Egy kis körutazás: Farkaslaka,-Székelyudvarhely,- Zetelaka

Az éjszakai esőzések, és a kora reggeli időjárás némi tanakodásra adott okot, hogy mai útvonaltervünket melyik erdélyi környék "felfedezésével kezdjük.

Míg kényelmesen kortyolgattuk kávénkat, közben a nap is kisütött és segítségünkre sietett Edith is remek programajánlatával, amiben vendéglátóinktól is megerősítést kaptunk a páratlan szépségű tájról, Zetelakáról.

Első útba eső állomásunk Farkaslaka volt.
Itt született és itt is nyugszik Tamási Áron, kopjafával megjelölt sírja végakarata szerint két cserfa között.

Autózásunk nem tartott sokáig, mert Székelyudvarhely mellett se tudtunk úgy elmenni, hogy ne néznénk meg pár helyi látványosságot, amibe a Tamásiról elnevezett Gimnázium is beletartozott.


A csodálatos főtérnél

és templomkertnél megpihenve...

majd folytattuk tovább utunkat Zetelakára.



Ha eddig páratlan, festői szépségű tájakról írtam, most a látottakat fokoznom kellene, de egyszerűen csak annyit írnék, hogy meseszép környezetbe csöppentünk.
A völgyzáró gát és a víztározó látványa lenyűgözött bennünket, Svájcot meghazudtoló szépségével.
A szó szoros értelmében egyik ámulatból a másikba estünk.

Furcsa összhatás volt a táj szépsége és a helyi kempingből kiszűrődő (magyar) mulatós zene.
A mosdók tisztaságán már nem is lepődtem meg, amit utunk során a két lánykámmal elég gyakran "teszteltünk" úton-útfélen.

"kutyavilág" (4 hónapos kuvasz)


Pisztrángok vonzásában teltek a napjaink, mert megint ráakadtunk egy külsőleg nem sok jóval kecsegtető csárdára, ahová már csak a mosdó meglátogatása miatt is meg kellett állnunk.
Mikor némi élelem után kérdezősködtünk a pultostól, akkor derült ki számunkra, hogy a lehető legjobb helyen kötöttünk ki, ugyanis, csak friss pisztrángot tudnak helyben készíteni...

A kerthelyiségben "teraszon" pihentünk meg míg fejedelmi lakománkra várakoztunk, addig a fiúk további útvonalunkat tervezgették.



Nem kellett sokáig várnunk, hogy személyesen is meggyőződhessünk a halak frissességéről, amik egy nagy lavórban érkeztek a csárdához tartozó pisztráng tenyészetből.

Míg az ebédünk készült szétnéztünk


a pisztrángokat is sikerült meglesnünk...

saját kézzel szedett szamócát is kóstolhattunk, aminek íze teljesen meglepett, nem ilyenre számítottunk.
nagyon finom édes volt!

Ebédünk a Sirály csárdában.
(a lányok arca magáért beszél)

Parajdra vezető utunkat, némi kerülővel tettük meg Gyergyóújfalu felé kerülve a Bucinon keresztül.

Előtte viszont az elmaradhatatlan fénykép készítése, amit érkezésünkkor elodáztunk, most halaszthatatlanul pótolnunk kellett a Zeteváraljai víztározónál, nyakunkba már a megszokott viharral.


Hogy hazaérkezésünk se legyen olyan egyszerű, utunkat ismételten megszakítottuk a Csorgókői vízesés miatt.
Ekkor már alaposan fújt a szél és az erdő belseje felé közeledve, megtéve azt az ötven métert is elég bátorságra vallott tőlünk, nem beszélve a morbid medvés ijesztgetésekre, amivel egymást riogattuk.
A látványért ez a kis kellemetlenség is megérte...


Csendes esőzésben, nagyon fáradtan érkeztünk meg szállásunkra, hogy egy gyors zuhanyozás után eltegyük magunkat a következő napi kalandokra.