Bronzérmes kosarasaim

Még ilyet, hogy egy nap két bejegyzést is írjak...
- nem tehetek róla, nézzétek el nekem, ezt nem tudom a büszkeségtől, magamban tartani.
Persze, haladjunk csak szépen sorban, időrendben.

Mikor a lányok  elsőbe mentek, teljesen egyértelmű volt számunkra, hogy valami mozgás lehetőség iránt nézünk. Célunk az volt, hogy az adottságaikból a legjobbat hozzuk ki. Az már régóta látszott, hogy nem a balett és hasonló, kislányok körében igen népszerű RSG sportot fogják űzni. Az évek alatt, belekóstoltak a capoeira-ba, majd motiváltság híján ez annyiba is maradt. Majd egy hosszabb szünet után, az iskolában elkezdtek kosárlabdára járni. Ennek többek között azért is örültem, mert labdajátékokban nem nagyon jeleskedtek, reális és nem elfogult szülői vélemény ráadásul a magasságukhoz is passzolna, ha bejönne nekik...
- ártani biztosan nem fog, ennyi mozgás.  Ez volt a kezdet. Azt, hogy hamar megszerették, részben  fantasztikus edzőjüknek is köszönhetjük, aki motiválttá tette a gyerekeket. Ennek köszönhetően, szemlátomást fejlődni kezdett a tudásuk. Idén, már kétség sem volt afelől, hogy folytatni fogják a kosarazást, pláne úgy, hogy év elején, még saját mezt is kaptak...
-ami valami csoda folytán különlegesre sikeredett, már ami a számozásokat illeti.
Zsófi a 11-est kapta (11.11.-én születtek)
Luca az 5-öst (ami szintén nagyon találó, hiszen Ő a számok jegyek bűvöletében él, és számára csak ez létezik.)

Múlt héten, megtudtuk, hogy ezen a héten, életük első meccsének lejátszására van lehetőségük a lányoknak, egy vendég iskolában. Persze, hogy nem akarták kihagyni..
-de, mint mindig, a sors most is közbeszólt.
Zsófi vasárnap este csúnyán belázasodott. Ezért egyértelmű volt számunkra, hogy a hetet itthon, kettesben kezdjük, a többit meg majd menet közben meglátjuk...
-és bár a magas lázon kívül, egyéb tünete nem volt szegénynek, a diagnózis mégis lesújtó volt számomra. Influenza! 
Azt már nem tudom, csak szeretném hinni, hogy a már hosszabb ideje szedett ivott citromlé miatt úsztuk meg, ilyen könnyen a betegséget és minden szövődményt.
Mondjuk a motiváció is elég erős volt a gyors gyógyuláshoz....
- Zsófi, nagyon nem szerette volna kihagyni, ezt az első meccset.
Így tegnap, teljesen láztalanul, majdnem makk egészségesen, Ő is ott lehetett a csapattal.
Az tény, hogy egyenlőtlen erőviszonyok mellett küzdöttek, de tényleg megküzdöttek az éremért. 
Legközelebb jobbak lesznek, mert már tudni fogják mire számíthatnak az ellenfelekkel kapcsolatban.
Tanulópénzként, pedig tökéletesen elégedettek vagyunk a bronzéremmel is.
Megbecsülik, dédelgetik, még az ágyukba is beengedik. és még rímmel is
Szóval, boldogság és öröm van a mi házunk táján!
Érem gyűjtésbe kezdtünk!

repülő Zsófi 1. 

repülő Zsófi 2.

 ez még csak a bemelegítés része, azaz labdapattogtatás és dobás...

  Luca eredményes dobása

ez már élesbe megy

Nem adjuk fel!

taktikai megbeszélés...

bronzérmeseink

Csak egy kosár

Ami első ránézésre semmi extrával nem rendelkezik, pláne úgy, hogy lassan a 15. életévét is betölti.
Eddigi pályafutását elég sokszínűen élte meg. Fokozatosan haladt felfelé a ranglétrán, szennyes-tartótól, egészen a játékoskosárig, ami immáron évek óta napi szintű igénybevétellel jár.
 
Az elmúlt évek alatt szépen lassan koptak el kiegészítői, úgy mint az oldalsó fülek, vagy a tetejét rögzítő fonott pántok, de ettől, még tökéletesebb lett lányaim számára a lovaskocsikázáshoz, mert húzni-vonni, így még-könnyebben lehetett a hintót...
Aztán most, hogy már túl vagyunk lányaim szobájának felújításán és elkezdtük a visszapakolást, jött a kényszer szülte átváltoztatás, amit kedvenc kosarunkon ejtettem meg.
Valahol, valamikor régebben egy lakberendezési oldalon láttam kiegészítőként elhelyezve egy kosarat, ami barna bőrszíjakkal volt gyárilag elkészítve. Akkor nagyon megfogott, gondolom jobban mint a szoba hangulata, mert arra azóta sem emlékeszem, csak a kosárra...
Már majdnem áldozatul ejtettem egyik barna bőrszíjunkat, pontosabban Gáborét amikor  a mosókonyhában, haszontalanul félrelökött fehér övön akadt meg tekintetem. Rögtön tudtam, hogy ez lesz a tökéletes megoldás. Mit bántam én, hogy szét kell vágnom egy új övet, ha nemes cél érdekében teszem.
Kevesebb mint egy óra alatt kicsinosítottam A kosarunkat, ami azonnal munkába is lépett a frissen-mosott, illatos plüssök elnyelésével.

munkámhoz használtam:
-bőr szíj
-kárpitos tűzőgép
-ragasztó pityu
-karnis karika, na és persze olló...

száradás alatt a használatban-lévő, aktuális készlet