazuk van, már csak azért is, mert így látszik, hogy megbecsülik őket.
Azt csak csendben súgom meg, hogy a darabszám, holnap szintén gyarapodni fog...

A "karácsonyfa" építését, bevallom kép alapján, sokkal egyszerűbbnek gondoltam. Mindenesetre jól jött most is a szakavatott férfikéz, ha nem is a talpba faragáshoz. Háromszor bontottam vissza, idegbaj nélkül mire Gábor ki merte venni a kezemből addig nem mert  alapjaiban konfliktuskerülő és szépen "kötésben" felrakta.
Ettől gyerekbarátabb fával, még azt hiszem nem találkoztam, hiszen az összes nagy kedvenc, hiánytalanul megtalálható rajta.

Ezzel a pár képpel szeretnék minden kedves olvasómnak,
Békés boldog karácsonyt kívánni!

Alkalmi frizura

Zsófikám alkalomhoz illően, ma így ment iskolába.

Mivel egy laza nap elé néztek, megengedhető volt, ez a fajta hajviselet.

Bevallom, nekem  ez a fél perces  saját változat jobban bejön, (mint az eredeti)
-na, és nem csak az elkészítés egyszerűsége miatt...

Fásultunk...

A minap éppen a garázsban matattam. Tulajdonképpen nem is titokzatos-kincsek után kutattam, mégis több, már-már elfeledett munkáinkra rátaláltam, a rejtekadó, feneketlen szekrény mélyén.
Többek között ilyen, ez a PET palackokból készített karácsonyfa is, amit még tavaly készítettünk "unaloműzésből"  lányaimmal.

Szép emlékek kötnek ehhez a "fácskához" éppen ezért nem is értem, hogyan felejtkezhettem meg róla, és hagytam eddig ki, az újrahasznosított munkáink közül... 
-amik között szép számmal akadnak virágok, hajgumik, karkötők, medálok és még egy két egyedi adventi naptár is bővíti a spalettát, lányaim szobájába készült,- lámpa-búra mellett.

Ezt a fácskát, elsősorban kültéri dekorációnak terveztem, az egyszerűség jegyében.
Szerintem nem csaptak át giccsbe, de karácsonykor ki tudja hogy hol a határ?

Összesen 13 PET palackot használtunk fel, hogy egy 45 centis fát kapjunk, plusz a bambusz-szár seprűnyél hossza, ami az egész vázat képezi.
Elkészítése roppant egyszerű, minimális anyag szükséges hozzá, ráadásul ami soha sem elhanyagolható, szorgos kis gyermekkezek is alkothatják...

Fenyő-zöld akril festékkel lett befestve a palackok külső része.
Ez a rész kerül alulra, így a felső réteg, a palack természetes fényét kapja.

 
Méretre vágás után, mécses felett lehet zsugorítani igény szerint a leveleket.

Esténként a havas teraszon, jégmécsesek társaságában, hangulatos látványban részesítjük Áfonyát is, a húsvéti nyulunkat...

Tízperces fa

Azt hiszem, ez a  karácsony egyik legegyszerűbb dekorációja.
Különböző közösségi portálokon számtalan variációban már megtalálható, ezért  is gondoltam, hogy  elkészítem a saját ízlésemnek, igényemnek megfelelőt.
Leírást sehol nem találtam hozzá, de minek is, hiszen annyira egyszerűen elkészíthető...
-gondoltam, én.
Egyszerű, ha nem damilból próbájuk elkészíteni.
Az alig pár perces szenvedés, elég volt a tökéletes kiborulásomhoz.

Tízperces fa, de csak akkor, ha az ágak rögzítéséhez egy megfelelő hosszúságú, vékony kötöződrótot használunk...

Még bőven belefér az előkészületekbe...
Remélem, minél-többen kedvet kaptok hozzá!

Formabontó adventi koszorú

Nem mindennapi, az biztos, de a miénk...

A tojástartókból készített függeszték után, egyértelműnek tűnt számomra, idei adventi koszorúnk kinézete.
Az elmúlt évek alatt volt már mindenféle.
Amennyiben a múlt évek alatt elkészített előforduló asztaldíszeinket veszem számításba, az idén már semmiképpen sem mézeskalácsban gondolkodtam, valami egészen újat terveztem.
Ha jobban belegondolok, szerintem semmi kivetnivaló nem található télvíz idején a rózsákban, ha az évek óta folyamatosan változó adventi koszorú trendjét  is számba-veszem...
-lássuk be, a lepkékkel és a madártollakkal díszített koszorúk, ráadásul a változó különböző szín-irányzat mellett, az enyém is az elfogadható kategóriába tartozik.
Semmi csiricsáré, szalag, csak gyöngy, és papír...
-természetesen!

Tűzvédelmi szempontból, meg oly mindegy, hogy miből készítjük  el asztali díszünket,
a lényeg, hogy számunkra tetszetős darab kerüljön ki kezeink alól!

Égő gyertyát SOHA nem hagyunk felügyelet nélkül...
- ezt már a 7 éves lányaim is kívülről fújják, csak úgy mint a gyertyákat.

Fáziskésésben!

Mondhatom szép, hogy hajnalban (na jó most a reggeli 7 óra is annak számít) már feltettem a szilveszteri kocsonyát főni és a lencsével is hamarosan végzek, miközben az idei karácsonyunkról még egy árva sorban se emlékeztem meg. Pár napja történt és mégis olyan távolinak tűnik már. Sok minden történt azóta, ami még távolibbá teszi az elmúlt karácsony eseményeit...
- a folyamatos vendéglátáson túl, az idei év utolsó szülinapi buliján is túl, ott ahol a kerti kis-vakond is vadul túr, már lázas készülődés folyik, hogy az év utolsó napját is méltón elbúcsúztassuk.
Kezdet és a vég!

Kezdet, amikor a karácsonyi ajándékok beszerzésén ügyködünk, ez lehet már hónapokkal a jeles nap előtt, de a lényeg, hogy mindig "akad" valami a fa alatt. A mi Jézuskánk nagyon ügyes volt és még a bevásárlási láz kitörése előtt beszerezte a hőn áhított, illetve a legtesthezállóbb ajándékokat, amit röpke másfél óra alatt sikerült is gyönyörűen becsomagolnia. Azért az ajándékcsomagoláshoz egy kicsit visszatérnék, mert az évek óta használt piros, majd arany csomagolóanyagom, már tavaly is nagyon neccesnek tűnt a lányok számára, (mert nekünk is pont olyan volt!) ezért az idén szupertitkos rózsaszínre váltottam, akarom mondani a Jézuska, mert nekem olyan nyilvánosan soha nem volt, és nem is lesz...


Vég, amikor a kemény, verejtékes munkával becsomagolt ajándékok, két perc alatt az elenyészetté, szétdobálva, tépkedve a földön egy szemétkupaccá válnak. Erről szól a karácsony legalábbis nálunk, a gyerekekről, a gyerekekért, és ez nem is lesz már soha másképp, mert nekik szólnak az ajándékok, nekünk pedig gyönyörű, boldog mosolyuk, ami mindennél többet ér.
A köztes állapot pedig mondhatni mellékes, mert úgysem az fog megmaradni az emlékezetükben. A rengeteg kézműveskedésünk közül sem sikerült mindet megosztanom veletek, ez részben lustaságomnak köszönhető, amin remélem jövőre sikerül némileg változtatnom, mert írni mindig van miről, de ez legyen inkább egy újévi fogadalom féle, amit igyekszem legjobb tudásom szerint majd betartanom.
(néha azért nem árt majd ezen ígéretemre figyelmeztetnetek!)
Ételek szempontjából nézve hagyományos, ám ha az édességeket vesszük, cseppet sem rendhagyó desszertek kerültek az asztalunkra. Idén először szakítottam a hagyományokkal, és a megszokott mákos, diós bejglin túllépve az imádott Pavlova tortánk kapta meg a főszerepet.
Változás történt még a karácsonyfa állításban, díszítésében is, ami eddig a Jézuska feladata volt, most idén először viszont a lányokkal közösen, illetve egy bizonyos idő eltelte után, már csak az én feladatom volt...
Míg ezeket a sorokat írtam, elkészültek a lányok az idei év legutolsó kreálmányaival, az újévi sisakokkal. Plusz még egy nagyon fontos esemény miatt kellett félbeszakítanom írásomat, ugyanis a MI fogtündérünknek, se sok időt hagytunk pihenésre (mert az ünnepek alatt köztudott, hogy Ő sem dolgozik) de ma már ismételten akcióba kell, hogy lépjen, ugyanis Lucánk egyedül szabadult meg mozgó, fityegő fogától, úgyhogy éjszakai vendéget is várunk...
-még az idén!
:)

Békés, Boldog Karácsonyt

kívánok, minden kedves olvasómnak!

Szánkó helyett bicikli

Ki gondolná, hogy decemberben, azaz pontosabban karácsony másnapján előkerülhet a bicikli?
Gyönyörű napsütéses, már-már tavaszi lett ma az időjárás, pedig pár nappal ezelőtt még a hóesésben gyönyörködtünk (remélem azért nem utoljára)
Tegnap este dörgés, villámlás kísérte a szakadó esőt...most pedig hétágról süt a nap...

Semmi másra nem vágytak jobban a lányok, mit hogy kint biciklizhessenek...
Kérésüknek csak ebéd után tettünk eleget (kimaradt délutáni alvásuk a késői kelés miatt)
Alaposan beöltöztetve várták az indulást, mikor eszükbe jutott, hogy napszemüveget is kéne magukkal vinni a vakító napsütés miatt. :)
-elég viccesen néztek ki (még jó hogy üres volt az utcánk)
Természetesen kerekezésük nem tartott sokáig, következett a kerti hinta (szerencsére nem szereltük le) azután pedig a homokozni támadt kedvük...
-ennél a pontnál befejeztük a "kívánságműsort" Gáborral
Szükségünk volt még energiánkra, mert ma (is) vendégeket várunk délutánra...

A nagy nap!

Szerencsére jól ismerjük a lányainkat és éjszakára a feldíszített karácsonyfa égői jelzőfényként szolgáltak nekik, mutatva az utat hálószobánk irányába...
Szomjasak voltak... és pisilniük is kellett ezért egymást kísérve, plüssállatkáikkal kezükbe félálomba vonultak szobánkba...
Egy hangos megjegyzést se tettek a csillogó, villogó, illatozó karácsonyfára, miközben visszaterelgettem őket szobájuk felé.
Miután ismételten ágyba bújtam, Gáborral nem tudtuk mire vélni "szótlanságukat" a máskor egyébként cserfes lányainknak...

Reggel halk suttogásra ébredtünk fel...
Mikor már annyira össze tudtuk szedni magunkat, hogy meg is mozduljunk az ágyban, ébredésünket kihasználva kezdtek csacsogni a lányok...
Nagyon boldogok voltak már a karácsonyfa puszta látványától is, semmihez nem hasonlítható mosolyokat kaptunk már korán reggel, így kezdődött a napunk...

Zsófia büszkén mutatta a karácsonyfát,
-anya, nézd meg milyen gyönyörű!!!

Ezzel, egy laza kézmozdulattal megigazított egy angyalkát a fán miközben még azt is hozzátette:
-anya, ezt rosszul tettétek fel!

???

Luca ekkor édesen megjegyezte, hogy Ő látta ám, éjszaka a karácsonyfát, csak nem tudta sokat nézni...

A szívem szakadt bele, ekkora önmegtartóztatás láttán egy 4 éves gyerektől, hogy miért nem tört ki belőle ott és akkor egy örömkiáltás! (vagy valami!!!)

Lelkiismeret-furdalásom van, hogy vajon ez a mi hibánk...?
- miért tettem úgy mintha ott se lenne a karácsonyfa éjszaka?
- miért nem vettük a "fáradságot" és kezdtük (folytattuk) volna a napunkat akár hajnalban?

Nagyon tanulságos volt számomra az idei karácsony!
Már MOST tudom jövőre mit,- hogyan fogok másképp csinálni!

Szerencsére a lányokon semmilyen csalódottság nem látszott, nekik minden úgy volt jó ahogy volt...

Nagyon nem részletezem az ünnepi ebédet, lényeg hogy azt is sikerült elszúrnom!
Ez nem az én napom volt!

Nálunk az ajándékok a délutáni alvás után kerülnek csak a fa alá (akkor jön a Jézuska)
(jövőre ez is változni fog)

Izgatottságukba a lányok nem is tudtak elaludni, de rendesek voltak és legalább csendben feküdtek a szobájukban.
(nem csoda hogy elmaradt a délutáni alvás)

Nem szerettük volna sokáig váratni őket, ezért miután felöltöztek ( némi apai segédlettel) addig a Jézuska (én) már rázta is csengőjét.
Megadva a jelet a szobájukban izgatottan várakozó lányoknak.

Az ajándékok látványára a fa alatt, mind a két lány teljesen megilletődött.
(nem ilyen reagálásra számítottunk)
A lányok mentségére legyen, ők sem számítottak ajándékokra, mert magatartásuk miatt gyakran kellett figyelmeztetni őket.
( miszerint csak a jó gyerekeknek ad ajándékot a Jézuska)

Legalább van önkritikájuk!
:)
Némi noszogatás kellet nekik az ajándékuk felbontásához.
(amibe a végén egészen jól belejöttek)
A csomagolással sokat nem bajlódtam, köszönet a "szuperjó" csomagolóanyagomnak, amit egyszerűen csak meg kellett kötnöm,(furoshiki) se ragasztó se semmi...
Újrahasznosítjuk a felhasznált csomagolóanyagot a lányokkal (MAJD!)

Leginkább "közös" ajándékokat kaptak (amivel tudnak majd szépen együtt játszani)
Persze egy-egy személyre-szabott apróság is került a fa alá, könyvek és társasjátékok közé.
Az est további része játékkal telt mindannyiunk számára.

Gábor száját hagyta el néha (na jó, picit sokszor) egy-egy sóhaj, ekkor egymásra néztünk és csak nevettünk...
:)
Mind a ketten tudtuk, szavak nélkül is hogy az elmaradt halászlé után sóhajtozik...



Társaságomat csak rövidke ideig kellett mellőzniük, amíg elkészítettem a vacsorát:

- harcsapaprikást túrós csuszával

Finom lett.
(vacsora közben a lányok többször is megdicsérték)

Halászlé utáni vágyunkat még ez se (semmi) csillapíthatta...

Ilyenre sikeredett kis családunk szentestéje 2009-ben.
:)


Volt csengő szó, ének, szeretet,
minden ami egy szentestén fontos lehet.
Mi négyen már egy család vagyunk,
csak nekünk, nincs már családunk...

Boldog békés karácsonyt mindenkinek!

Kész vagyok!

A szó szoros értelmében...

Most sikerült végezni a karácsonyfa díszítéssel és az óra is már majdnem hajnali fél kettőt mutat.
Ideje lenne lassan bekúsznom az ágyba és egy kicsit kipihennem magam, ehelyett itt ülök a gépnél...
Gábor is sikeresen átpasszírozta a halászlevet,(míg én a fát díszítettem) közbe mindent megtett, hogy a gyerekeket felébressze éjszakai álmukból.

Amit lehetett, felborított, levert a pultról, ami hangos csörömpöléssel landolt a földön!

Ünnepelhetnek a macskák is a környékünkön, a halászléből átpasszírozott maradék halvacsorának.

Ma megsütöttem életem második bejglijét, amíg a lányok aludtak délután.
(tavalyi volt az első és megismételhetetlen)

Ízre nagyon finom lett!!! (maradjunk ennyiben)

Kinézetre ( khmm, hááát...) nem a legszebb, akadtak közte ilyenek is, meg olyanok is...
-DE...!
tudom, hol rontottam el!
Mivel az alaptésztát is sikeresen elnéztem, ezért a netről ollózgatva választottam ki a számomra színpatikus receptet...
(ebbe viszont a tészta tetejét nem tojás sárgájával, hanem egy egész tojással kellett kenegetni)

Ezért nem lett márványos a teteje!

Majd jövőre jobban odafigyelek!
(remélem nem felejtem el egy év alatt, mire szeretnék odafigyelni)

Elkészült a töltött káposzta is (ami azóta a hűtőszekrényben pihen)

Elégedett vagyok a karácsonyfánkkal is, szerintem szép lett!
Semmi kedvem nem volt már tovább díszíteni...
Fáradt vagyok!

Kész vagyok!
-azt hiszem mindennel!


Megyek aludni...hiszen már 24-e van!

Elvan a "gyerek" ha játszik...

Tegnap, késő este, miután a lányok már az igazak álmát aludták "teszteltük" a karácsonyi ajándékukat, amit közösen kapnak majd...
Apuka belefeledkezve a játékba, tátott szájjal koncentrált a "bonyolult" feladatokhoz...
Péntek estére kihívtam egy "versenyre"
(legalább addig belerázódunk, mire a Jézuska átadja az ajándékokat...)