Mi mindent megtettünk

a Mikulás fogadásához. Pontosabban a lányok készülődtek, de nagyon.
Lelkesek és izgatottak voltak, kíváncsi leszek mikor alszanak végre el, ebben a túlpörgött állapotban...
-mert én már legszívesebben, most lefeküdnék.
Emlékszem, volt már rá példa pár évvel ezelőtt, hogy nem bírtuk őket kivárni, és a reggeli ébresztő előtt, szerencsére még időben sikerült becsempészni a csomagokat. Most ilyen elő sem fordulhat, mert az édességet rejtő zsákocskák elhelyezése mellett, össze kell szedni a kívánságlistájukban megírt levelüket is.
Enni, inni az éjszaka közepén biztosan nem fogok de Iza, tuti nagyon boldog lesz, a rendkívüli bundás-kenyér jutalomfalatkáknak...
-mondjuk a teát lehet, hogy még bevállalom.

A háztartásunkban található legkisebb csizmákkal készültek

és a legnagyobb szarvassal

ment a bohóckodás

Kíváncsi leszek, hogy meddig, ugyanis az édességek mellett, számukra egy-egy  levélkével is készültem, vagyis nem én, hanem a mindent látó és halló Mikulás...