Mi mindent megtettünk

a Mikulás fogadásához. Pontosabban a lányok készülődtek, de nagyon.
Lelkesek és izgatottak voltak, kíváncsi leszek mikor alszanak végre el, ebben a túlpörgött állapotban...
-mert én már legszívesebben, most lefeküdnék.
Emlékszem, volt már rá példa pár évvel ezelőtt, hogy nem bírtuk őket kivárni, és a reggeli ébresztő előtt, szerencsére még időben sikerült becsempészni a csomagokat. Most ilyen elő sem fordulhat, mert az édességet rejtő zsákocskák elhelyezése mellett, össze kell szedni a kívánságlistájukban megírt levelüket is.
Enni, inni az éjszaka közepén biztosan nem fogok de Iza, tuti nagyon boldog lesz, a rendkívüli bundás-kenyér jutalomfalatkáknak...
-mondjuk a teát lehet, hogy még bevállalom.

A háztartásunkban található legkisebb csizmákkal készültek

és a legnagyobb szarvassal

ment a bohóckodás

Kíváncsi leszek, hogy meddig, ugyanis az édességek mellett, számukra egy-egy  levélkével is készültem, vagyis nem én, hanem a mindent látó és halló Mikulás...

Csak egy kérdés

Anya, hogyan lehetséges hogy az oviban, meg az utcán láthatjuk a Mikulást, este pedig amíg nem alszunk el nem jön be hozzánk?


Lucám kezdett agyalni az elmúlt napokon történésein...

Várunk téged Mikulás!

Azt hiszem nem vagyok egyedül azzal amikor azt írom, hogy a gyerekek reggeli ébredése rekord idő alatt megvolt. Elég volt csak a számon kiejtenem, hogy bizony Ma van az a nagy nap amikor a fehér szakállú ellátogat hozzájuk, -máris pattantak ki az ágyból.
Még hisznek benne, és ez olyan jó.
Már tegnap este tisztogatták csizmácskájukat, nem törődve azzal, hogy oviba ma abba mentek...
Sebaj, délután szívesen megismétlik, szertartásosan előkészítik.
Az ovis Mikulást délelőtt fogadták a gyerekek immáron utoljára, hiszen jövőre már mindannyian az iskolapadra cserélik jeleiket.
Igyekszünk ezt a mai napot is különlegessé tenni a lányok számára, ezért szakítva az eddigi hagyományainkkal, úgy döntöttünk, hogy nem éjszaka, hanem sötétedés után érkezik a Mikulás.
A forgatókönyv kész, már csak a kivitelezés kíván egy kis finomítást.
Még én is izgulok, annyira magával ragadt az ünnepi hangulat!
:D

Jöjj el hozzánk, várunk rád, kedves öreg Télapó!

A mikulás vonatozásból fáradtan érkeztünk haza.
Egyébként is nehezen viselem a sötétben autókázást, így számomra külön öröm, minden épségbe hazatérésünk, amiért mindig köszönetet is mondok, nem csak az égieknek...

Zsófikám ekkor már elég cudarul érezte magát, beteg volt.
A magas láz se tudta eltántorítani a csizmapucolástól, amit saját kezűleg szeretett volna elvégezni. (bár csak az év többi napján is így jeleskednének a lábbelik tisztogatásában)
Miután a csizmácskákat közösen elhelyeztük az ablakokban, kikészítettük az előszobába a mikulásnak szánt kekszeket és egy pohár tejet, megjelöltük nyíllal az útirányt, nehogy eltévessze az ajtót...

Ezen a zsúfolt napon a második gyertya meggyújtására is jutott még az erőnkből


A lányok ezt az éjszakát nem a saját szobájukban töltötték, mert míg nekem az kedvesnővér szerepe jutott Zsófival a hálószobában, addig Gábor, Luca kérésére a vendégszobában kaptak helyet és aludták az igazak álmát... Többek között ezért volt szükség megjelölni a helyes útirányt, hogy éjnek-idején ne kóvályogjon feleslegesen a mikulás a csomagokkal. Valamikor hajnalban, két lázcsillapítás között tudtam csak a csizmácskákat megtölteni, és eltüntetni valamennyi kekszdarabot, de a macskákról se felejtkeztem el, így nekik is jutott a (fej)tejadagból. Reggel Luca kelt fel korábban, de nem akart egyedül bemenni a szobájukba, hogy megnézze mit hozott a mikulás, önzetlenül, türelmesen várta testvére ébredését. Nem félt, egyszerűen ő ilyen jó természetű.
Bezzeg mikor Zsófi is felébredt, egymással versenyezve futottak a csizmájukhoz, és húzták el a függönyt, hogy megbizonyosodjanak arról, valóban nálunk járt a mikulás... Az ezt követő hangzavarból annyi még kiszűrődött, hogy mind a ketten hallottak éjszaka valami motoszkálást.

Mikulásvonat másodszor

Tavaly jártunk itt először és most barátainkat csábítottuk el.
Remélem mihamarabb tudom pótolni írásos beszámolómat is erről a fantasztikus napról...

Levél a Mikuláshoz

Mi már megírtuk a levelünket a nagy-szakállúnak...
- ráadásul holnap találkozhatunk is vele de szerencsénkre, nem az Északi sarkig kell utazunk érte!

Mikulásvonat

Először miskolci barátainktól hallottunk a mikulásvonat létezéséről, majd rá pár hétre ismételten a (Nemzeti vágtán) került szóba, amikor a városokat népszerűsítő pavilonok között gyűjtögettük a prospektusokat.
Már akkor elhatároztam, hogy utána járok az egésznek és ha elérkezik az idő, akkor személyesen megyünk el meglátogatni magát, a mikulást...
( akkor még olyan távolinak tűnt az egész)

Körülbelül egy hónapja kezdtem jobban figyelgetni a vonatindulást, egyeztetni Gáborral a megfelelő időpontot.
Választásunk december 7.-re esett, tehát mikulás után egy nappal jött el az utazásunk ideje.
Most, hogy a lányok itthon vannak (ez már a harmadik hete) nem tűnik elcsépeltnek, unalmasnak a mikulásozás.
(pénteken az óvodai ünnepségből is kimaradtak, kárpótlást számukra a cirkuszi mikulás nyújtott egy-egy szaloncukor fejében, majd a "házi" mikulás következett)
Délelőtt útra-kerekedtünk, és mire delet ütött az óra, már egy hangulatos kis étteremben ültünk Miskolcon, ami a Diósgyőri vár szomszédságába található.
( ez volt legközelebb a kis vonathoz)
Ebédünk elfogyasztása után egy gyors (be)öltözés következett még az étterem parkolójában, felkészülve a hidegben töltendő pár órára...

Nagyon színvonalasan voltak a vagonok(kocsik) kívül-belül feldíszítve, ami előtt nem tudtam megállni, hogy egypár képet ne készítsek csemetéinkről.
Nekem, mint született Miskolcinak, nem újdonság Lillafüred lenyűgöző szépsége, most mégis ámulatba ejtett a gyönyörűen feldíszített "végállomás".
Utunk során krampuszaink szórakoztatták a gyerekeket
( minden kocsinak saját krampusza volt, akik végig mellettünk maradtak, segítettek, terelgettek)
Énekes, táncos előadással fogadtak minket "mikulásországban" ahol nem váratott minket sokáig a "nagyszakállú" sem.
Izgatott gyerekzsivaj töltötte be a teret mikor felhangzott a jól ismert -
-HO-ho-ho -hO!- és valódi "nagyságában" megjelent télapó!
Olyan szerencsés helyzetben voltunk, hogy a mi "csoportunknak" jutott az a megtiszteltetés, amint elsőként nézhetjük meg, mikulás" játékkészítő gépét"
Ezután "körforgásban" haladtunk, meséről,-mesére...
Megismerhettük Óz a nagy varázsló meséjét, ami nagyon felkeltette lányaim érdeklődését
-eddig túl kicsinek (bocsi lányok!) tartottam őket hozzá...
Találkozhattak Micimackóval és barátaival...
-természetesen, Süsüt se szeretném kihagyni a felsorolásból...
Ezek a rövidke előadások annyira lekötötték a gyerekek figyelmét, hogy szinte elrepült az idő amit kint a szabadban kellett eltöltenünk.
Habár alaposan fel voltunk öltözve, én egy idő után azon vettem észre magam, hogy fázom...
Az előadások pont olyan hosszúak voltak, amit a gyerekek minden gond nélkül FIGYELMESEN végig tudtak nézni.


Köszönetnyilvánítás:

-dicséretet érdemelnek azok a színészek és egyetemisták akik munkájukkal felejthetetlen élményt nyújtottak nekünk
-dicséretet érdemelnek az alaposan befűtött vasúti kiskocsik, látszik mennyire figyelmesek voltak a gyerekekhez, és szüleikhez is!
-külön dicséret az időjárásnak amiért lehetővé tette számunkra a szabadtéri programot...
(nagyon izgultam, mert esőt mondtak mára)

Dicséretet azért írtam köszön(jük)öm helyett, mert már lassan az elcsépelt szavak közé tartozik...
Dicséretes Miskolc város igyekezete, színvonalas programjaiért, turista csalogatásaiért.
( nem vagyok elfogult, pedig lehetnék...)
Jó volt tudni, hogy nem csak mi tettünk meg hosszú utat, hogy személyesen is találkozzunk a mikulással, voltak akik Pécsről!!! érkeztek, hogy táthassák a műsort.

Megérte a hosszú utat!

Mi biztosan megyünk még!
:)

Találkozzunk jövőre, ugyanitt!

Télapó itt van...

Mozgalmas nap van a hátunk mögött.
Délelőtt cirkuszba mentünk... ahol kivel találkoztunk?
-a télapóval!

(a cirkusz egyébként csalódás volt a lányok részére, mert nem voltak lovak és oroszlánok)
Tudtam, hogy "húzós" lesz a napunk, hiszen jegyünket a cirkuszba már egy hónapja megvettük,
este pedig személyesen is tiszteletét teszi nálunk a nagy szakállú Télapó.
(aki nem más, mint Zsófikám keresztapja, Peti)

Érkezését izgatottan várták, de rengeteg kétség is volt bennük, vajon elég jó gyerekek voltak ahhoz, hogy ajándékot (csokit) is hozzon nekik...

Nagy volt a riadalom amikor bekopogott az ajtón.
Eleinte szégyellősen bújtak apjuk menedéket nyújtó karjába, majd szépen lassan feloldódtak, addig-amíg már egy mesét is közösen olvastak a télapóval (abból a könyvből amit nekik hozott)
Ígéretet tettek neki, hogy kevesebbet fognak veszekedni, és mindig szófogadó gyerekek lesznek...
Nagy volt lányaink öröme ennyi édesség láttán, hiszen nálunk ritka " csemege" a csokoládé.
Este elalvás előtt boldogan elevenítettük fel a mikulással folytatott beszélgetésüket.

Azóta,csak figyelmeztetnem kell télapónak tett ígéretükre...

-Jó hogy itt voltál Télapó!!!

(remélem, hogy nem csak három napig fog tartani ez a csoda)