Ismét itt...

vagyok, nem tűntem el, csak egy kis-időre volt szükségem, hogy összekapjam magam, felkészüljek testileg és lelkileg az új esztendőre.

Rendet kellett tennem magam körül a szó legszorosabb értelmében ahhoz, hogy új, tiszta lappal indulhassak, kezdjem el terveim megvalósítását, ha már egyszer megálmodtam, kitaláltam őket.
A rendrakással kezdtem.
Ez a rendrakás nem a "hagyományos" mindennap alkalmazott pakolást jelentette,- hanem azt amikor a ház utolsó szeglete is kivan pakolva, kiselejtezve a nemkívánatos, esetleg évek óta mellőzött, működésképtelen kacatoktól való megválást, gyűjtő szenvedélyünknek hátat-fordítva lomtalanítjuk az életünket...
Január harmadikán kezdtem el ezt az új lélektisztító "hobbimat", amit ma sikerült is végre befejeznem.
Nagy és fárasztó munka volt, de megérte!
Végre úgy tudok végigmenni a házban, hiába nem látok be a zárt szekrényajtók mögé, de tudom, hogy mindenhol rend uralkodik legalább egy darabig, és ez nekem nagyon jó.
Most már tudom, hogy nem fogok félretenni semmit csak azért mert sajnálom kidobni, vagy mert nem használom, de majd fogom alapon/ akkor inkább valakinek odaajándékozom/ a számomra mellőzött-tárgyakat.
Ilyen nagyszabású takarításra bevallom eddig még nem kerítettem sort az elmúlt több mint 8 év során, bár időnként előfordult hogy a ház különböző pontjain szelektáltam a szükségtelen tárgyakat, amiknek egy részét sikerült átcsoportosítanom a lakás különbőző pontjaiba...
Nem is értem, hogy eddig miért tartottam meg olyan befizetett csekkeket, amiket már három évvel ezelőtt is kidobhattam volna,
-vagy miért őrizgetek olyan jótállási jegyeket amik már régen lejártak és a készülék is az elenyészeté lett,
-a műanyag dobozokról, amiknek a száma nem egyezik a fedelekkel már jobb ha nem is beszélek, írok, mert azokat évente többször is rendbe tettem, de valahogy idő közben reinkarnálódnak...
-az egy darabos pohárkészletek
-a lejárt szavatosságú készítmények,(pedig ezeket is szoktam időnként ellenőrizni)
-az apró játéktartozékok,gyöngyök, ragasztásra, javításra váró apróságok beledobálva (nehogy elvesszenek) egy (mély)tányérba,
-a saját kreatív cuccaim közötti átláthatatlan /gyűjtemény/káosz (erre valóba ritkán jut időm, hogy rendbe rakjam, mert minden más sokkal fontosabb a hétköznapokon)
-véglegesen megszüntetni a pár nélkül tengődő zoknikat -ezeknél mindig azt gondoltam, hogy előbb vagy utóbb megtalálom a hiányzó darabot, de ha eddig nem sikerült, most már nem is akarom (természetesen azért pár darabot megmentettem a kreatív munkáimhoz, hátha szükségem lesz rá)
-a lányok rajzait egy mappába elrendezgetni és bepakolni az évek óta gyűjtögetett alkotásaik közé
-és még sorolhatnám, hogy mennyi minden olyan apró láthatatlan munkával foglalatoskodtam, amire év közben nem, vagy alig jut időm.

Bevallom az idén még arra is képtelen voltam, hogy kézműveskedjek a lányokkal, valahogy nem volt hozzá kedvem, ihletem (biztosan ezt nevezik alkotói válságnak) de annál szívesebben olvastam, társasoztam velük, az együtt töltött időszakban.

A legnagyobb cselekedetemnek az elmúlt napokban talán mégis csak azt tartom, hogy a szenvedélybetegségemtől is (remélem sikerrel) próbálok megválni.

A házimunka nagyon jó terápiának bizonyult, egyenlőre jól a bírom az Új füstmentes életet!