Szív-ügyek

Lenne nekem ez a szuper barátnőm, akiről már írtam, hogy a csipkéket kaptam. Igen ám, de a rengeteg gyönyörűség között, több zsáknyi pamut-fonal, anyag és bőr darabok, milliónyi gombok is voltak. Konkrétan annyi, hogy egy kisebb rőfösboltot megtölthetne újdonsült raktárkészletem.
Ennek a rengeteg kincsnek, nem csak megfelelő helyet kellett találnom, hanem a mielőbbi felhasználásán, újrahasznosításán is el kellett gondolkodnom. A bőség zavarában, bevallom először elvesztem, mert mindent szerettem volna egyszerre csinálni, kézbe venni, tapogatni, megfogdosni, és várni, hogy jöjjön az ihlet...
Jött is, de nem saját kútfejemből, hanem a lányaiméból, akik a fonalaknál ragadtak le.
Mivel az első remekművem egy külön posztot érdemel erről ígérem, hogy holnap írok, annyit viszont előzetesen elárulhatok, átestem a tűzkeresztségen: megrendelésre -kötöttem.

Mikor a múlthét elején a lányok felvetették, hogy apjuknak szeretnének születésnapi ajándékot készíteni. Olyasmire gondoltam, ami egy szem előtt-lévő kedves  lakásdekoráció. Ami mindnyájunkat emlékeztet majd a jeles napra.
Így készültek ezek a kedves és nagyon egyszerű szívecskék, szinte pár perc alatt...

Az alapja mindegyiknek kartondobozból lett kivágva egy rétegben, kivéve a nagy szívet, mert az négy réteget kapott a tökéletes tartás miatt. Próbáltuk 1 rétegben is, de a fonal összekapta a kartont, így bontanunk, újraterveznünk kellett az egészet, amit bevallok, utólag egy cseppet sem bántunk...
Elkészítése, tényleg végtelenül egyszerű, mert a kivágott alapra, "csak" rá-kell tekergetni a fonalat, úgy, hogy mindenhol megfelelően takarja, majd a végén egy pöttynyi ragasztóval rögzíteni...
A lányok nagyon élvezték, alig bírták abbahagyni a sorozatgyártást.

Egyenlőre piros, fehér és krém színekben készültek, de már megkezdődtek az előkészületek a további dekorációkhoz is, ami alkalomtól független,  -tarkabarka lesz.

Csak semmi pánik, mi csak a szíveket készítettük, a kötés nem az én érdemem.
Egy befejezetlen pulcsi ujja adta az alapötletet, amit a fonalak között találtam.
Lebontani nem lett volna szívem, így ebben a formában újrahasznosítottuk, csak egy megfelelő váza kellett hozzá.
Üresen sem állhatott, így a félretett, használhatatlan ecsetekből rögtönöztünk egy csokorra valót.
Ilyenkor azért titokban megveregetem a vállam, hogy ezek az elhasznált ecsetek nem a kukában landoltak, már régen...

Emlékeztek még ezekre a gombokra?
A lányok ragaszkodtak hozzá, mert ez is "tekergetve" van. Szívem szerint más gombokkal díszítettem volna, de a munkájukat és a végeredményt nem akartam befolyásolni. Ebben a projektben én csak segédmunkás voltam...
Fizetés még nem volt, majd lesz hamarosan...
-gondolom, mert titokzatosan érdeklődtek, hogy vajon az apjuk is tudja használni a ragasztópisztolyt?