A következő címkéjű bejegyzések mutatása: . Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: . Összes bejegyzés megjelenítése

2015. április 27., hétfő

Siklók, békák

Nem tudom, miért nem lepődök meg azon, hogy Zsófi és Luca szeretik az állatokat. Ez így eddig rendben is lenne, hiszen tudom milyen kellemes azokat a kis szőrös testűeket simogatni, no, de mi van a többivel?  Számomra a hüllők és puhatestűek már a pfúj, gusztustalan kategória, nem is fognám meg őket... -ellenben a lányaim! Jöhet bármi, de a szó szoros értelmében, hiszen ebben nőnek fel.
A tó élővilágának köszönhetően, eddig "csak" az aranyhalak és a kisebb testű békák nem voltak biztonságban. Most viszont, kibővült a kör a nagyobb békákra. Legyenek varangyok, vagy kecskebékák, teljesen mindegy...
-hála, Lucám keresztapjának.
Pár héttel ezelőtt, neki köszönhetően elkészültek, pár perces munkával a békafogó pecabotok. Csaliként pitypangot használunk, azaz használnak a lányok és láss csodát, ezek a buta békák rögtön rá is ugranak. Azóta nincs olyan nap, hogy lazításként ne töltenének el pár percet a tónál, a békahorgászok.
Természetesen legtöbbször áldozataik visszakerülnek eredeti környezetükbe, viszont olykor-olykor megesik, hogy a kert végében lévő patakba deportálják őket. Néhány szerencsésebb példány abban a megtiszteltetésben is részesülhet, hogy egy körtúrán vehet részt.  Ezen túrákon, nem csak a kert magasabban fekvő pontját, hanem az otthon melegét ismegismerhetik. Na, itt szoktam hisztérikus rohamokat kapni, mikor egy-egy varangyal a kezükben, bejönnek hozzám a házba, "csak úgy" mutatólag. Ez a szegény sikló is a konyhában landolt első nekifutásra, majd néhány tekergés után amit a konyhakövön lejtett, sokkos állapotban azonnal kiparancsoltam a házból...
-még, mielőtt felkelti a szunyókáló macskáink érdeklődését, vagy úgy megszökik, hogy bottal üthetjük a nyomát.

Próbálom szokni a gondolatot, mi vár rám még ezen a nyáron, mivel a lányokat nem hatja meg kinevetik undorodó sikoltozásom... 
Ebből a cserépből vajon mi fog kikelni?




2014. június 4., szerda

Szürke gém

Pár éve jár hozzánk ez a szürke gém, fényképet viszont ritkán tudok készíteni róla. A legváratlanabb pillanatokban jelenik meg, vagy tűnik el a szemünk elől.
Tegnap reggel, ébredés után, jól bevált szokásom szerint széthúztam a hálószoba függönyét. Ott volt a tó szélén! Igaz, hogy mire felocsúdtam, már el is tűnt a szemem elől, de a lélegzetelállító nagy test repülése, a nap folyamán bennem maradt...
Pedig, akkor még nem is sejtettem, hogy aznap még viszontláthatom.
Izgatottan mentem a fényképezőmért, erősen remélve, hogy nem hiába...
Próbáltam a legnagyobb csendben megközelíteni amennyire csak lehetett, és a legjobb szögből lencsevégre kapni, ami ismételten a hálószobánk lett.
Üvegen keresztül sikerült készítettem ezeket a (sorozat) képeket.



Az nem zavar, hogy napi betevőjét  a tóból oldja meg. Felőlem jöhet minden nap, bőséges a kínálat, jut neki bőven. Az viszont bánt, hogy rendszeresen megzavarjuk a koncentrálásban...

A nyitvatartási időt, vagy kerthasználatot, szerintem sürgősen egyeztetnünk kellene...
Egyre több időt szándékozunk a kertben tölteni, persze csak akkor, ha ez senki sem zavar!



2013. február 19., kedd

Nem kacsa...

-  amit  legjobb időjósaink mutatnak, kétségtelen, hogy itt a tavasz.
Már csak pár nap kitartás kell hozzá, és a tó tetejéről is eltűnik az egyre vékonyodó páncélréteg.
Addig marad ez a kicsi kacsaúsztató, ami gondolom némi élelmet nyújt számukra...
-vagy csak a szórakozni járnak ide?
Mindenesetre  tegnap megjöttek, és ez most olyan jó.

őrszemek figyelik a kutyával őrzött területet, a biztonságot nyújtó kerítés tetejéről.

ilyenkor még gyalogosan, később viszont zuhanórepülésben landolnak a leszállópályán

2012. március 22., csütörtök

Ma van a Víz Világnapja!

Óvodánkba, többek között ezért is fektettek nagyobb hangsúlyt a környezetünkben élő vízi állatok megismerésére, bemutatására, ami egy hetes programsorozat mellett zajlik.
A tavaszi időjárás kiszámíthatatlansága, no meg a hideg tóvíz miatt, tavaly is későbbre tettük a csoport környezetóráját, amit azóta is gyakran emlegetnek a gyerekek.
Éppen ezért teljesen természetesnek vettük volt az óvónők részéről a kérést, hogy ezen a napon mi aranyhalakkal járuljunk hozzá a bemutatóórákhoz.

 Mivel idén, nem szerettem volna befőttes üvegben szállítmányozni és tárolni a bemutatásra szánt aranyhalakat, egy nagyon kedves ismerősünktől kölcsönöztünk egy kisebb akváriumot pár napra. Nem csak esztétikailag kellemesebb látvány, de így legalább a halak miatt sincs lelkiismeret-furdalásunk, mert tökéletesen elférnek...

Már korán reggel nagy volt az izgalom, nyüzsögtek ezerrel a lányok, alig bírták kivárni az időt az induláshoz.
Persze, okos szülők mikorra tervezik a halfogást, mint reggelre...
Amit ma is megtehetsz, ne halaszd tegnapra!
Gumicsizmában, kenyérrel és hálókkal felszerelkezve levonultunk családilag a tóhoz.
Utólag majd úgyis kiderül, mit gondolhattak szomszédaink a tőlünk szokatlan viselkedéshez, miszerint már 7 óra után, kisebb hangzavarral sikerült fellármáznunk a környéket...

A gyerekekért mindent! Így, hogy teljes legyen sikerünk, némi hasztalan próbálkozás szép szó után, lelkes asszisztensünket, kénytelenek voltunk kivonni a forgalomból.
Állatvédők figyelmét felhívnám itt, hogy a kutyát rendszeresen  nem a vízben etetjük!


Miután ezt a kisebb zavaró tényezőt Iza Takahasit kiiktattuk, látványos sikereket értünk el a sport-halászatban, mondjuk időt nem mértem, de azt hiszem, hogy így is csúcsot döntöttünk. A sajátunkat legalábbis biztos, ráadásul úgy, hogy még alig kezdődött el az idei szezon...


Békát esélytelenek voltunk fogni, igaz ezt nem is ígértünk, de helyette találtunk békapetét, ami a fejlődési folyamatok szemléltetésére kitűnő lesz, ráadásul még szakirodalmat könyvet is tudunk mellékelni hozzá.
Egyébként pont múlthétvégén lett a tó lehálózva a rengeteg békapetétől, így kész csoda, hogy ezt is találtuk...
-ebből is látszik, hogy dolgozik a természet rendesen.


Mondanom sem kell, mekkora öröm, üdvrivalgás volt a csoportszobában mikor megérkeztünk.
Gépet nem vittem magammal, sebaj, majd délután bepótolom!




2011. június 7., kedd

Környezet ismeret




Már régóta tervbe van véve, hogy a lányok óvodás csoportja, egy délelőtti foglalkozásukat, házon-kívül, azaz nálunk a kertünkben töltik.
Egészen pontosan a tónál.
Szerencsénkre a tavunkban remekül működik a biológia, így testközelből ismerkedhetnek a gyerekek a vízinövény és állatvilágával...
Alaposan felkészültem a gyerekek fogadására, amit nagyon bántam volna, ha az időjárás miatt kellett volna lemondanunk.
Szerencsére mint mindig, az égiek most is nagyon kegyesek voltak hozzánk, bár az utolsó pillanatban hatalmas sötét felhők gyülekeztek az égen, amiből rendszerint eső is szokott érkezni...
Alig érkezett meg a kis-csapat, amikor hatalmas cseppekben hullani kezdett az eső, de ezt ők a nagy játék hevében észre sem vették, igaz a hatalmas fák alatt, alig volt érezhető.

Előző esténk picit hosszabbra húzódott az átlagosnál, mire sokadszorra is átbeszéltük a lányokkal másnapunkat.
Nagyon nem örültem volna annak, ha vitáznak a többiekkel azon, hogy ki fogja ki az aranyhalat...
/ezért délután tartottunk egy rövidke beetetést, /edzést/ hogy a következő nap gond-nélkül
teljen el.

Okosan megértették, hogy nekik minden nap van lehetőségük kiélni eme vizes szenvedélyüket, és a hintájukat is nyugodtan átengedhetik másnak, feltéve, ha egyáltalán jönnek az időjárás miatt...
Viccesen megjegyeztem még nekik, erősen kell imádkozni, hogy másnap jó idő legyen.
Reggel, ébredés után Lucám első szava az volt, hogy -anya, én nagyon imádkoztam- látszott is igyekezete, mert akkor még hét-ágról sütött a nap...


Nagyon élvezték a gyerekek/ a sajátjaimat jóformán nem is láttam/ szépen sorban etették a halakat, dobálták nekik az előzőnap felkockázott 2 kg kenyeret,
/ami a hétvégi ovisbuliról maradt ránk, a cél érdekében/ és hallgatták, hogy milyen csámcsogással tüntetik el a finom falatokat.
A teknősökből is előkerültek az éhesebbek, de a legnagyobb sikernek mégiscsak a piócák örvendtek.
Édesek voltak ahogy sikongattak /a lányok/ mert azt hitték, hogy vízisikló, pedig csak egy pár centis példányról volt szó...
:D
Még szerencse, hogy van néhány pár gumicsizmám, mert ezen a napon igencsak nagy hasznunkra voltak, ráadásul a fiúknak sem volt ellenvetésük a rózsaszínű lábbelikkel, elvégre a cél szentesíti az eszközt...
:)

Szépen sorban hálóztak, voltak akiknek sikerült kifogniuk az aranyhalakat, de a legtöbben az ebihalakra szakosodtak.
Nagy volt az örömük amikor megjelentem az 5 literes befőttesüvegemmel, akvárium gyanánt.
Került abba mindenféle, a hínártól kezdve a piócáig, néhány kavics is a lányok kedvéért, na és sok-sok ebihal, különböző méretekben...
Azt, az óriási csatkiáltásnak megfelelő hangzavart, amit több mint 20 gyerek tudott produkálni akkor, amikor az óvónénikkel közösen bejelentettük, hogy elvihetik friss fogásukat...
Túlságosan hamar repült el ez a vidám, ismeretterjesztő délelőtt, amit biztosan nem felejtenek el egy darabig, ezért sem csodálkoztam, hogy kissé nehezükre esett visszarázódni a hagyományos óvodai életbe...
Mire a csoport visszasétált az oviba, Gábor is megjelent, vállalva a fuvaros szerepét, rögtönzött akváriumuknak, ami az íróasztalon, középen, kapott helyet az óvónénik asztalán...


Azt hiszem a délutánt Gáborral szívesen kihagytuk volna, de előző esti könnyelmű ígéretemet a lányok könyörtelenül behajtották rajtunk.
Nem tudom hogyan történhetett meg, hogy csónakázást ígértem...
Tulajdonképpen nekem már teljesen kiment a fejemből, de csak nekem, mert a lányok nem felejtettek...
A lányok lelkesedése átragadt ránk is. Jókedvűen szálltak vízre, alaposan fel/beöltöztetve, míg én a parton, tövig rágtam körmöm nagy izgalmamban, nehogy borulás legyen a nagy viháncolás vége.
nem egyedül szorítottam értük...
az imádott "gyerek"

na, ezekért a mosolyokért megérte azt a pár ősz hajszálat...
kokárda, mint kötelező "dísz"viselet Lucánál
mire való a gumicsizma...
-szerintem dísznek!
egy kis hintázás...
-miközben úgy elrepült az idő, hogy bekapcsolt az öntözőrendszer.

2011. április 2., szombat

Mi ez?




Jó lenne megtudni!
Bízom abban, hogy halak és nem békák álcázzák magukat ebben a formában.

Ma egész-napos kertészkedés van betervezve, de nem tudtam megállni, hogy pár kép elejéig félbe ne szakítsam a munkámat...

Ha valaki tudja a tutit, írja meg nekem!!!
:)

Most olvastam, lehet, hogy varangyok!!!
:(

2011. március 27., vasárnap

Állati...



Pénteken, mielőtt a lányok hazajöttek az óvodából, gondoltam teszek egy kört a házkörül és feltérképezem a növények állapotát. Gyorsan magamhoz is vettem a masinát és elindultam ellenőrző "körutamra", hogy kihasználjam a még hátralévő nyugodt-perceket, amit csendben, a természet háborítatlan nyugalmával tölthetek el...
Hamarosan (dísz)kíséretet is kaptam Mattika (Matilda) macskánk szerény személyében, aki minden egyes általam kiszemelt növényt, virágot alaposan megszaglászott.
Így szépen kettesben folytattuk tovább utunkat, hogy a kert másik végében található Hunyor tövünket is leellenőrizzük, miként változott az elmúlt hetek alatt.
Míg az egyiken már az elvirágzás jól észrevehető, addig a másik fénykorát éli és ontja virágait, bimbóit.
Évről évre rácsodálkozom, hogy ugyanazon a kerten belül milyen különbségben nyílnak, élnek növényeink, ami most a hunyor esetében megint eszembe jutott.
Ez a növény elvirágzása után még sokáig tündököl a sajátos szépségében, amint a fehér virágok lassan kezdenek bezöldülni és egészen nyárig mutatós színfoltját képezik a kertnek.
Második növénylátogatásunk is szintén a tavasziak közül került ki, ez pedig a tulipánfa, amiből ugyancsak található pár példány a kert különböző szegleteiben.
Itt is szembeötlő különbségekkel találkoztunk, míg az egyik bimbós állapotban ébredezik, addig a többiek rikító hófehér virágaikkal vonják magukra a tekintetet.
Természetesen ezek is fehér színűek, ugyanúgy mint a kert összes virága, kivételt ezalól a tó képez, amibe a buja növényzet, a szivárvány minden színében megtalálható a piros aranyhalak mellett.

Pár kép készítése után Mattival leértünk a ház végéhez (lejtős a telek) miközben észrevettem a tavon úszkáló kacsákat, gondoltam róluk is készítek képeket egészen közelieket, mert az idén még csak a teraszról sikerült lekapnom őket.
Úgy látszik, nekik is kell egy kis idő a barátkozáshoz, mint a tavalyi kacsáknak, akik nyáron már 1 méterre is hozzánk-merészkedtek, és úgy hagyták magukat etetni, vagy hozták csőrükben a kifogott aranyhalakat, mintha csak áldásunkat kérték volna tőlünk, a zsákmány elfogyasztásához...
Lassan, lopakodva próbáltam becserkészni a kacsákat, de sajnos nem voltam elég gyors egy igazán közeli fotózáshoz!

Míg én a kacsákkal és a fényképezővel voltam elfoglalva, addig eszembe sem jutott a lábam-elé nézni (minek is tettem volna, hiszen vakon ismerem a kertet, amit terveztem) egyébként sincs a fűben semmi olyan ami nem oda illene, leszámítva egy-egy "cicakakát" amivel a környék macskái megtisztelnek bennünket, mióta nincs kutyánk, és itt jön a- de!
-de a legrosszabb álmomban se jutott volna eszembe, hogy majdnem a nyakam töröm ki, mert megcsúszok "valami síkosan" és miután sikerült egyensúlyomat visszanyerni és túljutni az első sokkos állapotomon, ami egy kisebb infarktussal is felért, de időközben még annyi önuralomra is szert -tenni,miközben a fényképezőt is a kezemben szorongatom, hogy ne lármázzam fel a környéket, miközben kiadom a magas cét, hát ez nem volt kis teljesítmény tőlem!
Történt ugyanis, hogy ebben a rettentően jó időben a környék békái is úgy döntöttek, látogatást tesznek a szomszédos tavakban és megkezdik "A nagy" vándorlást, a szó szoros értelmében, egymás hegyén,- hátán, hiszen párzási időszak van!
Nekem ezzel a ballépésemmel egy ilyen párocskának a pásztoróráit sikerült megzavarnom és beletaposnom a lelkivilágukba...
(mindenkit megnyugtatok senkinek nem esett semmi baja, túléltük mindannyian, bár rajtam még most is a hideg szaladgál, ha visszagondolok rá, de leckének mindenesetre jó volt az elkövetkezendő hetek távlatában)

Hű kísérőm Mattika persze az egészből semmit nem fogott fel (vagy igen) mert pár méterrel előttem szaladgálva és nyávogva várta, hogy utolérjem, végre befejezzük a sétánkat, csak had pihenhessen, lustálkodhasson már bent a házban.
Mire felértünk a ház másik oldalához, testvére Görcike is megjelent, és produkálta magát egy kis simogatásért.
Mindez pár percig tartott, de akkor örökkévalóságnak tűnt...

Mikor a lányok hazaértek, kezdődhetett megint a körmenet azzal a különbséggel, hogy iszonyú hangzavar és két újabb, apró négylábú követte minden mozdulatomat.
Mert tavasz van és a kertben, természetben lenni jó, mint ahogy az a képeken is látszik.
:)

falikút moha kezdeményei, itt még tavaly nem volt...
Rozsdás ismerkedik a békákkal (természettel)
- ennél a képnél folyamatosan azt vártam mikor kell kimenteni a vízből...Bújócska-ugye, milyen jól álcázta magát Luca?


Mattikánál egy kis duzzogás, egybekötve a tavaszi D-vitamin pótlással, mert "csak" itt talált magának helyet ez a szegény állat...
-hiába, nagyon nehéz a macska élet, főleg nálunk!
Ismét Rozsdás, és a tükörképe
olyan édes, ahogy nézegeti magát a vízben, ilyenkor látszik rajta, hogy mennyire gyerek még!
:)

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails