Több mint kellemetlen,

ha az ínhüvelygyulladás fájdalmával kell megküzdenünk.
Nálam, most többek-között ez az aktuális: Rossz! Próbálok visszaemlékezni az elmúlt napokra, mikor erőltethettem meg a jobb kezemet, de  semmi különös dolog nem jut eszembe, ami kiválthatta nálam... Már a tegnapi nap is kellemetlen volt számomra. Különösen odafigyeltem ezért, hogy csak a legszükségesebb házimunkát végezzem, így a mosogatás, porszívózás és némi vasalás,  mivel ezekben napi edzettségem van, gondoltam nem okozhat gondot...
Éjszaka már elég nehezen aludtam, mert szeretem a kezemre hajtani a fejem, ami most nem ment, illetve, álmomban többször is próbálkozhattam, mert ilyenkor meg szúró, éles fájdalomra riadtam fel.
Egy nem túl jó alvás után a reggel is hasonlóképpen indított...
Milyen érdekesen működünk, mi emberek függetlenül attól, hogy tudjuk a betegségünket, bajunkat, hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla és automatikusan, az adott testrészünket, jelen esetben, a jobb kezemet használtam. Ez persze, már csak akkor jutott az eszembe, mikor a lányok reggelijéhez tányérokat vettem elő a szekrényből, ami kis szerencsének köszönhetően, nem a földön landolt...
-a fájdalomtól.
Hasonló élménnyel gazdagodtam a copfok elkészítésénél is, de talán a legdurvább mégis az volt, amikor tollat fogtam a kezembe. Nem szokásom reggel írogatni, pláne sajnos mostanság elég ritkán írok kézzel, viszont Luca üzenőjébe pár sort halaszthatatlanul firkantanom kellett, addig amíg el nem felejtem a reggeli, döcögős készülődésbe. Beteg szegénykém, benne van ebben a takony kórságban és első alkalommal, élve jogaimmal, kihasználtam a lehetőséget felmentést kértem tornaórára...
Maradjuk annyiban, hogy olvashatóra sikeredett, macskakaparásom.Szerintem...
Napi rutin, apró kis semmiségek, milyen sokat jelentenek, ha nehezen birkózunk meg velük. Persze, hogy ma kellett még hajat-mosnom, ami máskor nem is probléma, mert szárítással együtt max 10 perc alatt megvan, a tökéletes frizura, most bezzeg... -csillagok, fényes nappal.
Főzni is kellene valami könnyűt, de a szó szoros értelmében, hiszen ebéd után már hármasban próbálunk regenerálódni a holnapi napra.

Annak mondjuk örülök, hogy legalább nem lázas senki sem, így egy kis szaunázással kompenzálhatjuk a kellemetlenségeinket.
Csigu-bigu, csak vidáman...