Ha eljő a fogtündér (jelmez) ideje

-akkor mi már felkészültek leszünk, már ami a fogváltást illeti, de addig is maradjunk a farsangi készülődésnél...
Mint előző bejegyzésemben írtam, az biztos, hogy tündéri lányaim, tündérnek öltöznek a nagy napon.
Viszonylag nagyobb fejtörést Ez a második jelmez jelentette, mert nehezen találtunk rá a témára, ami egyébként az orrunk előtt hevert...
Még nem várom, de nagyon is aktuális témát "dolgoztunk" fel a fogváltásról, a fogtündérekről szóló különböző mesékkel, így Zsófikám ideiglenesen maga is belebújhat a fogtündér jelmezébe, hogy megjutalmazza, vagy éppen megdorgálja a fogukat helytelenül-ápoló gyerekeket...

Nagyon érdekes, hogy ennél a jelmeznél, csak és kizárólag fogakban gondolkoztam, hasonlóképp mint amit különböző törzsek lógatnak, aggatják magukra az elejtett zsákmánytól származó fogakat, mert hát hol van az megírva, hogy a fogtündér csak az emberektől viszi el a kihullott fogaikat?
Ez az eléggé bizarr elképzelésem csak részben valósult meg, mert nem kannibálnak készültünk.

Na de hogyan, miből készítsük el ezeket a "gyöngyszemeket" ha már a fejemben megszületett a gondolat, akkor addig nem nyugszom, míg meg nem találom a megfelelő, házilag kivitelezhető megoldást...
Milyen érdekes, hogy pont Luca lányom adta meg a kezdő löketet, mikor az orrom-elé tartott pár szem csonthéjas mandulát, amik át vannak fúrva (apjuk csinálta) és a gyöngyös dobozban tanyáznak már második éve...
Eredetileg ezeket terveztem nagyobb metszőfogaknak, de idő közben eszembe jutott, hogy garázsunkban a múlthéten tartott takarítás alatt kezembe akadtak az Erdélyből hozott apró-kavicsok és azokból is tudnánk talán hasznosítani pár darabot...
Azt hiszem erdélyi utunkat sokadszorra is imába kell foglalni, mert a Gyilkos tó,- Békás szoros,- Békás tó, túránkról tavaly egy óriási kerülővel indulunk haza, de a pazar látvány többszöri megállásra késztetett bennünket ahonnan ezeket a "majd valamire jó lesz" kavicsokat szedtem, illetve gyűjtöttük be Gáborral az egyetlen valamire való zacskóba, amit csodával határos módon találtunk az autóba...
Sok szép emlék jutott eszembe az erdélyi utunkról miközben a lányokkal fogak után kutattunk a kavicsok között-és aki keres talál- soha jobb, formásabb fogakat nem találtunk volna, ha...

Azt a gyorsaságot amivel a lányok a festékeket és ecseteket kikészítették nem tudom leírni, -hiába az alkotói vágy náluk is nagy úr- bárcsak minden kérésemnek ilyen tempóban tennének eleget és nem kellene őket folyamatosan figyelmeztetnem mindenért...
A fogakat kitartóan festették fehérre, míg én a színtelen fedőlakkommal vittem fel rájuk a fényt.
Mikor Gábor hazaért büszkén mutatták a lányok a több tucatnyi fogat, mire ő nevetve csak annyit kérdezett, hogy -kit öltetek meg ezekért-mert túlzások nélkül írhatom, hogy nagyon élethűre sikeredtek.


Ezek a fogacskák kerülnek bele majd egy kis szütyőkébe.

Szükségünk volt még további "fogacskákra" amiket süthető gyurmából készítettem el.
Fehér színem nem volt, ezért a közeli hobbiboltba látogattunk el, de ott is csak foszforeszkálót lehetett kapni, mellesleg tört-fehér színben...
Nekem ez is tökéletesen megfelelt a lényeg, hogy kaptam és elkezdhettem az új szakmám betanuló idejét, ugyanis egy fogtechnikusi végzettséggel biztosan szebb, jobb lett volna a végeredmény.

Az apró fogacskákból karkötő, míg a nagyból medál készült.
A medálra arany színű (kötöző) drótból hajtogattam szoknyát és a szárnyakat, amit ragasztópisztollyal rögzítettem.
Készült még cukorkás karkötő is ami a fogak rémét jelképezi.
(kíváncsi leszek valyon mennyi marad belőle farsang után)


Némi elfogultsággal bátran kijelenthetem, hogy jól sikerültek az idei jelmezeink olyannyira, hogy most már tavasztündér Lucám is szeretne a nyakába fogtündér-medált, és fogtündér lánykám is szeretne koszorút a fejére...

-Érdemes volt dolgozni érte???
-Érdemes volt dolgozni érte!!!