Gréti 4 éves

Gréti szülinapjára voltak hivatalosak a lányok és természetesen mi, szülők is.
Gréti az egyedüli barátnőjük a lányoknak az oviban.
Hivatalos kezdés 4 órára szólt, de picivel korábban kellett mennünk a korai sötétedést megelőzve, -mert kinti meglepetés várt a kis vendégekre...

A meglepetés pedig nem más mint egy ló... azaz,
-Koffein, a kis póni...
A gyerekek mikor megpillantották kedvenc kis hátasukat, majd kiugrottak a bőrükből
( most legalább kedvére lovagolhatott minden gyerek)
Gyorsan átadták az ajándékokat ( éppen, hogy a kezébe nyomták szegény Grétinek)
máris azon versenyeztek ki üljön fel hamarabb a lóra.
( kezdhették a fiuk, mert ők egyébként se nagy lovasok)

Miután kellően kiélhették magukat a lovaglásban, kezdődhetett a ház feltérképezése...
Ahány gyerek annyi felé voltak fellelhetők a ház minden pontján, de veszekedést és vitát csodával határos módon nem lehetett hallani...
A finom vacsora után, amivel vendéglátóink készültek, kezdődhetett a szülinapi tortán lévő gyertyák elfújása, amin minden gyerek szeretett volna részt venni...
A kislányok csillogó szemmel irigykedve nézték a gyönyörű Barbie-s tortát
( házilag készített, becsületére váljon a háziasszonynak, bátorságáért)
-tudom, én még csak hasonló torta sütésére is képtelen lennék...

Összességében remekül szórakozott kicsi és nagy is.
Jól éreztük magunkat!
Az elmaradhatatlan sírás és az ilyenkor szokásos könyörgés
-maradjunk még anyaaa!
után tudtunk csak haza indulni, mert már későre járt az idő...

Isten éltessen Gréti negyedik születésnapod alkalmából!

ovis szülinap

Óvodai csoporttársuk, Zalán 4. születésnapjára voltak hivatalosak a lányok és mi szülők is, hogy kicsit jobban megismerhessük egymást.
Tavaly együtt kezdték a kiscsoportot, innen barátságuk.
Mostanában elég komoly klikkesedés alakult ki a gyerekek között.
Zsófi és Luca, Bálintkával ( szomszéd kisfiú ) kezdték el az ovit, Gréti barátnőjük Zalánnal volt szoros barátságban, már pici koruk óta.
Fordult a kocka, most Zsófi és Gréti nagy barátnők, néha Lucám is beszáll hozzájuk a játékba, de inkább a két fiút részesíti kegyeiben.
Így öten alkotják a " magot" a csoportban, ezért nem is csodálkoztunk azon, hogy a születésnapi zsúrozást fiús háznál kezdjük el.
Gábor már most azon töri a fejét miként védheti meg évek múlva lányait a hódolóktól...

Péntek délután, ragyogó őszi idő, kell ennél jobb alap egy születésnapi zsúr sikeréhez?
Minden adott volt a remek hangulathoz.
A lányokkal egyből ovi után mentünk a kis ünnepelték házához.
Az autóban még utasításokkal láttam el gyermekeimet, már csak az ajándék átadását illetőleg is szükségét éreztem, mivel egy ajándékot kellett átadniuk ketten...
- a díszszatyornak fogták egy-egy fülét, nem volt vita nem volt veszekedés, hatott a prédikációm...
Hirtelen nem tudnám megmondani összességében hány gyerkőc is volt a partin, nem voltak egyszerre egy helyen, ezért számolásukat egy idő után feladtam.
Mindenesetre sikeresnek mondható a játszó (ház)tér-i megoldás, ami már csak azért is fontos, mert a házat se bontották le a gyerekek, miközben jól szórakoztak.
- az óriási trambulinnak nagy sikere volt amibe egyszerre tíz gyerek is be tudott menni,
- de a focizásnak, fiúk a lányok ellen is nagy sikere volt ( nyertek a lányok )
- motorozás ( itt lányaim visszafejlődését vettem észre) már évek óta száműztem a járgányukat,
most úgy tűnt, hogy "nosztalgiáztak"
Remekül éreztük magunkat, jó volt hogy mi szülők is kicsit többet beszélhettünk egymással, mert az a pár mondat, amire az oviba van idő a reggeli rohanásban kevésnek bizonyul.

Már most törhetem a fejem azon, hogy én novemberben a lányoknak mit találok ki, ha itthon szeretnénk megtartani a szülinapjukat.
Az biztos, hogy kerti partiban nem gondolkozhatok, hacsak nem fagyna be addig a tavunk valami " csoda " folytán, amin lehetne csúszkálni, korcsolyázni, miközben én osztogatnám a forró teát, forralt bort és az elmaradhatatlan sült gesztenyét az ujjatlan kesztyűmben...
Ettől a lehetőségtől nem kell félnem, mert eddig még soha nem fagyott be a tó vize, december végénél hamarabb...
-valami mást kell kitalálnom...!?