Csak egy kosár

Ami első ránézésre semmi extrával nem rendelkezik, pláne úgy, hogy lassan a 15. életévét is betölti.
Eddigi pályafutását elég sokszínűen élte meg. Fokozatosan haladt felfelé a ranglétrán, szennyes-tartótól, egészen a játékoskosárig, ami immáron évek óta napi szintű igénybevétellel jár.
 
Az elmúlt évek alatt szépen lassan koptak el kiegészítői, úgy mint az oldalsó fülek, vagy a tetejét rögzítő fonott pántok, de ettől, még tökéletesebb lett lányaim számára a lovaskocsikázáshoz, mert húzni-vonni, így még-könnyebben lehetett a hintót...
Aztán most, hogy már túl vagyunk lányaim szobájának felújításán és elkezdtük a visszapakolást, jött a kényszer szülte átváltoztatás, amit kedvenc kosarunkon ejtettem meg.
Valahol, valamikor régebben egy lakberendezési oldalon láttam kiegészítőként elhelyezve egy kosarat, ami barna bőrszíjakkal volt gyárilag elkészítve. Akkor nagyon megfogott, gondolom jobban mint a szoba hangulata, mert arra azóta sem emlékeszem, csak a kosárra...
Már majdnem áldozatul ejtettem egyik barna bőrszíjunkat, pontosabban Gáborét amikor  a mosókonyhában, haszontalanul félrelökött fehér övön akadt meg tekintetem. Rögtön tudtam, hogy ez lesz a tökéletes megoldás. Mit bántam én, hogy szét kell vágnom egy új övet, ha nemes cél érdekében teszem.
Kevesebb mint egy óra alatt kicsinosítottam A kosarunkat, ami azonnal munkába is lépett a frissen-mosott, illatos plüssök elnyelésével.

munkámhoz használtam:
-bőr szíj
-kárpitos tűzőgép
-ragasztó pityu
-karnis karika, na és persze olló...

száradás alatt a használatban-lévő, aktuális készlet

Falfirka

Elkezdtem a lányok szobájába felrajzolni a képet...
Könnyebben ment mint gondoltam.
A rajzot szabad kézzel készítettem, de nem élesbe a frissen festett falra, annyira profi sajna,nem vagyok.
Először egy óriási pauszpapírra rajzoltam, folyamatos módosításokkal,
( radírozással-újra rajzolással) míg azt az állapotot el nem érte amit megálmodtam a falra.

a kép mérete:180x140 cm tehát nem kicsi...
témája: ikrek és mégis mások, avagy kettő a lány, tündérek vagy valami hasonló...

Pauszpapírról át kellett másolnom a falra, amit szénceruza segítségével oldottam meg.
Utána a másik oldalát kellett átrajzolnom( szénceruzával ) hogy indigóként funkcionáljon nekem.
És itt jött a "nélkülözhetetlen" segítség Gábor részéről, úgy kellet felragasztanunk ideiglenesen a falra a képet,
hogy ne fogja össze a szénceruza a nem kívánt helyeken a falat és a festék is helyén maradjon.
Rövid küzdelem után sikerült is kiviteleznünk tervemet és alig fél óra múlva már a falon díszelgett a rajzom.
A gond most megint a szénceruza miatt volt, mert nagyon fogott, maszatolódott ( ez a dolga )
Tehát az egész rajzot át kellett radíroznom, addig amíg csak halvány vonalakat lehetett látni.
Ez lett a tökéletes, most már csak a festése-színezése van hátra.
Délután amikor a lányok észrevették falfirkámat, nem jutottak szóhoz meglepetésükben.
Alig várják már, hogy színes legyen... (hát még én )
A képen nem sok minden látszik, pont a halványsága miatt, mert már csak radírozás után jutott eszembe fotózni.