-most már én is tudom!
Reggel annak rendje módja szerint, kimentem a teraszra és sorba megöntöztem a virágjaimat.
Majd mikor már a reggelin is túl voltunk, össznépileg lementünk a kertbe, hogy friss vizet töltsünk a medencévé előléptetett hatalmas gumicsónakba. Eddig nincs is semmi rendkívüli, hiszen ebben a hőségben sokan kezdik hozzánk hasonlóan napjaikat...
-majd, mikor már a nap kevésbé vakította el szemünket, akkor vettük csak észre a rejtőzködni próbáló hatalmas zöld tömeget, ami gyakorlatilag a fél hátsó házat betakarta.
Nem volt vihar, nem volt különösebben nagy szél sem, egyszerűen csak elfáradtak ezek a hatalmas fűzfák.
Most először örültem, hogy nem nekünk kellett eltakarítani a romokat -mi ugyanis festünk...
Uhh! Nálunk is elég hamar elöregedett a csavartfűz. Kívülről még semmi baja sem volt, de sorra törtek le az ágai, így aztán ki kellett vágni. Akkor látszódott, hogy a belseje teljesen üreges volt már.
VálaszTörlésFestetek??? Kitartás! Pár nap és minden megszépül...
Ezek már ősfának számítanak, csoda, hogy idáig bírták!
TörlésAzt hiszem, egy darabig a hátam közepére sem fogom kívánni a festést, ugyanis ha minden igaz, hétvégén a leendő osztálytermet (is) festjük...
:)
Igazán kár érte!
VálaszTörlésNem véletlen, hogy időnként rákényszerülünk a ritkításra, mint tettük ezt mi is májusban...
TörlésKár bizony! Szeretem a fűzfákat, bár való igaz roppant törékenyek...
VálaszTörlés