Emlékek...

Lennének ezek az ilyen-olyan felmérések, amik arra hivatottak, hogy a gyermekkori emlékekben kutakodjanak és megmondják a tutit. Azt, hogy gyakorlatilag 3 éves kor előtti időszakból, semmire nem emlékszünk. Nem mintha az lenne a célom, hogy megdöntsem a kutatási statisztikát, amit nálamnál okosabb emberek állítottak fel...

Tulajdonképpen egészen véletlenül jöttem rá, hogy igenis létezhet emlékkép, már az egészen korai életszakaszokból is, amit nem egy, hanem rögtön két tesztalannyal tudok alátámasztani.
Mint írtam a véletlen műve volt az egész...
-amikor a minap éppen a CD szekrényben tettem rendet és ráakadtam egy régen feledésbe menő, ám annál kedvesebb CD-re. Már magam sem emlékszem arra, mikor, miért került ez a kedves zene a süllyesztőbe. Most, hogy megtaláltam teljesen egyértelműnek tűnt azonnali hallgatása.
Zene hallgatás a délutáni órákban. Nem is lenne ebben az egészben semmi meglepő., ha...
-a zene nem Babazene lenne, amit ráadásul úgy másfél-két éven keresztül, kizárólag altatáshoz használtunk volna. Na, ezt a zenét tettem be délután, miközben a lányok éppen a leckéjüket írták -no nem azért, hogy elaludjanak. Ráadásul olyan halkra vettem le a hangerőt, amit még  éppen érzékelni lehet...
Persze, hogy amint meghallották a halk, csengő-bongó zörejeket, a tanulást azonnal abbahagyták és füleltek. Az egészből csak annyit árultam el nekik, hogy ez babazene, és mint, hogy már olvasni is tudnak, ez nem is volt titok. A CD címén kívül a hozzájuk fűződő kapocsról nem beszéltem akkor nekik, ezt estére tartogattam. Azt viszont rögtön megtudtam tőlük, hogy a zene nagyon tetszik számukra és ismerősnek is tűnik...

Gyakorlatilag mikor Zsófi és Luca születése után hazajöttünk a kórházból ez volt az a zene, ami megtanította  a lányokat az önálló elalvásra. 1 hetes koruktól fogva hallgatták, majdnem 2 éves korukig. Ez a zene jelentette számukra az alvást, a nap végét.
Persze, 1 éves koruk után az esti rituálékba már a meseolvasást is felvettük, a zene csak ez után jöhetett... Szoba átalakítások jöttek, mentek az elmúlt évek során életünkben, de valahogy mindig úgy alakult, hogy a mini hifi,  a szobájukban maradt, igaz, hogy használaton kívül, mert zenét leginkább a nappaliban hallgatunk.

Eljött az este és olyan természetes dolognak tűnt, hogy a meseolvasás után, végre beüzemeljünk a zenedobozt, A zenével.
Hihetetlen, de abban a pillanatban, mintha megvilágosodtak volna a lányok. Rájöttek, hogy ők ezt a zenét ágyban fekve hallgatták mindig...
-és ha már maguktól így rájöttek, mesélni kezdtünk.
Meséltünk a babakorukról, az esti-rituálékról, amit kuncogva hallgattak a lágy zene mellett.
Ettől a naptól fogva  a mese mellett a zene is természetes velejárója lett ismételten az estéinknek, az életünknek...