A két Lotti

Erich Kastnertől a két Lottit, gondolom mindenki olvasta. Manapság a gyerekek kötelező olvasmányként találkozhatnak az ikrek történetével. Bezzeg az én időmben! Egészen biztos, hogy más könyvek olvasását kötelezték nekünk, harmadik osztályban.
Azt, hogy pontosan mit is olvastunk, arra már nem emlékszem...- talán - A légy jó mindhalálig? 
No, mindegy is, nem ez a lényeg.
Lehet, hogy jobban örültem  az első szülőin, mint  Zsófi és Luca, mikor megkaptuk a választható!!!* közetelező olvasmányok címét. Nem volt kérdés melyiket fogjuk választani, pláne úgy, hogy az én gyerekkori példányomat eredetiben lapozgathatják. Nagy kincs ez a lányoknak. No, meg nekem is.
A könyv se lesz majd újdonság számukra, hiszen filmen már többször is látták, és nagyon élvezték. Én padig azt, igaz, hogy csak rövid ideig, de jó hatással van rájuk az ikres ragaszkodás, szeretet. Mert, persze ez a valóságban, nálunk nem így működik. Amikor csak tehetik, piszkálják és látványosan utálják egymást. Bezzeg este villanyoltás után! Órákig susmutolnak, vihorásznak együtt.
Sokszor már rég aludniuk kellene, de nincs szívem megszakítani** azt a bizalmas, szeretettel teli pillanatot.  

Még nem kellene a könyvvel foglalkoznunk, nálunk mégis ez a téma már napok óta.
Az egész pár hete kezdődött, mikor rákérdeztem a csajoknál, van-e már valami elképzelésük a farsanggal kapcsolatban, csak, hogy tudjak róla, és legyen időm felkészülni.
Érdemleges válasz hiányában, naponta ismételgettem kérdésemet, egészen addig, míg  az a bizonyos szikra ki nem pattant, ami egyébként is a szemünk előtt hevet...
-Hát persze! A két Lotti! Minden adott hozzá. Ráadásul különösebb jelmeztervezést sem igényel.
A szereplők leosztása is viszonylag zökkenőmentesen ment, mire megállapodtak egymással.
Így az első olyan farsang elé nézhetünk, amikor nem ragsztok, varrok. Nemes egyszerűséggel a vállfáról leakasztott ruhákat használjuk...
Fura ez a fajta semmittevés. Olyan hiányérzetem van!
:)

* Bezzeg az én időmben! Még, hogy választani, pláne több könyv közül? Persze lehetett...-vagy elolvastad a könyvet, vagy elolvastad a könyvet,
** Résnyire mindig nyitva az ajtó, hallgatózok kihallani a nevetgélést

A mester

és tanítványai, hétvégén farsangoltak (is)

Utolsó ovis farsangunk

Nehéz éjszakán vagyok túl. Nem tudtam jól aludni a gyötrő fejfájás miatt, amit feltételezésem szerint ennek a szeles időjárásnak köszönhettem. Sokáig hallgattam a szél zaját, gondolataim, legalább ilyen viharos sebességgel kavarogtak a fejemben, majd egyszer csak, csörgött az ébresztőm...
Akár fordulhattam  is volna nyugodtan a másik-oldalamra, hogy egy órácskát még ráhúzzak az éjszakából kimaradt álmomból, tulajdonképpen akkor-se maradunk le semmiről, legfeljebb nem tartom magam az könnyelműen tett ígéretemhez...
Nem szerettem volna a lányoknak csalódást okozni, hiszen olyan nagyon várták ezt a mai napot, az ovis farsangot, amiben ráadásul most utoljára lehet részük.
Itt jönne az ígéret része, már ami a könnyelmű részét érinti!
A legtöbb helyen, így nálunk is, a farsang zártkörű buli.
Márpedig én megígértem a lányoknak, hogy ott leszek, velük leszek, de mint mindennek, ennek is ára van...
Na jó, csak képletesen, mert  fondorlatosan, azt a cselt ötlöttem ki, hogy frissen sütött fánkkal lepem meg a csoportot, és ha már egyszer ott vagyok, akkor ott is maradok!
Ki, talán mégse rúgnak!
Mindezért volt hajnali ébresztőm, a kézi dagasztás, majd csendes konyhai sertepertélés.
Azt nem tudom, hogy a szeles időjárás, vagy a nagy nap izgatottsága miatt, de rövid időn belül benépesült a ház és lőttek a nyugodt készülődésnek...
Időzítésem nem volt  éppen tökéletes a  tészta kelésével, így abban a fázisban, amikor a lányok nejlonharisnyájának feladásában kellett volna segédkeznem, éppen fánkokat szaggattam.
Az öltöztetőnő szerepét Gábor vállalta magára, ami a lányok elmesélése alapján eléggé viccesre sikeredett, de szerencsére épségben, szakadás mentesen került rájuk a nagy becsben tartott ruhadarab.
Második kelesztésnél, volt időm copfot fonni, kontyot készíteni, útjára engedni a felpörgött társaságot, majd egy szusszanásnyi idő után, jöhetett  a munka nehezebbik része, a  fánksütés.
Számomra azért ez a legnehezebb része a munkamenetnek, mert  aprócska, falatnyi fánkokat szoktam készíteni, ami pillanatok alatt átsül...
Nem is tudom, hogy ilyenkor, hogy vagyok képes robotgép fokozatra kapcsolni, de az biztos, hogy sok időm nem jut gondolkodni, -miközben bal kezemmel folyamatosan rakosgatom a forró olajba a kiszaggatott fánkokat, míg jobb kezemmel fordítom és szedegetem ki, közben még a megsülteket porcukrozom...
Arra, hogy ilyen tempó mellett hány darabot sikerült röpke fél óra alatt kisütnöm, nem tudom a választ, pedig érdemes lett volna megszámolni, de arra már végképp nem volt időm mert a végénél, már igencsak izomfájdalmat érzetem a karomban.

Rohanás az oviba, de előtte még egy gyors zuhany, mert  fánk olajszagúan mégse bűzölögtetek egész délelőtt.
Mire beértünk, az összes gyerek jelmezbe öltözve, csak a mi gyerekeink voltak még civil ruhában, de a fogadtatásunkat látva, ez őket szerencsére egy cseppet sem zavarta.
Nem mentegetőzésként, de nem mi késtünk, hanem az ilyenkor szokásos kiszebáb égetés az óvoda udvarán a szeles időjárás miatt elmaradt.
Sebaj, mert rengeteg játékkal, énekkel, mondókával készültek a gyerekek amit így is előadtak, egy rögtönzött, csoportvándorlási formában...
Anyuka, aki minden apró részletre odafigyel, becsomagol, elkészít, és igyekszik semmit nem elfelejteni, csak a fényképező feltöltését hagyta ki...
Képek azért vannak bőven, csak a végéből maradtam ki!