Ajtódísz (szív-ügyek II.rész)

Lustaságomnak köszönhetően, annyi minden kimaradt már a blogomból. Pótolni is szeretném idővel mindet, de most a legnagyobb kedvencemet szeretném bemutatni. 
Az alapötletet azok a bizonyos üvegek adták, amik egyszerűen csak körbe vannak tekerve spárgával, és különböző változatai keringenek a neten.

Na, ebből az üveges változatból, egészen konkrétan 48 darabot készítettem elő a két osztály tanulóinak. Anyák-napjáig el is készülnek majd vele. Persze, ahhoz, hogy minden gyerek egyszerre tudjon dolgozni, el is kellett készítenem a prototípust, amit utána visszabontottam, majd némi ráhagyással kimértem és újból feltekertem a spárgát. mindezt 48-szor. Mit ne mondjak, nem is gondoltam, hogy egy körülbelül közepes méretű befőttesüveg 20 méter spárgát képes felvenni...
Nálunk az alapot eléggé dizájnos, tényleg formatervezett kávés üvegecskék képezték, amit már évek óta gyűjtögettem, erre a célra.
Mondjuk az eléggé viccesnek hatott, amikor elkezdtem az üvegeket behordani és átmosni a garázsból, majd miután a konyhapulton már az összes üveg 48 db felsorakozott befutott egy ismerősünk. Volt nagy csodálkozás...
-mert az oké, hogy a tavasz jóval korábban érkezett, viszont hol volt Ő ennyi ideig, hogy már a befőzési szezonnál tartunk.
Pár napig, míg az üvegeket kénytelen kellett tárolnunk, addigra minden üveg belsejében, ott figyelt a 20m feltekert spárgagombolyag is, több hasonló vicces megjegyzést kaptunk,  kedves ismerőseinktől.
Képet biztonsági okokból a kész "termékről" eredetileg váza lesz, még nem mutathatok, a hatalmas üveghalmot, meg sajnos el is felejtettem megörökíteni...

Napokig, teljesen a spárga* hatása alatt voltam. Azt hiszem, ezután az előzmény után, ez nem csoda. Innen jött a gondolat, hogy az egy évvel ezelőtt már elkészített és imádott szívünket, most más, egy kissé időtállóbb változatban, ajtódísznek elkészítem.
Azt, rögtön gondoltam, hogy nem lesz egyszerű. Azzal is tisztában voltam, hogy ha egy vázára 20 méterben kell gondolkodni, akkor egy nagyobb méretű 40cm szívnél, ez akár több-száz méter is lehet.
Szóval, az én szívem egész nagyocskára sikeredett, mert az össz-hossza, a 70 cm is meghaladja, és majdnem 500 m spárgát emésztett fel.
A végeredmény viszont, garantáltan, mindenért kárpótolt, mert nem csak nekem nyerte el a tetszésemet, hanem a családtagjainknak is egytől-egyig.

a "kis" 70 centis!

*1 gombolyag spárga, vastagságtól függően, 200-250 méteres, ára ennek függvényében változik,
560 - 1.100 ft között.

Szív-ügyek

Lenne nekem ez a szuper barátnőm, akiről már írtam, hogy a csipkéket kaptam. Igen ám, de a rengeteg gyönyörűség között, több zsáknyi pamut-fonal, anyag és bőr darabok, milliónyi gombok is voltak. Konkrétan annyi, hogy egy kisebb rőfösboltot megtölthetne újdonsült raktárkészletem.
Ennek a rengeteg kincsnek, nem csak megfelelő helyet kellett találnom, hanem a mielőbbi felhasználásán, újrahasznosításán is el kellett gondolkodnom. A bőség zavarában, bevallom először elvesztem, mert mindent szerettem volna egyszerre csinálni, kézbe venni, tapogatni, megfogdosni, és várni, hogy jöjjön az ihlet...
Jött is, de nem saját kútfejemből, hanem a lányaiméból, akik a fonalaknál ragadtak le.
Mivel az első remekművem egy külön posztot érdemel erről ígérem, hogy holnap írok, annyit viszont előzetesen elárulhatok, átestem a tűzkeresztségen: megrendelésre -kötöttem.

Mikor a múlthét elején a lányok felvetették, hogy apjuknak szeretnének születésnapi ajándékot készíteni. Olyasmire gondoltam, ami egy szem előtt-lévő kedves  lakásdekoráció. Ami mindnyájunkat emlékeztet majd a jeles napra.
Így készültek ezek a kedves és nagyon egyszerű szívecskék, szinte pár perc alatt...

Az alapja mindegyiknek kartondobozból lett kivágva egy rétegben, kivéve a nagy szívet, mert az négy réteget kapott a tökéletes tartás miatt. Próbáltuk 1 rétegben is, de a fonal összekapta a kartont, így bontanunk, újraterveznünk kellett az egészet, amit bevallok, utólag egy cseppet sem bántunk...
Elkészítése, tényleg végtelenül egyszerű, mert a kivágott alapra, "csak" rá-kell tekergetni a fonalat, úgy, hogy mindenhol megfelelően takarja, majd a végén egy pöttynyi ragasztóval rögzíteni...
A lányok nagyon élvezték, alig bírták abbahagyni a sorozatgyártást.

Egyenlőre piros, fehér és krém színekben készültek, de már megkezdődtek az előkészületek a további dekorációkhoz is, ami alkalomtól független,  -tarkabarka lesz.

Csak semmi pánik, mi csak a szíveket készítettük, a kötés nem az én érdemem.
Egy befejezetlen pulcsi ujja adta az alapötletet, amit a fonalak között találtam.
Lebontani nem lett volna szívem, így ebben a formában újrahasznosítottuk, csak egy megfelelő váza kellett hozzá.
Üresen sem állhatott, így a félretett, használhatatlan ecsetekből rögtönöztünk egy csokorra valót.
Ilyenkor azért titokban megveregetem a vállam, hogy ezek az elhasznált ecsetek nem a kukában landoltak, már régen...

Emlékeztek még ezekre a gombokra?
A lányok ragaszkodtak hozzá, mert ez is "tekergetve" van. Szívem szerint más gombokkal díszítettem volna, de a munkájukat és a végeredményt nem akartam befolyásolni. Ebben a projektben én csak segédmunkás voltam...
Fizetés még nem volt, majd lesz hamarosan...
-gondolom, mert titokzatosan érdeklődtek, hogy vajon az apjuk is tudja használni a ragasztópisztolyt?