Csak egy kosár

Ami első ránézésre semmi extrával nem rendelkezik, pláne úgy, hogy lassan a 15. életévét is betölti.
Eddigi pályafutását elég sokszínűen élte meg. Fokozatosan haladt felfelé a ranglétrán, szennyes-tartótól, egészen a játékoskosárig, ami immáron évek óta napi szintű igénybevétellel jár.
 
Az elmúlt évek alatt szépen lassan koptak el kiegészítői, úgy mint az oldalsó fülek, vagy a tetejét rögzítő fonott pántok, de ettől, még tökéletesebb lett lányaim számára a lovaskocsikázáshoz, mert húzni-vonni, így még-könnyebben lehetett a hintót...
Aztán most, hogy már túl vagyunk lányaim szobájának felújításán és elkezdtük a visszapakolást, jött a kényszer szülte átváltoztatás, amit kedvenc kosarunkon ejtettem meg.
Valahol, valamikor régebben egy lakberendezési oldalon láttam kiegészítőként elhelyezve egy kosarat, ami barna bőrszíjakkal volt gyárilag elkészítve. Akkor nagyon megfogott, gondolom jobban mint a szoba hangulata, mert arra azóta sem emlékeszem, csak a kosárra...
Már majdnem áldozatul ejtettem egyik barna bőrszíjunkat, pontosabban Gáborét amikor  a mosókonyhában, haszontalanul félrelökött fehér övön akadt meg tekintetem. Rögtön tudtam, hogy ez lesz a tökéletes megoldás. Mit bántam én, hogy szét kell vágnom egy új övet, ha nemes cél érdekében teszem.
Kevesebb mint egy óra alatt kicsinosítottam A kosarunkat, ami azonnal munkába is lépett a frissen-mosott, illatos plüssök elnyelésével.

munkámhoz használtam:
-bőr szíj
-kárpitos tűzőgép
-ragasztó pityu
-karnis karika, na és persze olló...

száradás alatt a használatban-lévő, aktuális készlet