A két Lotti

Erich Kastnertől a két Lottit, gondolom mindenki olvasta. Manapság a gyerekek kötelező olvasmányként találkozhatnak az ikrek történetével. Bezzeg az én időmben! Egészen biztos, hogy más könyvek olvasását kötelezték nekünk, harmadik osztályban.
Azt, hogy pontosan mit is olvastunk, arra már nem emlékszem...- talán - A légy jó mindhalálig? 
No, mindegy is, nem ez a lényeg.
Lehet, hogy jobban örültem  az első szülőin, mint  Zsófi és Luca, mikor megkaptuk a választható!!!* közetelező olvasmányok címét. Nem volt kérdés melyiket fogjuk választani, pláne úgy, hogy az én gyerekkori példányomat eredetiben lapozgathatják. Nagy kincs ez a lányoknak. No, meg nekem is.
A könyv se lesz majd újdonság számukra, hiszen filmen már többször is látták, és nagyon élvezték. Én padig azt, igaz, hogy csak rövid ideig, de jó hatással van rájuk az ikres ragaszkodás, szeretet. Mert, persze ez a valóságban, nálunk nem így működik. Amikor csak tehetik, piszkálják és látványosan utálják egymást. Bezzeg este villanyoltás után! Órákig susmutolnak, vihorásznak együtt.
Sokszor már rég aludniuk kellene, de nincs szívem megszakítani** azt a bizalmas, szeretettel teli pillanatot.  

Még nem kellene a könyvvel foglalkoznunk, nálunk mégis ez a téma már napok óta.
Az egész pár hete kezdődött, mikor rákérdeztem a csajoknál, van-e már valami elképzelésük a farsanggal kapcsolatban, csak, hogy tudjak róla, és legyen időm felkészülni.
Érdemleges válasz hiányában, naponta ismételgettem kérdésemet, egészen addig, míg  az a bizonyos szikra ki nem pattant, ami egyébként is a szemünk előtt hevet...
-Hát persze! A két Lotti! Minden adott hozzá. Ráadásul különösebb jelmeztervezést sem igényel.
A szereplők leosztása is viszonylag zökkenőmentesen ment, mire megállapodtak egymással.
Így az első olyan farsang elé nézhetünk, amikor nem ragsztok, varrok. Nemes egyszerűséggel a vállfáról leakasztott ruhákat használjuk...
Fura ez a fajta semmittevés. Olyan hiányérzetem van!
:)

* Bezzeg az én időmben! Még, hogy választani, pláne több könyv közül? Persze lehetett...-vagy elolvastad a könyvet, vagy elolvastad a könyvet,
** Résnyire mindig nyitva az ajtó, hallgatózok kihallani a nevetgélést

Bűvész és konyhatündér jelmezeink

Nem is tudom, hol kellene elkezdenem most, hogy egy posztba kell belesűrítenem azt, amit egyébként háromba illene...
-vagyis a farsangi jelmezkészítést .

Legutóbb ott tartottam, hogy Zsófikám számára új kötényt kellett varrnom.
Nem biztos, hogy égetni szeretném magam azzal a ténnyel, hogy a szó szoros értelmében, minden centiméterrel megküzdöttem...
-mert, már az elején elakadtam, amikor nem tudtam a cérnát felspulnizni.
Ilyen az én formám.
Ajándék varrógép mellé, ajándék cérnák, biszbaszok, csak éppen fehér színben nem volt egy-sem.
Kénytelen voltam ezért, saját kézzel megoldani. A nem túl jó kezdet után itt, még optimistán...
Gyönyörűen levasalva, befércelve minden, már csak a varrás hiányzott...
-majd az újabb tény, miszerint az alsó szál túl laza, vagy nem is tudom milyen volt. A lényeg, hogy nem tudtam varrni és lássuk be, engem a legjobban ez izgatott.
Azaz varrni tudtam, csak nem géppel, ami nagy különbség hanem a két kicsi kezecskémmel.
Így bemelegítésképpen, a kötények, kötöző részével kezdtem. Na, ezt most jól leírtam!
Napi teljesítményem, másfél darab a kettőből, de az is jó hosszú!
Már majdnem teljesen elkeseredtem tiszta ideg voltam mikor eszembe jutott, hogy szoktam én látni a gombos, szalagos, varrós biszbaszos dobozomban, egy picike tubust,  még évekkel ezelőtt vettem ami elméletileg tű és cérna nélkül képes "megvarrni" dolgokat. Csak pár csepp ragasztó, és vasaló szükségeltetik hozzá.  Nagyon erősen imádkoztam azért a pár cseppért.
Kérni tudni kell!
Nem éppen ennyi ragasztóra gondoltam, lehetett volna egy picivel több is...
Estére, naná, hogy az erősebbik nem képviseletében, komoly varrástudományi segítségem akadt.
Pikk-pakk, csiribí-csiribá, minden problémám megoldódott.
A lényeg, hogy nehezem de elkészültem a kívánt darabbal, már "csak" díszítenem kellett.
Ez egyébként szintén egy napomat vette igénybe. Így utólag könnyű már azt mondom, megérte.
Zsófi, mikor meglátta a kötényét, hosszú-hosszú percekig nem tudott megszólalni az örömtől, csak ismételgette, hogy
-Anya! Ez gyönyörű! Ez csodálatos!
És mit mondjak, az érzés valóban az volt. m
Mit számított már, mennyi szenvedés után jutottunk el a végeredményig...

 részlet

Lucám jelmeze már jóval egyszerűbb volt. Na, nem mintha lett volna itthon bármiféle ruha, amit boszorkányjelmezként hasznosítani tudtunk volna...
-viszont az élet könnyen elénk-dobta.
Fülest kaptam, hogy turkálókba, milyen fantasztikus jelmezeket lehet kapni, így megcéloztuk családilag az első közelünkbe eső turit. Hááát! Mit ne mondjak... Jelmezek jócskán akadtak, de egy olyan sem, amit jó szívvel, még némi átalakítással sem...
-így a banya jelmezt, egyből kilőttük.
Annyira viszont nőből van a csajom, hogy egy üzletből se térhetünk ki üres kézzel. Így kénytelen kellett egy számára szimpatikus, flitteres, fekete női felsővel távoznunk, mint  bűvész jelmezünk első darabja...
-illetve nem is, mert hozzá még csatlakozott egy kisebb méretű fehér kesztyű, mint szintén elmaradhatatlan bűvészkellék.
A többi már jött magától. Szerencsére a cilindert nem nekem kellett elkészítenem  pedig majdnem úgy alakult  és azt is kaptunk készen. 

Ázsiai konyha szerelmeseinek figyelmébe ajánlom, ezt a konyhatündért

Lesz nemulass! Egy igazi karatündér

-Várj, majd én segítek!

A "tudás" hatalma

  8.hét lottó nyerőszámai a következők...

Farsangi jelmezek/ötletek

Na, nem mintha nem szeretnék senkinek ötletet, inspirációt adni...
-de jóformán alig léptük át az újév küszöbét, máris a legkeresettebb bejegyzéseim, ezek az előző években elkészített  farsangi jelmezeink lettek.
Egyébként tavaly is már az első napok kedvencei, a jelmezeink voltak.
Persze, jó előrelátónak lenni...
-de ennyire?
Nekem még a karácsony és szilveszteri eszem-iszom nem bánkódom, bőven megüli a gyomromat, egy "tisztességes" ételre jóformán nézni nem bírok, nem, hogy máris a farsangra készülődni...
Mondjuk, úgy könnyű, hogy nem kell a fejemet törnöm azon, minek is öltöztessem a lányokat, hiszen új közegbe kerültek, így könnyedén elsüthetjük a tavalyi göncöket is.
-elvégre megdolgoztam értük, velük.
Természetesen ötleteim lennének bőven erre az évre is,  amiket egyébként fantasztikusnak gondolok de hagyom egy kissé érni. Félreértés ne essék, nem az ötletnek, illetve a kivitelezésnek kell érni, leginkább az alanyoknak...- legalább egy évig.
Na, meg szokták, volt mondani, puding próbája az evés.
Megnézzük, leteszteljük ebben az első évben, hogy mit "vár" el az iskola.
Nem adhatunk ki minden adu-ászt a  kezünkből már az első évben.
Azt viszont igen, hogy mivel fogunk az idén is garázdálkodni, illetve mik voltak az előző évek jelmezei.
Legyen ez egy kis visszatekintő, a keresés megkönnyítése végett:

2012 az utolsó ovis farsangunk

jé, mint jégkirálynőként, majd mézengúzként

2011-es farsangi buli

tavasztündér
és barátnője, a fogtündér

2010-ben nagyon egyszerű dolgom volt, már ha az utóbbi évek  jelmezkészítés kihívásait veszem számításba...
- akkoriban, két legyet ütöttem egy csapásra, vagyis dalmatát,

 ..és  a legelső közösségi ovis farsangunk, örökölt jelmezben, de annál nagyobb nyugalommal telt akkoriban.
Luckó, mint egy kis-tündér...

Zsófikám, mint Hófehérke

Milyen rég, és milyen szép is volt...

"Jé" -mint, JÉGKIRÁLYNŐ /jelmez

Tulajdonképpen, semmivel nem tudom még magamnak-se megmagyarázni, hogy jégkirálynő jelmezünknél, miért asszociáltam egyből az ezüst ruha harisnya felé de, hogy döntésemmel nagyon beletaláltam, az biztos.
Legalább ilyen jó döntésemnek könyvelem el, a légbuborékos fóliát, ami tökéletes alapul szolgált palástunkhoz. Amennyiben nagyon beleszeretnék merülni a részletekbe, rá kellene jönnöm, hogy tulajdonképpen a XXI.század egyik menő divattervezője is lehetnék. Már ami jelenlegi idei kreációmat illeti, mondhatni, az újrahasznosítás jegyében történt. Azt hiszem, szerénytelenség nélkül írhatom nem okozok meglePETést senkinek azzal, hogy megint visszatértem egyik nagy kedvencemhez, a műanyagpalackokhoz. Ez a könnyen formálható anyag ami minden háztartásban megtalálható és legtöbbször a szemetesben, vagy jobb esetben a szelektív hulladékgyűjtőben végzi sorsát. Megnyugtatok mindenkit, nálunk sem hegyekben áll, hanem az újrahasznosítási céljuknak megfelelően darabolva, csomagolva, szelektálva. Így egy kissé könnyebb, mert mindig tudom, hogy melyik dobozba nyúljak, hol találom meg a megfelelő darabot, ráadásul jóval kevesebb helyet foglal el.
Na, de visszakanyarodva a jelmezkészítéshez:
Keresve-se lehetett volna találni, jobban formálható, jéghatású anyagot, amire nekem itt,- most, szükségem volt.

Jégvirágunk egy keresztezett fajta, ami  virág és a hópihe csillag társításával jött létre.

Elkészítése hasonló a már több ízben említett virágéhoz, annyi különbséggel, hogy itt nem szirmokat, hanem csillag formákat alakítottam ki, majd némi hőhatás segítségével, lágyítottam az éles, merev vonalakat..
Fúróval lyukasztva, majd felvarrva a légbuborékos palástra.
A jégcsapokat is hasonló módon készítettem, miután  a megfelelő formákat kivágtam.

Viszont, ha már itt tartottam, akkor kellene egy jogar is a mi királynőnk kezébe, na meg egy korona a fejére, hasonló alapanyagokból, ami már tényleg gyerekjáték...

Jogarként készült egy nagyobb méretű virág és egy kisebb csillag formájú a hagyományos módon. A drótot ami a szár alapját képezi, itt most átlátszó csillogó vasalható gyönggyel vontam be, kihangsúlyozva ezzel is a jeges hatást, amire egész munkám alatt törekedtem.

A koronánál, végtelen egyszerű dolgom akadt, mert a megfelelő hajpánt kiválasztása után, már ragaszthattam is fel, a megformázott palackot.

Ennek a jelmeznek az elkészítése nagyon egyszerű, eltekintve attól az aprócska momentumtól, hogy  a paláston lévő jégvirágok  felvarrása nem tartozott erősebbik oldalamhoz.
A végeredményt elnézve, viszont, azt hiszem ez a legkevesebb, említésre-méltó dolog...

Mézengúzunk farsangi méhecske-jelmeze

Az előző bejegyzésemben már  leírtam, miként jutottunk el az én kis "bogaram"  farsangi jelmezötletéhez, most a megvalósításról írnék jó pár sorban.
Azt tudtuk, hogy a rendelkezésünkre álló ruhadarabokból (fekete felső, harisnya, + az időközben előkerült tüll-tütü) kell garázdálkodnunk, és ezekhez kell igazítanunk minden/t nélkülözhetetlen  méhecske kelléket. 
Szerencsére, mint mindig ebben a gyermeki fantázia, most is segítségemre sietett.
Hihetetlen dolgokat tudnak kitalálni, leleményesek gyerekek.

Luca első kikötése a jelmezkészítésnél  annyi volt, hogy Ő, egy nagyon szorgos méhecske szeretne lenni...
-hát persze, mi más is!
Akkor kell szükséges lesz neki egy kosárka, amiben azt a rengeteg virágport összegyűjti, illetve a farsang napjára már össze is gyűjtötte.
Ez viszonylag könnyen megvalósítható, hiszen rengeteg különböző méretű és színű, fonott kosár áll rendelkezésünkre. Miután kiválasztottuk a megfelelő méretet és a benne lévő zöld növényzetet egy hasonló dekor kaspóba helyeztük át, már csak a tökéletes "virágporról" kellett gondoskodnunk.
Virágpor gyanánt legelső gondolatom a gyöngyös-kosár kiürítése volt. Szerencsére, még a munkamenet elkezdése előtt újragondoltam, és bevallom, elég lelombozó, csupa gyöngy nappalit, óvodát láttam kibontakozni. lelki szemeim előtt...
Majd jött egy kissé macerásabb, de könnyebben takarítható megoldás, a krepp-papír.
Több tucat legyártása után, láttam én, hogy ez sem lesz az igazi, de olyan szorgosan dolgoztak a lányok, nem volt szíven elvenni a kedvüket, legalább azt a kis időt, csendbe, nyugalomba, töltötték el.
Kicsi, apró virágport szerettem volna. Választásom így esett a kristálycukorra, amit akril festékkel színeztem be, majd száradás után felragasztottam.
Na igen. de mivel szorgos a mi méhünk, nem lehet egy félig-telt kosara, annak a kosárnak csordultig kell lennie...

A telítettség hatását, még ha nem is látszik egy PET palack segítségével értem el, amit méretre vágás után, egy vékonyka papírréteggel bevontam, erre kerültek a virágpor cukor szemek, majd csillámok.
Míg nekem  a munka dandár része jutott, addig az én lányaim egy cseppet sem unatkoztak, mert szigorúan, csak tudásuk felfrissítésére inspirálódtak.
Így tettünk szert időközben méhkaptárra, és a filmben látott telefonra, amit a rugalmas csápok, antennák használatával érhetünk el.
A kaptárak elkészítésénél nem volt kérdés, hogy az egyik kedvenc, és oly sokszor alkalmazott, felhalmozott "guriga" készletünket csappantom meg., amit egy másik munkához gyűjtögettem össze.
Félbevágás után 3 egyforma részben behajtottam, mint a harmonikát majd a biztosabb, élesebb hajtások érdekében, egy laposfogó segítségével átnyomkodtam, immáron az eredetileg elképzelt kaptár formában, ezzel kaptam meg tökéletes hatszögeket.
A színezést a lányokkal közösen végeztük, amihez okker és bronz festék keverékét használtuk.

Csápnak, antennának, egy rég,i fekete hajpántra, zseníliadrótot ragasztottam, majd annak végére golyók kerültek. 

Szárnyakkal fehér tündér,-rózsaszín angyal  meglehetősen jól álltunk, ellenben egyik sem volt alkalmas a méhecskejelmezhez, ebből adódóan, új készítésébe kezdtünk.
Drótból meghajtottuk a kívánt formát, majd folpackkal bevontuk, így egy átlátszó, tökéletesen erezett, egyedi szárnyat kaptunk.

Mézike Luca kosarára, illetve hajába, virágokat terveztem készítettem, amik végül majd a copfjaiba kerülnek és nem csak a farsangi napon...

Végezetül, az egyik legfontosabb részét a jelmezkészítésnek, nagy kapkodásomban, majdnem elfelejtettem megemlíteni!!!

Történetesen:
-volt tehát, egy fekete felsőnk, amire valahogy sárga csíkokat kellett varázsolnom.
Hurrá, mehetünk megint a rőfösboltba, napok óta odajárunk, hogy szalagot vegyünk, amit még ráadásul, majd fel is kell varrnom...
-hiszen van itthon sosem használt, majd egyszer milyen jó lesz textilragasztóm, azzal akár fel is ragaszthatnám, de mi lesz, ha farsang után nem tudom nyomtalanul eltüntetni a csíkokat, megéri beáldozni egy új felsőt, még-ha erre a nemes célra is?
Miközben ezen gondolkodtam, és már már egyetlen lehetséges megoldásként maradt a tű-cérna elkerülhetetlen alkalmazása, hirtelen eszembe jutott évekkel ezelőtt Áginál látott, szigetelőszalagos csíkozás.
Rőfösbolt helyett irány a villamossági szaküzlet, mert persze még véletlenül se akadt itthon abból a bizonyos sárga szalagból, ellenben az összes többi létező szín megtalálható a szerszámos-szekrényben...
Bevallom, nagyon meglepett, hogy nem lehetett kapni, mert sima sárgát  "csak" megrendelésre  hozatnak, de addig is ajánlani tudtak helyette,  sárga-zöld csíkos szalagot.
Arra az arcra azért, kíváncsi lettem volna, mikor az eladó megtudta, miért ragaszkodunk olyan nagyon, az egyszínű sárgához...

Most már tudom, hogy ennek a jelmeznek az elkészítése is feledhetetlen lesz, és nem csak családunk számára...

Ha eljő a fogtündér (jelmez) ideje

-akkor mi már felkészültek leszünk, már ami a fogváltást illeti, de addig is maradjunk a farsangi készülődésnél...
Mint előző bejegyzésemben írtam, az biztos, hogy tündéri lányaim, tündérnek öltöznek a nagy napon.
Viszonylag nagyobb fejtörést Ez a második jelmez jelentette, mert nehezen találtunk rá a témára, ami egyébként az orrunk előtt hevert...
Még nem várom, de nagyon is aktuális témát "dolgoztunk" fel a fogváltásról, a fogtündérekről szóló különböző mesékkel, így Zsófikám ideiglenesen maga is belebújhat a fogtündér jelmezébe, hogy megjutalmazza, vagy éppen megdorgálja a fogukat helytelenül-ápoló gyerekeket...

Nagyon érdekes, hogy ennél a jelmeznél, csak és kizárólag fogakban gondolkoztam, hasonlóképp mint amit különböző törzsek lógatnak, aggatják magukra az elejtett zsákmánytól származó fogakat, mert hát hol van az megírva, hogy a fogtündér csak az emberektől viszi el a kihullott fogaikat?
Ez az eléggé bizarr elképzelésem csak részben valósult meg, mert nem kannibálnak készültünk.

Na de hogyan, miből készítsük el ezeket a "gyöngyszemeket" ha már a fejemben megszületett a gondolat, akkor addig nem nyugszom, míg meg nem találom a megfelelő, házilag kivitelezhető megoldást...
Milyen érdekes, hogy pont Luca lányom adta meg a kezdő löketet, mikor az orrom-elé tartott pár szem csonthéjas mandulát, amik át vannak fúrva (apjuk csinálta) és a gyöngyös dobozban tanyáznak már második éve...
Eredetileg ezeket terveztem nagyobb metszőfogaknak, de idő közben eszembe jutott, hogy garázsunkban a múlthéten tartott takarítás alatt kezembe akadtak az Erdélyből hozott apró-kavicsok és azokból is tudnánk talán hasznosítani pár darabot...
Azt hiszem erdélyi utunkat sokadszorra is imába kell foglalni, mert a Gyilkos tó,- Békás szoros,- Békás tó, túránkról tavaly egy óriási kerülővel indulunk haza, de a pazar látvány többszöri megállásra késztetett bennünket ahonnan ezeket a "majd valamire jó lesz" kavicsokat szedtem, illetve gyűjtöttük be Gáborral az egyetlen valamire való zacskóba, amit csodával határos módon találtunk az autóba...
Sok szép emlék jutott eszembe az erdélyi utunkról miközben a lányokkal fogak után kutattunk a kavicsok között-és aki keres talál- soha jobb, formásabb fogakat nem találtunk volna, ha...

Azt a gyorsaságot amivel a lányok a festékeket és ecseteket kikészítették nem tudom leírni, -hiába az alkotói vágy náluk is nagy úr- bárcsak minden kérésemnek ilyen tempóban tennének eleget és nem kellene őket folyamatosan figyelmeztetnem mindenért...
A fogakat kitartóan festették fehérre, míg én a színtelen fedőlakkommal vittem fel rájuk a fényt.
Mikor Gábor hazaért büszkén mutatták a lányok a több tucatnyi fogat, mire ő nevetve csak annyit kérdezett, hogy -kit öltetek meg ezekért-mert túlzások nélkül írhatom, hogy nagyon élethűre sikeredtek.


Ezek a fogacskák kerülnek bele majd egy kis szütyőkébe.

Szükségünk volt még további "fogacskákra" amiket süthető gyurmából készítettem el.
Fehér színem nem volt, ezért a közeli hobbiboltba látogattunk el, de ott is csak foszforeszkálót lehetett kapni, mellesleg tört-fehér színben...
Nekem ez is tökéletesen megfelelt a lényeg, hogy kaptam és elkezdhettem az új szakmám betanuló idejét, ugyanis egy fogtechnikusi végzettséggel biztosan szebb, jobb lett volna a végeredmény.

Az apró fogacskákból karkötő, míg a nagyból medál készült.
A medálra arany színű (kötöző) drótból hajtogattam szoknyát és a szárnyakat, amit ragasztópisztollyal rögzítettem.
Készült még cukorkás karkötő is ami a fogak rémét jelképezi.
(kíváncsi leszek valyon mennyi marad belőle farsang után)


Némi elfogultsággal bátran kijelenthetem, hogy jól sikerültek az idei jelmezeink olyannyira, hogy most már tavasztündér Lucám is szeretne a nyakába fogtündér-medált, és fogtündér lánykám is szeretne koszorút a fejére...

-Érdemes volt dolgozni érte???
-Érdemes volt dolgozni érte!!!

Tavasztündér (jelmez)

Farsanghoz közeledve, ugyan mi más is lehetne a téma mint a gyerekek jelmezválasztása.

Hetek óta egyre gyakrabban került nálunk is szóba, ki minek szeretne öltözni az ovis farsangon.
Tavaly nagyon egyszerűen elintéztem a jelmezkészítést, mellesleg aminek külön örültem, hogy nem a huszadik hercegnők vagy tündérek lettek a csoportjukba, mint tette azt minden kislány...
Az idén is szerettem volna lebeszélni a lányokat csilivili rózsaszín ruhácskákról,de hiába vetettünk be apjukkal minden (agyament) ötletünket a jelmezválasztással kapcsolatban, szilárd elhatározásukban megingathatatlanok voltak -hercegnők vagy tündérek lesznek.
Voltam én is kislány lehet, hogy éppen ezért adtam be a derekam viszonylag rövid időn belül, de abba nem voltam hajlandó beleegyezni, hogy kész (üzletbe vásárolt) ruhába lejtsenek a "kifutón" és csak egyszerű tündérként, vagy hercegnőként szerepeljenek a(z ovis) közönség előtt.
Ha már lúd, legyen kövér, adjuk nevet is a gyereknek, azaz a jelmeznek...
Előkotortam a dobozok mélyéről a nyári ruhákat és azokból szemezgetve kerültek elő a megfelelő darabok amik némi átalakítás után megfelelnek majd a jelmezeknek- így lett Lucámból tavasztündér, míg Zsófikám jelmeze elég sok fejtörést okozott, de úgy voltam vele először készüljön el az egyik, utána majd ráérek gondolkozni a másikon is...
Ha tavasztündér, akkor számomra egyértelműnek tűnt hogy virágkoszorút visel a fején, aminek megvalósítását először kreppapírból gondoltam, majd találtam egy szuper ötletet ami alapján megszülettek a mi virágaink is pet palackból, amik drót és anyaggal bevont alapra kerültek fel.
Lucám betegsége miatt itthon volt velem ezért is vett szívesen részt a saját fejdíszének elkészítésében.
Ragasztópisztoly használatával rögzítettem mindent, ezért viszonylag könnyen ment, igaz okozott némi fejtörést, hogy az egyébként is eldeformálódott virágok a hő hatására ismételt alakváltozáson estek át újra és újra...
A virágok levelei zöld kartonból, míg a katicák fél dióhéjból készültek el, mert szerintem az utóbbi is elmaradhatatlan megtestesítője a tavasznak.
A katicák fényességét színtelen körömlakkomnak köszönhetik, amit beáldoztam az "ügy"érdekében...
-következzenek inkább a képek

segítséggel sokkal könnyebben megy...


ragasztáshoz előkészítve...
"modellem" amin a ragasztottam


Zsófikám fején a virágkoszorú -hiába - a szomszéd kertje mindig zöldebb...


Folyt köv...