Karácsonyi szösszenet...

Írhatnám azt is, hogy szerencsére már túl vagyunk rajta, de mégsem ezt teszem.
Számunkra nagyon boldogan és békésen teltek az ünnepek, komolyan sajnálom, hogy csak ennyi volt...
-sebaj, majd jövőre egy kissé meghosszabbítjuk, a magunk módján.
Annyira belemerültünk egymásba, hogy még a számítógép közelébe se mentem, aminek azt hiszem van is látszatja...
-azaz nincs! Mert mostanában, még az aktuális bejegyzések is hiányoznak.
Írni pedig bőven lenne mit, de azt hiszem ezt már jövőre hagyom.
Mostani posztomat a karácsonyhoz szeretném kötni, ezért lényegesnek tartom megemlíteni a várakozási időszakot is.
Persze, várakoztunk mi is és a lányok is, de ők voltak a feszültebbek.
Mióta megszülettek a gyerekeink és karácsonyokat is tartunk, ennyi sírást én még nem láttam.
No, nem a családi összezörrenések miatt volt nagy sírás-rívás részükről, hanem az egymás iránt generált "komoly" problémákból.  Hol az egyik, hol a másik gyerek bőgött, amit igyekeztem  számukra kissé cinikusan megjegyezni, hogy -milyen jól is kezdődik ez az idei  "szeretet ünnepünk"
Szerencsére ez valóban csak addig tartott, mert 24.-én reggel, hozzánk is beköltözött a békesség és szeretet...
-ami remélem jövő évig ki is tart!

 reggeli pizsiparti

öröm a köbön -semmi kétség...

Szent este:
Zsófi és én

"A" család

Most akkor ki fotóz kicsodát?