Akár hozzánk is költözhetne...

-a fogtündér, olyan gyakran jár mostanában nálunk.

A héten már másodszor kellett jönnie, kihez máshoz, mint  a cápalányhoz, de inkább nyuszira hasonlító Lucámhoz...
-aki immáron a nyolcadik fog elvesztésénél tart.

Imádom ezt a csorba vigyorgását.

Zsófia

Se névnap, se születésnap, ez a bejegyzés mégis róla szól...
- mert megérdemli!

Végre eljött az Ő napja, amire már mondhatni, mindannyian régóta vártunk. Hiszen,  nem csak az első fogak kibújása okoz örömet a szűkebb család számára, de legalább ilyen nagy öröm, az elő fogacska elvesztése is, pláne úgy, hogy a témában kemény riválisa is akad... Ez, egy időre  az önérzetén is alapos csorbát ejtett, hogy az eddig megszokott elsőbbségéből, "A" magzat, első szülött, 2 perc előnnyel!!! háttérbe került, de mint említettem, -ez csak egy rövidke ideig tartott, -utána minden visszaállt a régi  domináns kerékvágásába.
Már nem voltak sóvárgó pillantások, testvére folyton hulló növő fogai  és a fogtündér ajándékai miatt, egyszerűen elfogadta a tényt, hogy nála, ez később következik be, nem egyformák.
Nem tévesztettük addig sem szem elől, folyamatosan nézegettük, keresgéltük a szájában megbújó parányi fogak között a duzzanatot, hátha...-míg egy nap, megláttuk a várva várt csodát.
Azt hiszem, hogy mint minden csoda, ez is "csak" három napig tartott, és mire felocsúdtunk, a hirtelen jött örömünket, kétségbeesés váltotta fel. A parányi kis duzzanatból, egyre nagyobbacska fog lett, ami második sorba kezdett nőni úgy, hogy az első fogakat kezdte teljesen szétnyomni, de nem kimozdítani eredeti helyéről. Zsófikám makacs foga, nagyon ragaszkodott gazdájához. Heteken keresztül, hiába tettünk erőfeszítéseket meggyengítésére, sikertelenül, mozdulatlanul állta a megpróbáltatásokat. Mikor már végső elkeseredésemben, a fogorvosi beavatkozást tartottam az egyetlen lehetséges megoldásnak, problémánk megszüntetéséhez, láss csodát minden gondunk megoldódott egy erőteljesebb rántással. aminek elkövetője természetesen szerénységem volt, ráadásul a születésnapom szent estéjén, így duplán felejthetetlen emlékben részesültünk
A képek azon a bizonyos nap reggelen, eredetileg más célzattal  cipőfűző bekötés készültek, estére viszont teljesen más értelmet kaptak...

Imádom, amilyen könnyedén tudja tenni-venni magát a fényképező előtt, persze csak akkor ha van hozzá kedve. Most volt...

24!

Itt és most, nem kedvenc sorozatomról fogok írni...

Lapzárta után kaptam a hírt, miszerint Luca ismételten megszabadult attól a bizonyos, második fogától (némi apai segítséggel)
:)

Kimatekoztam!

20-1=24


Most akkor mennyi is az annyi, hogy nekem ennyi lett a végeredmény?


Nem, nem számoltam el, bár komolyabb számtanpéldák bevallom ennyi kihagyás után már problémát okoznának, ezek az alapok még mennek...
Korábban ígértem, hogy Lucám fogzására még valamikor a közeljövőben visszatérek, és mivel nagyon is aktuális lett a téma, most teszem közzé.


Luca egészséges tejfogakkal, szám szerint hússzal indult neki a fogváltásnak, mint minden hasonló korú kisgyermek.
Mire az első (középső alsó metsző) fogacska kiesett, amiben nagy szerepe volt a mögötte növekedő fognak, elméletileg csak 19 foggal kellett volna rendelkeznie.
Szerencsére "történelmünk" nem ismétli önmagát és a négy, ugyancsak gyorsan, és titokzatos módon növekvő hátsó zápfogak nagyobb galibát nem okoztak, meglepetés viszont annál nagyobbat, mikor az első fog elvesztése után észrevettük a szaporulatot, cápalányunk szájában.
Számításaim, ha minden igaz még egy darabig aktuálisak lesznek, igaz, most nem számoltam bele azt a fél fogacskát, amivel ismételten több van Luca szájában.
Na, jó legyen!
A végeredmény jelenlegi állásunk szerint:
24 +/- 1

Egyszerű, nem?
:D

Jóformán, még el sem kezdtük...

-máris alaposan belevetettük magunkat.


Nemrégiben arról a hírről írhattam, (mert bizony ezt egy nagyon fontos mérföld kőnek mondhatjuk) hogy Lucám fogváltása, milyen szinten befolyásolta (iker) testvérével, Zsófival felállított hierarchiájukat.
A helyzet azóta sem változott, vagy pontosabban igen.
Elkezdtük az óvodát és alig 1 hét közösségi élet után elmondhatjuk, hogy vele együtt a betegeskedést is.
Nem is lenne ez igazából hírértékű, mert akinek ovis gyermeke van az tudja miről regélek, de egy nagycsoportos kibukása ilyen rövid idő alatt, bizony komolyabb elgondolkodásra ad okot.
Magamban persze kibúvókat, mentségeket keresek, mert persze ez az összevissza időjárás lehet csakis a ludas, mivel a napi vitamin szükségletüket rendszeresen elfogyasszák, tehát arra nem lehet fogni, -vagy mégis, és miért pont Luca?
Ő a kisebb ( 1 centivel!) törékenyebb, (na, itt bizony két és fél kiló a különbség) de akkor is...

-na nem mintha az jobban tetszene, ha Zsófikám lenne taknyos, mert akkor már tényleg nem tudnám, hogy hol lehet a hiba, így tehát kiagyaltam a legkézenfekvőbb magyarázatot jelenlegi állapotunkra.

Mindenről, azok a fránya fogak tehetnek!


Jó, most úgy tűnik, hogy valamivel kíméletesebben adják elő magukat, mint majd 5 évvel ezelőtt, az akkor alig 1 éves Lucánál.
Az év vége nálunk egyébként is elég sűrű, ünneplésekkel teli időszak, és akkor még csak a lányok szülinapjáról, illetve Lucám névnapjáról beszéltem...
Már a szilveszterre készültem, (sütés, főzés) mert ugye mégsem állhat meg az élet "csak" azért, mert született (2) gyerekünk, attól még lehet egy kicsit lazítani, és megünnepelni a barátokkal az év utolsó napját.
Nem nagy bulit, amolyan dumálós, lazulós, de mégiscsak felnőttekhez méltó évzárót terveztünk magunknak, kicsit kiszakadva a mindennapok monotonságából.
Már mindent alaposan elterveztünk, előkészítettünk a nagy napra, igen ám, de ember tervez, Isten végez...
A lányok születése után, kedvenc doktornőnk mosolyogva felvilágosított, hogy akkor mostantól elfelejthetjük az előre megtervezett programokat, mert az szinte 100%, hogy akkor fognak megbetegedni a gyerekek, de ha nem is mind a kettő egyszerre, az elmúlt évek alatt megszerzett tapasztalatai szerint, az egyik biztos...
Milyen jót mulattunk mi akkor, évekkel ezelőtt ezen, mert bíztunk benne, (kis naivok) hogy nálunk ez biztosan másképp lesz...
Ez a mondat jutott eszembe azon a szilveszter előtti napon, igaz korábban nem is szerveztünk semmilyen programot magunknak, nemhogy előre terveztünk volna.

Lényeg a lényeg, hogy Luca belázasodott, ami már előfordult korábban is, így semmi komoly aggodalomra nem adott okot egy kis hőemelkedés, mert ugye elmenni itthonról egyébként se akartunk, este a gyerekek meg különben is alszanak, tehát egy csendes, beszélgetős buli (amit terveztünk) senkit sem zavarhat.
Luca nem így gondolta, mert 38 °C láznál (amit még elméletileg csillapítani se kellene) lázgörcsöt kapott.
Máig rémálomként gondolok vissza arra az estére, aminek mint egy filmet, minden pillanatát magam előtt látom.
Látom, ahogy az esti fürdetésnél, Gábor karjaiban megfeszül kis teste, feje ellilul, és nem lélegzik, ott, akkor, abban a pillanatban megszűnt körülöttem a világ.
Érdekes, mert arra tisztán emlékszem, hogy Zsófikám már pizsamába felöltöztetve, megszeppenve, csendben üldögél a pelenkázón (mert bolond anyja otthagyta) és Gábor a fürdőben küzd a karjaiban maradt Lucával, míg én a telefon után rohangáltam amit természetesen nem találtam (pedig a helyén volt) ráadásul még a mentők száma se jutott eszembe, majd itt is Gábor önuralmának köszönhetően (104) miközben mint egy megvadult anyatigris üvöltözve a mentőssel, utasításokat vártam...

Pár perc alatt kiért a rohamkocsi, de szerencsére addigra Gábor/doktornak sikerült stabilizálni Lucát, így nekik már sok dolguk nem akadt azon kívül, hogy kórházba vigyenek megfigyelés és egy alaposabb kivizsgálásra bennünket.
Így történt, hogy 2006 szilveszterét cseppet sem szórakozva, mint azt előre elterveztük, hanem kórházban, folyamatos hűtőfürdőzésben töltöttük el.
Hogy jutott eszembe ez az egész történet, miért most, és itt írtam le?
Jogos a kérdés, de szorosan összefügg a fogzással...

-mint utólag kiderült, akkor a lázgörcsöt kiváltó egyik ok Lucám foga volt, illetve fogai, mert egyszerre négy indult útnak a szájában
-mert a fogzás legyengíti az immunrendszert, és lázat is okozhat
-mert ezzel a néggyel már összesen 12 fog nőtt alig fél év alatt Luca szájában


Most is a fogzás okozza Lucámnál a galibát, de szerencsére nem akkorát, mint tette azt évekkel ezelőtt.


A fogzásról, hamarosan új bejegyzés születik, mert már lassan én se tudom megmondani, hogy mennyi az annyi, ez a gondolatmenetem így is nagyon hosszúra sikeredett meg egyébként is ...
-jóformán, még el sem kezdtük!