Anyák napjára

Már régóta nézegetem a neten ezeket a sziluett képeket. Akár itt be is fejezhetném, mert évekig, tényleg csak nézegettem, gyönyörködtem a mások munkáiban. Valahogy nem mertem belevágni, vagy nem is akartam igazán. Folyton, kifogásokat kerestem. A lányokat még nem gondoltam elég precíznek egy ilyen munkához. Itt igenis számít, az az egy-két milliméter is...
Az egyik kedvenc blogomban, azonban ismételten megláttam.
Sucika, aki nem mellesleg, fantasztikus pedagógus, tantónéni milyen ajándékokat készíttetett diákjaival a közelgő anyák napjára.
Ezektől a képektől, kellő inspirációval belefogtunk mi is a saját változatunkba.
Nyomtatásos és színezős megoldás választottuk erre az évre...
-mert, hogy lesz folytatása, abban egészen biztos vagyok.

A lányok külön kérésére kerültek fel egymásnak háttal a falra.

Lucám az orrát egy "kicsit" akaratán kívül, megnagyította...

Zsófikám pedig olyan, amilyen...

Sütött a nap, sehogy nem tudtam jobb képeket készíteni a tükröződés miatt. Nekem viszont, így is nagyon bejönnek! Pláne, hogy az előszobába kerültek a képek...

Ajtódísz (szív-ügyek II.rész)

Lustaságomnak köszönhetően, annyi minden kimaradt már a blogomból. Pótolni is szeretném idővel mindet, de most a legnagyobb kedvencemet szeretném bemutatni. 
Az alapötletet azok a bizonyos üvegek adták, amik egyszerűen csak körbe vannak tekerve spárgával, és különböző változatai keringenek a neten.

Na, ebből az üveges változatból, egészen konkrétan 48 darabot készítettem elő a két osztály tanulóinak. Anyák-napjáig el is készülnek majd vele. Persze, ahhoz, hogy minden gyerek egyszerre tudjon dolgozni, el is kellett készítenem a prototípust, amit utána visszabontottam, majd némi ráhagyással kimértem és újból feltekertem a spárgát. mindezt 48-szor. Mit ne mondjak, nem is gondoltam, hogy egy körülbelül közepes méretű befőttesüveg 20 méter spárgát képes felvenni...
Nálunk az alapot eléggé dizájnos, tényleg formatervezett kávés üvegecskék képezték, amit már évek óta gyűjtögettem, erre a célra.
Mondjuk az eléggé viccesnek hatott, amikor elkezdtem az üvegeket behordani és átmosni a garázsból, majd miután a konyhapulton már az összes üveg 48 db felsorakozott befutott egy ismerősünk. Volt nagy csodálkozás...
-mert az oké, hogy a tavasz jóval korábban érkezett, viszont hol volt Ő ennyi ideig, hogy már a befőzési szezonnál tartunk.
Pár napig, míg az üvegeket kénytelen kellett tárolnunk, addigra minden üveg belsejében, ott figyelt a 20m feltekert spárgagombolyag is, több hasonló vicces megjegyzést kaptunk,  kedves ismerőseinktől.
Képet biztonsági okokból a kész "termékről" eredetileg váza lesz, még nem mutathatok, a hatalmas üveghalmot, meg sajnos el is felejtettem megörökíteni...

Napokig, teljesen a spárga* hatása alatt voltam. Azt hiszem, ezután az előzmény után, ez nem csoda. Innen jött a gondolat, hogy az egy évvel ezelőtt már elkészített és imádott szívünket, most más, egy kissé időtállóbb változatban, ajtódísznek elkészítem.
Azt, rögtön gondoltam, hogy nem lesz egyszerű. Azzal is tisztában voltam, hogy ha egy vázára 20 méterben kell gondolkodni, akkor egy nagyobb méretű 40cm szívnél, ez akár több-száz méter is lehet.
Szóval, az én szívem egész nagyocskára sikeredett, mert az össz-hossza, a 70 cm is meghaladja, és majdnem 500 m spárgát emésztett fel.
A végeredmény viszont, garantáltan, mindenért kárpótolt, mert nem csak nekem nyerte el a tetszésemet, hanem a családtagjainknak is egytől-egyig.

a "kis" 70 centis!

*1 gombolyag spárga, vastagságtól függően, 200-250 méteres, ára ennek függvényében változik,
560 - 1.100 ft között.

Szívből jövő ajándékok

Ezeket a szíveket készítettük  el a gyerekekkel közösen.
A gyerekek alatt nem Zsófit és Lucát kell érteni, hanem egészen konkrétan 45 gyereket, azaz két osztályt.
Majdnem egy hetünk ment rá, mert a gyurma kiszaggatásán* túl, még fényképeket is kellett készítenem, ami több napot vett igénybe, a változó osztálylétszám és betegség miatt.
A több éves bloggerség és fényképezés ellenére, legnagyobb kihívást a fényképek szerkesztése okozta. Két napom ment rá, mire elértem velük a kívánt hatást és méretet. Hiába mondjuk sokszor, hogy nem a méret a lényeg, nálunk itt,- most, nagyon is sokat számított...
Jó esti programnak bizonyult a megszáradt gyurmák csiszolása is, amit családilag, közösen oldottunk meg. A fényképek ragasztása, majd "keretezése" eléggé időigényes volt, ezt már egyedül kellett megoldanom, de a cél érdekében nagyon szívesen tettem.
Kétféle színben készültek a szívek, fehér és terrakotta. A fehéret a tanítónénik, míg a terrát a szülők kapták, hogy még véletlenül se legyen támadási felület a gerilla-akcióm** miatt.
Mivel most már két napja karácsonyi műsorozunk*** az iskolában és ajándékok is átadásra kerültek, bátran megmutathatom nektek is...

Egy kupac gyerek... háttérben a díszdobozzal

Lucámmal a háttérben

itt már csomagolva,dobozolás előtt

* A munkafázisról képek sajnos érthető módon, lásd fent: 45 gyerek, az 45 gyerek! nem készültek.
Ajánlani tudom Me*dora blogját, ahol ezt részletesebben is megtaláljátok!
**Az engedély nélküli fényképezés, esetleges szájhúzások miatt.
***Szerencsére két különböző napra tették, így már két napja mást se csinálok, csak kókuszkockát sütök

Ajánlani tudom mindenkinek ezt a nagyon egyszerűen és gyorsan elkészíthető  persze csak akkor, ha nem ipari mennyiségben gondolkodtok, úgy mint én ajándékot, ami akár ajándékkísérő "kártyaként" is tökéletes lehet. Karácsonyig még bőven belefér...
-van viszont egy másik is, ami már pár napja kering a neten (face)  ez a szódabikarbónás gyurma, amiből nagyszerű és mutatós, karácsonyfadíszek  készíthetők el.
Lehet ezt még bevállalom a lányokkal hétvégén, csak , hogy ne unatkozzanak!
:D

Ti melyiket készítenétek el?

Adventi naptár/ak

Még időben sikerült elkészítenem, illetve, hogy egészen pontos legyek, befejeznem, a  hőn vágyott, szorzótáblás adventi naptárt. Magamtól egészen biztosan nem jutott volna, még csak hasonló sem az eszembe, éppen eleget nyúzom lányaimat a tanulással nap, mint nap. Nem akartam még itthon is, iskolásat játszani...
Mindenesetre, Luca ezzel a kérésével, alaposan feladta a leckét. Napokig azon agyaltam, miként tudnám úgy kivitelezni, hogy az a megrendelőim igényének is, és a karácsonyi elvárásoknak is megfeleljen. Múlt szombaton azonban belevetettem magam az alapanyagok beszerzésébe, úgy, hogy valójában még konkrét elképzelésem se volt a végkifejletről. Mindenesetre, biztos ami biztos alapon, vettem két* hatalmas zöld kartont**, meg mindenféle matricákat***. Majd csak kisül belőlük valami...

Zsófi és Luca, napi váltásban fogja, hol a csillagokat felragasztani a fenyőre, hol a számolás végeredményét  beírni a helyes mezőbe.
A fa jobb és bal oldalról, pedig tetszésük szerint választhatnak, ki-ki a saját kiválasztott részéről, az ajándékos-dobozokat imitáló cetlik közül.

Kompetencia alapú adventi naptárunk, végül ilyen lett.

*Azért vettem kettőt, mert két gyerekhez kettő dukál. Nem szeretem, illetve amikor csak tehetem, kerülöm a közösködést, és nem ikerként kezelem őket. Az már más dolog, hogy a végeredmény teljesen más lett, mint képzeltem. Szerencsémre, vita se kerekedett belőle, mint ez a legtöbb esetben ilyenkor előszokott fordulni.

**Eredetileg nem ilyet képzeltem, de csak ezt lehetett az adott pillanatban és boltban kapni, ami akkor egyébként nagyon elkeserített. Később a munkák során viszont alaposan megkönnyítette a dolgom, a "láthatatlan" csíkozás, a táblafestésben.
*** A rengeteg karácsonyi matrica közül, az aranylón csillogó-csillagok lettek végül a szerencsés befutók.

 Szerintem egészen pofás lett a naptár, bár az is igaz, ha nem lennék ilyen lusta és elmennék végre a szemészetre, talán fokozhattam volna.
Kiindulásnak szerintem jól jöhet az alós szülőknek.
;) 
Nekünk, meg már csak a megfelelő helyet kell megtalálnunk, a két cseppet sem aprócska méretű naptárnak. Igaz, addig van még két napunk!

Ti, hogy álltok az adventi naptárakkal, készen megveszitek, vagy magatok készítitek el a csemetéknek?

"M" dizájn táska

Kaptak a lányok egy-egy táskát. Na, nem tőlünk és nem is újat. Amolyan kinőtt félét. Nagy volt a boldogság részemről is mert végre nem tudtak min veszekedni, mindenkinek jutott.
Üröm, az örömben csak annyi volt, hogy az egyik táskáról a matrica eléggé megkopott, no meg egyébként se az ő korosztályuknak való volt...
Nem tudom milyen apropóból, de nagy egyetértésben elkezdték leszedegetni a táskáról a matricákat, aminek bizony csúnyán ott is maradt a nyoma. Gondolták ez nem probléma, mert
-anya, úgyis megoldja!
Csodát tenni nem tudok és varázsló sem vagyok. Hiába vetettem be mindenféle praktikát, a foltok makacsul ottmaradtak, ragaszkodtak a táskákhoz. Mert időközben, a másikról is leszedtük immáron közösen a divatjamúlt tinisztárokat.
Sokat agyaltam, hogy mivel lehetne, és hogyan eltüntetni, illetve használhatóvá tenni az egyébként hibátlan állapotú táskákat. Valahogy nem jött az ihlet. Egy normális gondolatom sem volt, kiindulási alapként. Hagytam az egészet a fenébe, inkább félretettem a többi átalakításra váró, ilyen-olyan kacatjaink-közzé. Sokáig nem időztek a haszontalanság állapotában, mert Zsófikám valamelyik nap azzal állított haza, hogy ő bizony ezt a táskát szeretné vinni, az iskolán kívül megrendezett, váltófutásra. Teljesen úgy csinált a gyerek, mintha nem lenne más elég táska, amibe elvihetné a cuccait. Nem emlékszem, hogy valaha nekifogtam volna esetleg úgy egy átalakításnak, hogy ötletem, elképzelésem sincs a végkifejletről. Na, ez most ilyen volt.
Előszedtem az anyagmaradékokat, különböző zsinórokat, gombokat.
Nagyon lassan állt össze a kép. Többször változtattam rajta, mire a végeredmény megszületett.
Annyira más, új dizájn lett az egészből, hogy komolyan elgondolkodtam egy felnőttesebb változaton...
-bár azt hiszem, ezt is nyíltan felmerném vállalni az utcán...

Ez volt a kiindulási alap. Sajnos nem túl jó a kép, de mentségemre legyen, hogy az utolsó pillanatban készítettem el.

Idő és kedv hiánya...

Már régóta kérleltek a lányok, hogy a tanulószobájukba, készítsek egy faliórát.
Hosszú ideje kallódó órájukat szántam, sokadik átalakításra, amit még a tündéres szobájukba készítettem. Most, hogy ezt a bejegyzést írom, jöttem csak rá arra, hogy fénykép erről az óráról soha nem készült, így sajnos már megmutatni se tudom. Mérgelődhetek most magamban, a feledékenységemen, mert visszahozni már nem tudom...

Visszatérve az új órára.
Eredetileg, nem ilyennek képzeltem, de valahogy a munkálatok folyamán eltévelyedtem.
Utólag már a lányok se bánják, mert tudják, hogy valamikor, valamiből az övék is elkészül majd, ami olyan lesz, amit amit szeretnének...
-csak egy kis időt kérnék még hozzá!

Víz + festék = vízfesték

Amikor éppen nem pancsolunk, ilyenekkel múlatjuk az időt, a házban hűsölve.

Most, hogy ennyire pang a bloggervilág és szenvedünk a pár hete oly vágyott kánikulától, nemhogy blogot írni nincs kedvünk, de már a gyermekeink szórakoztatása is óriási feladatnak tűnik.
Ilyenkor  jól jöhet egy élvezetes foglalkozást felajánlanunk csemetéinknek, ami garantáltan leköti őket, akár órákra is.
Gondoltam megosztom veletek, hátha nektek is jól jön...
Ugyanis már legalább két éve van a gépemre elmentve, szűkösebb napokra ami most jött el!

Mi még nem készítettük el az összeset, viszont dolgozunk az ügyön, mivel holnapra is kánikulát ígértek mifelénk...

Miután alaposan összefestékezték magukat, jöhet a csobbanás...

Jó hűsölést, akarom mondani szórakozást!

Ajtódíszt tojástartóból?

Azt hiszem, most már nyugodtan megmutathatom, mit fognak  tőlünk kapni évzáróra a tanítónénik.
Nekem nagyon tetszenek, ezért saját részre is legyártottam egyet a limitált darabszámban készített ajtódíszekből.
Az igazsághoz, az is hozzátartozik, hogy azért ennyire nem volt egyszerű az elkészítésük.
Valami olyasmit szerettem volna adni készíteni, ami nem A szemét kategória, attól függetlenül, hogy újrahasznosított dolgokból készül. Persze, tudom, hogy nagy divatját élik az sk. készített ajándékok, de nálam van egy határ, amit nem csak a jó ízlés nem enged átlépni...
-ebből adódóan is gondolom úgy, hogy nem feltétlenül kell minden menőnek számított kacatból alkotni.

Jogosan gondolhatják most sokan, hogy akkor a tojástartó nálam melyik kategóriába tartozik.
Egyértelműen szemét, ha vonatot, kiscsibét vagy a fene se tudja még mi minden semmire sem jó porfogó tákolmányt látok meg az interneten. Lehet most kést-dobálni, lehet rám haragudni, de...
-mindezt  az egész újrahasznosítást lehet szépen, igényesen is kivitelezni. Talán még azt is megmerném kockáztatni, hogy művészien elkészíteni.

Amikor az egész ajtódíszt kitaláltam, nagyjából volt elképzelésem a végeredményről is, csak a kivitelezésben voltak még bizonytalanságok bennem.
Nem szerettem volna olyan tömör koszorút, mint amilyenre az adventinket készítettem, hanem egy szellősebb lágyabbat képzeltem. Strapabírónak kell lennie, hiszen egy bejárati-ajtót, nem csak a huzat csapkodja.

Nálunk jelenleg a lepkékkel kell osztoznia, mert nem vagyok hajlandó lekapargatni az ajtóról, amit mellesleg  2 hete ragasztottak a lányok fel...

Mikor kitaláltam, hogy az egész váz drótból lesz, Gáborom majdnem kerítést bontott.
Finoman szólva is lehidalt ötletemtől, mert tudta, hogy amit egyszer a fejembe veszek, addig nem nyugszok, míg meg nem csinálom...
-a segítségével.

Azért azt hiszem, hogy a férfiakat se kell félteni, mert még ha oly lelkesen is segédkeznek, dolgoznak a kezünk alá, azt igyekeznek a legkevesebb energiaráfordítással tenni. Ahelyett, hogy drótot hajtogatna, előkapta az ezeréves elfekvő vállfakészletet és abból kiguberált pár darabot, én eddig azt se tudtam, hogy nekünk ilyenek léteznek, pedig a mosókonyha eddig azt hittem az én birodalmam mert azzal kevesebb a munka, hiszen úgyis megvan hajtva.
És lőn világosság, tényleg! Bár nekem ez soha nem jutott volna eszembe.
Így már sokkal egyszerűbb volt feltekerni a drót köré a drótot, csak úgy- ahogy esik, úgy puffan alapon... majd az egészet, akril festékkel lefesteni.

A rózsákat már előre legyártottam, így azzal már nem kellett bíbelődnöm, csak ragasztópisztollyal alaposan rögzítenem.
Némi dekoráció és már kész is!

A táblákat betonból terveztem. Szépen ki is öntöttük a megfelelő formákat, de sajnos hiába raktam bele hálót a tartósság érdekében, elég sok megrepedt.
Tulajdonképpen talán még örülhetek is ennek a balul sikerült cementnek, mert már az elején is voltak félelmeim a tartósságával kapcsolatban. No meg a súlyával, de ez így egyszeriben megoldódott.
Vastag kartonból vágtam ki a "táblákat" és ezeket festettem, díszítettem fel.

A végeredmény szerintem magáért beszél.

Vándor csizma

Virágot-ültetni mindenbe lehet. Még jó, hogy itt van nekünk ez a facebook és az inspirációt is könnyen megkaphatjuk egy gombnyomásra...
Akarjuk, avagy nem, jobbnál-jobb ötletek jönnek szembe velünk nap, mint nap. Így voltam ezzel én is. Ráadásul, egy használaton kívüli csizmám is akadt, amit sikeresen kint felejtetünk télen, igaz, hogy fedett helyen, de a hideget nem szerette, ez tisztán látszik rajta...
Nem dobunk ki semmit!
Inkább újraterveztük...

A csizma 3/4 részét apró-szemű kavicsokkal töltöttük fel, majd ebbe kerültek a kövirózsák.
ennek meg a cserepe fagyott szét télen
Szerencsére 2 csizma volt, így legalább a lányok sem tudtak min veszekedni.
Azon viszont igen, hogy a kert, melyik részén álljanak.
Komolyan, eddig még nem volt 2 egymást követő alkalom, bármikor mentem  is a kertbe, hogy a csizmák ott lettek volna, ahol utoljára láttam őket.
Pedig súlya is van jócskán és biztos, hogy nem a kutya hordja széjjel...

Pedagógusnapra...

 - készítettük ezeket a tolltartókat. Remélem a királyi többest Zsófi és Luca nem veszi zokon, hiszen a munka dandár részét ők végezték. Igen, most, hogy már kitűnően használják a vonalzót, ezt a munkát is nyugodtan rájuk bízhattuk, nem csak az ollót és a ragasztót. Kitartóan dolgoztak egy-egy darabon, így igazán személyre szóló, egyedi ajándékok készültek. 

Lucám alkotása

kizárásos alapon pedig, Zsófié

A tolltartó alapját kakaós dobozból vágtam ki, mert ezt azért mégse szerettem volna rájuk hagyni, leginkább a saját érdekükben. Erre lett ragasztva a tapéta, majd a végén a dekorálás, amit  maguktól terveztek meg, mindenkinek. Jó volt látni a lelkesedésüket, amint  a gombokat válogatták, majd miután megtalálták a legmegfelelőbbet, tovább és továbbdíszítettek olyanra, mint amilyennek a tanáraikat látják. Nekem kivétel nélkül mindegyik bejön, és nem csak a tolltartókból!

;)

Csajos dolgok

Gondolom, nem mi vagyunk az egyedüliek akik lányos ház lévén, több kosárnyi hajgumival, csattal, hajpánttal éljük mindennapi életünket. A kincsek között természetesen akadnak aktuális kedvencek. Jelenleg a hajpánt és hajgumi viszi a pálmát. Hogy miért említem mindezt? Az elmúlt több mint öt év alatt rengeteg tárolási formát kipróbáltam már ezeknek a csecsebecséknek. Mindhiába.
Kezdetben egy kis fiókkal indítottunk, majd jöttek a kosárkák és tálak, majd most már viszonylag hosszabb ideje, egy hatalmas  dísz konyakos-pohárban tároltuk. Ez a poharas megoldás azért nem volt olyan tökéletes, mert hiába szelektáltam, válogattam át időnként a használatban lévő készletet, ami egy-egy ilyen alkalom után még félig se volt...
-majd pár hét elteltével, szépen, fokozatosan észrevétlenül megtelt.
Nálam meg betelt az a bizonyos pohár...
Nemrégiben ismételten szelektáltam, na nem kidobtam, csak egy kis időre félretettem azokat a ritkábban használt hajba-valókat, amik önálló életet élnek és a dugi-helyemről időnként előkerülnek.
Ekkor már a pohár is nagynak bizonyult, meg egyébként is más dekorációhoz szerettem volna felhasználni. Így, egy szintén régebbi tárolódoboz került előtérbe. Ez a valaha jobb napokat látott doboz alapos felújításra szorult, ami nem is csoda, hiszen már megvan vagy 10 éves.
Még jó, hogy évekkel ezelőtt nem dobtam ki, most tökéletes munkadarab lett számomra.
Pont olyan amit szerettem volna: ápol és eltakar.

Néhány óra elteltével, átváltoztatva, már így nézett ki

Igazán csajos lett, "művésznőim"  legnagyobb örömére

Ezzel tudom, hogy nem szüntettem meg a hajgumi vándorlást, viszont számomra a látvány, így már kevésbé zavaró.
Az már csak hab a tortán, hogy családunk egyetlen férfitagjának is bejön ez a fajta változás...