Parajdi "tavirózsák"

Pihentető éjszakai alvásunk és kiadós reggelink után, eleget tettünk a lányok kérésének és ellátogattunk a közeli strandra.

Engem ez a fürdőzés egy kis aggodalommal töltött el, mivel Luckóm hasmenésben szenvedett, még szerencse, hogy előrelátó voltam és egy kisebb patikának megfelelő gyógyszerkészletet hoztam magammal (sose lehet tudni alapon)...

Ez a strand nem az a fajta klasszikus fürdő volt mint amire a lányok(és mi is) gondoltunk.
Összesen egy medencéje volt, abban is csak pár embert láttunk,( de annál barátságosabbakat), igyekeztünk ezt nem a fürdő minőségére, hanem a korai időpontnak betudni.
Pár perc múlva már a kellemes hőfokú, ám nagyon sós vízbe csobbantunk, a lányok kivételével akiknek a lábát a rengeteg szúnyogcsípés és kisebb-nagyobb sérülések, horzsolások okozta sebeket, marta a víz.
Zsófia hallani se akart arról, hogy belemásszon a gyanús színű és egyébként is csípős vízbe, míg Luca többszöri kísérletet is tett rá, de a sebek miatt pár perc múlva a zuhanyzó alatt hűsítette magát...

Ne gondolja senki, hogy szadisták vagyunk és ilyen fájdalmas programot szervezünk a gyerekeknek, akik végigüvöltik a vízben töltött időt...
A gyógyvíz kimondottan hatásos sebek kezelésére, két-három vízbemártózás után megszűnik a kellemetlen csípő,- égető érzés!
Csakhogy ehhez meg kell győzni a gyereket, hogy neki jó az, ha fáj!
Legalábbis előbb utóbb jó lesz!!!
Na, ez nekem Zsófiával két órámba telt, viszont utána nem tudtuk kihúzni a vízből olyan bátran "úszkált" a mély-vízben is.
Időközben a strand is megtelt, és annak a pár embernek akik már érkezésünkkel járó nagyobb ricsajra felkapták fejüket, egy-egy kedves, bátorító szóval dicsérték kitartásunkat, és mosolyogva nézték a mi kis vízipókunkat.


Bevallom először én is félve, szülői felügyelet (Gábor) mellett próbáltam ki milyen érzés tavirózsaként lebegni, járni a víz(b)en anélkül, hogy elsüllyednénk.
Bőrünket fehérre színezve, vastagon lerakódott sókristályok csillogtak a napsütésben.


Ezt a részét imádták a lányok és örömmel nyalogatták egymást, majd vedelték a szomjoltókat...

A strandon töltött pár óra leforgása alatt is szemmel látható javulás látszott a sebeiken, viszont a bőrünkön nyomát se lehetett látni, hogy "megszívta" a víz.

( ha nem a saját szememmel látom, tán el se hiszem! )



Tavirózsaként súlytalan ringatózásunkat a közeledő, de cseppet sem barátságos esőfelhők szakították félbe.
Látva a tömeg (mert addigra már az lett) lázas készülődését, pánikszerű menekülését a vihar elől, mi is jobbnak láttuk felhúzni a nyúlcipőt és mihamarabb visszatérni biztonságot nyújtó "otthonunkba".

-és lemosni magunkról egy pörköltbe is elegendő sóadagot
:)