Szil -szál szalmaszál,

-merre jár a Pál?

Nem tervezzük meg előre a másnapi programot, az időjárástól tesszük függővé az aktuális útvonalat.

Így esett választásunk Bözödújfalura, az elárasztott falura, és ha már arra járunk akkor a szalmakalap múzeumot se hagyhatjuk ki.

Az elárasztott falu egyetlen megmaradt templomtornya árválkodott a vízben...

- a domboldalban fekvő temető mellett haladtunk el, miközben a lányok folyamatos kérdéseire próbáltunk számukra is érthető magyarázatot adni a látottakra...

Az emlék háznál sírástól elcsukló hangon olvastuk a megemlékezés sorait...

Utunkat folytattuk Kőrispatak felé, ám az aprócska lengő híd megállásra késztetett minket.

Nem tudtuk kihagyni a lehetőséget, hogy egyszer ne menjünk végig rajta, az ide-oda billegő, himbálózó hídon, ami a mai napig segíti a közlekedést a pici patak felett. (lehet hogy néha nem is olyan kicsi)

Miközben a Szalmakalap múzeum felé döcögtünk autónkkal azon tanakodtunk, hogy milyen nyitva tartás, tárlatvezető fogad minket, vagy a helyi kocsmába kell majd érdeklődnünk, jeleznünk, hogy megszeretnénk nézni a ritka gyűjteményt?

A múzeum "nyitva" volt, voltak látogatók (szintén Magyarok)

Lajos a múzeum kezelője, tárlatvezetője, mindenese,tulajdonosa, az udvaron felállított nyitott műhelyben a szalma fonás fortélyaiba próbált bevezetni minket kezdésképp, egyszerű kis gyűrű készítéséhez...

Már az első pár mozdulat után elveszítettük a fonalat, akarom mondani a szalmát...

Száj tátva hallgattuk a sokszor humorral megtűzdelt történeteket, amik nem csak a szalmakalapokról, hanem az udvaron kiállított kövekről is szóltak, amiket a természet csiszolt és faragott több évtizeden keresztül.

A múzeum nyitva tartásával kapcsolatba sokat nem tévedtünk, mikor megláttuk a kiírást, miszerint:

A múzeum egész évben látogatható.

Ha zárva van, a kisüzletben vagy a kocsmában kell érdeklődni, ahonnan értesítik az illetékes személyeket.

Parajdra visszavezető utunkat másik irányból tettük meg, néha úttalan utakon, de barátságos apró falvakon vitt keresztül utunk.

A tájak szépségével nem tudunk betelni, folyamatosan rácsodálkozunk a körül-ölelő festői környezetre.

Az este hátralévő részét ismételten strandolással töltöttük, annyi változással, hogy Zsófikám hallani se akart a sós fürdőről, míg helyette Luca (némi bíztatásra) gyógyítgatta sebeit...