Csajos dolgok

Gondolom, nem mi vagyunk az egyedüliek akik lányos ház lévén, több kosárnyi hajgumival, csattal, hajpánttal éljük mindennapi életünket. A kincsek között természetesen akadnak aktuális kedvencek. Jelenleg a hajpánt és hajgumi viszi a pálmát. Hogy miért említem mindezt? Az elmúlt több mint öt év alatt rengeteg tárolási formát kipróbáltam már ezeknek a csecsebecséknek. Mindhiába.
Kezdetben egy kis fiókkal indítottunk, majd jöttek a kosárkák és tálak, majd most már viszonylag hosszabb ideje, egy hatalmas  dísz konyakos-pohárban tároltuk. Ez a poharas megoldás azért nem volt olyan tökéletes, mert hiába szelektáltam, válogattam át időnként a használatban lévő készletet, ami egy-egy ilyen alkalom után még félig se volt...
-majd pár hét elteltével, szépen, fokozatosan észrevétlenül megtelt.
Nálam meg betelt az a bizonyos pohár...
Nemrégiben ismételten szelektáltam, na nem kidobtam, csak egy kis időre félretettem azokat a ritkábban használt hajba-valókat, amik önálló életet élnek és a dugi-helyemről időnként előkerülnek.
Ekkor már a pohár is nagynak bizonyult, meg egyébként is más dekorációhoz szerettem volna felhasználni. Így, egy szintén régebbi tárolódoboz került előtérbe. Ez a valaha jobb napokat látott doboz alapos felújításra szorult, ami nem is csoda, hiszen már megvan vagy 10 éves.
Még jó, hogy évekkel ezelőtt nem dobtam ki, most tökéletes munkadarab lett számomra.
Pont olyan amit szerettem volna: ápol és eltakar.

Néhány óra elteltével, átváltoztatva, már így nézett ki

Igazán csajos lett, "művésznőim"  legnagyobb örömére

Ezzel tudom, hogy nem szüntettem meg a hajgumi vándorlást, viszont számomra a látvány, így már kevésbé zavaró.
Az már csak hab a tortán, hogy családunk egyetlen férfitagjának is bejön ez a fajta változás...

Becsip(kéz)ődtem

Mostanában csipkés korszakomat élem. Olyannyira, hogy legszívesebben mindent beborítanék vele.
Megtehetném, hiszen rengeteg csipkét, szalagot, csak hogy a legaktuálisabbakat említsem, kaptam Kanadából hazalátogató barátnőmtől, aki nagy szerencsémre, lomtalanítást tartott a padláson...
Így jutottam hozzá a majd 100 éves csipkegallérhoz, amit bántani nem mernék, viszont a látványában gyönyörködni igen, ezért a háló olvasólámpáján kapott  ideiglenesen helyet.

Azzal a töménytelen mennyiségű csipkével is kezdeni szerettem volna valamit, de egy kicsit soknak találtam a vakító fehérségét, így egy kissé beantikoltam néhányat...

Majd, nemes egyszerűséggel felragasztottam néhány karácsonyi gömbre, amiről előzetesen lecsippentettem az "akasztó" részét.
Így ünneptől független asztaldíszünk lett, ami nekem most, hogy csipkekorszakomat élem, nagyon bejön.

Ezek a régi gyertyatartók se úszták meg az átváltoztatást. Nagyon untam már szegénykéket, és tudtam, hogy egyszer majd eljön az én időm, amikor gyászos külsejüket valamivel feldobom.
Mint mindennél itt is az alappal kezdtem, így kaptak egy egységes fehér színt, amit csipke ruha követett.
Egyenlőre kettő van kész, a négyből a másik két sorsa, még bizonytalan...

Csak a fotó kedvéért jött ki a második, mert neki a fürdőszobában van az új szállása...
kék gyertyával

...és ha már ennyire belejöttem, akkor ez a régi, eredetileg ezüst színű IKEA váza se úszhatta meg, közelebbi rokonságát a gyertyatartókkal.

Gondolom, lesz még folytatás, most viszont legalább egy napig a farsangra kell koncentrálnom,
-azaz izzítani a sütőt, és sütnöm, ha már a jelmezkészítést az idén ilyen szerencsésen megúsztam!
:)