Hóbortos hétvége

Mióta hazajöttünk Erdélyből, többször megfogalmazódott bennünk Gáborral, emlékeink felelevenítés közben, milyen jó lenne találkoznunk, beszélgetnünk barátainkkal, útitársainkkal.
Szót,- tett követett, majd egy körtelefon után a közösen megválasztott időpontot is lefixálva, szombatot tűztük ki erdélyi emléknapunk megtartásához.

Szívesen vettem nyakamba a kerti-parti megszervezésével járó édes terheket, mert ötleteim, terveim voltak a nem mindennapi kánikulát előrejelző időjárásban, unaloműzés ellen ...
Elsősorban, az ételek megválasztásánál szerettem volna felidézni az erdélyi napokat, úgy ízekben,mint tálalásban egyaránt.
Némi segítségre is szükségem volt a majdnem tökéletes fíling eléréséhez, amiben barátnőimben partnerekre találtam.

Pénteken izgatottan készítettem elő a másnapi menü alapjait, mivel bográcsos ebédre vártuk vendégeinket.

Örülök, hogy nem hagytam mindent az utolsó pillanatra, mert szombat reggel, több nehézséget is át kellett hidalnunk.
Már a kerti bútorok, tálak, evőeszközök, poharak lehordása is szép teljesítmény volt lábaink számára, de mikor egy óra múlva se sikerült a tüzet begyújtani, kezdtem aggódni a déli ebéd csúszása miatt, mi fogunk leégni, és nem a naptól...
Szépen, szó nélkül újból felcuccoltam az ebéd alapanyagait a házba és külön fazekakban gyorsítottam rá a tűzhelyen...
Gábor higgadtságának, kitartásának, köszönhetően hamarosan ismételten a lépcsőket róttam kezemben a már lassan megszokott edénykéimmel, immáron a teljes siker felé.

Mire megérkeztek a vendégek, addigra a babgulyás is elkészült.


Vendégeinket, eredeti erdélyi áfonyapálinkával kínáltuk az elmaradhatatlan kerámiapoharakból.
Jóízű nevetések, és nagy beszélgetések között fogyasztottuk el a forró babgulyást, korondi tányérokból, a hűst adó fák árnyékában.


Családi pingpongversenyt szerveztünk, aminek következtében a fiúk nem bírták visszafogni magukat az emésztést elősegítő mozgástól, és az ebéd befejezése után nemsokkal megkezdték bemelegítésüket a nagy meccsre...


Eközben a gyerekek se unatkoztak, mert lefoglalta őket a sarazás, pancsolás lehetősége, aminek fülsiketítő sikolyokkal adtak hangot.


A családi verseny megkezdése előtt (nem szerettem volna, de engedve a többség akaratának) megmutattam a győztescsalád nyereményét az arany(ozott) kőszobrot, ösztönözve mindenkit a "tiszta, becsületes, sportszerű" játékra.

az uborkás üveg új szerepben tündököl


Akadtak köztünk optimisták, akik máris magukénak tudták a nyereményt...
Amilyen gyorsan elkezdtük a versenyt, olyan gyorsan fejeztük is be, legalábbis nekem ez volt az érzésem.
Tulajdonképpen semmi közöm nincs az asztaliteniszhez, azon kívül, hogy megismerem a pingponglabdát és az ütőt, soha életemben 5 percnél tovább nem tartottam kezemben.
Tavaly a Balatonon volt egy gyenge próbálkozásom, de mikor a lányok észrevették, egymással megküzdve szerezték meg kezeinkből az ütőt.
Ennyi múlttal a hátam mögött, késznek (készen) éreztem magam egy versenyen való részvételen.
Végül is a részvétel a fontos, nem a győzelem!
Meg egyébként is a fődíj csak egy másolat, az eredeti nálunk van (ezt csak viccnek szántuk Gáborral)

Ha szólítottak , akkor kötelességtudóan mentem, és ütögettem egy párat, majd siettem vissza, hogy a gyerekeknek feladatot, programot csináljak, ami ismételten leköti őket, még akkor is, ha ez nem tart, csak ideig-óráig...


Néhány üres papír, és szilikonos ragasztóval a kezemben felkeltettem érdeklődésüket és sikerült leültetni, megpihentetni a gyerekeket.
Kérésüknek megegyező egyszerű rajzocskákat készítettem amiket mindenki szilikonba mártott ecsettel "festhetett" be, majd elsétáltunk a homokozóig.
A nemrégiben befejezett pancsolás miatt nehezen, de találtunk száraz homokot a homokozó szélén, ezzel szórtuk be a szilikonos felületet, így kaptuk meg a homokképeket.




Mire ismételten pingpongasztal közelébe kerültem, addigra már biztosnak tűnt dobogós helyezésünk, ami nem a legfelső-fok tetejére szól...
Azt nem tudom, hogy a nyerteseknek, (Zoltánnak) hogy sikerült lyukat beszélnie ellenfelei hasába, mivel első perctől fogva győzelmüket hangoztatták már a verseny megkezdése előtt is.

Mivel mi voltunk a házigazdák,(meg egyébként is) a bunda lehetősége se kerülhetett szóba, de az már tényleg furcsa, ahol Ágiék jelen vannak, ott másnak esélye sincs győzelemre, vagy nyereményre szert-tenni...

Rövid díjátadás, és a győztes csa(pat)lád


Természetesen a többi résztvevőről se felejtkeztünk meg, voltak vigaszdíjak is...


Dél óta nyúztak a gyerekek a csónakázással, de a tűző nap (meg a verseny) miatt a kora délutáni órákra halasztottuk el.

Gábor egy látványos eséssel, amit sikerült tökéletesen megismételnie nézőközönsége számára, tudott csak vízre, azaz csónakba szállni az izgatott gyerekhaddal.
Számukra elérkezett a nap fénypontja, örömükben (félelmükben) hangos sikolyok kíséretében ringatóztak a tavon, amivel jó-időre sikerült a békákat némaságra bírniuk...
Rövidesen Zoltán is csatlakozva a vízi csapathoz, csobbant a tavirózsák, na és a csónak közé.



A két fiú (apa) visszaélve helyzetükkel , billegtették a csónakot, amiben nem csak a gyerekek sikítoztak, hanem mi anyák is a parton...
Lábon kihordott infarktus (gyanú) miatt megkönnyebbülve húztuk partra a (gumi)csónakot, hogy csalódott gyermekeinket száraz bőrrel partra-terelgessük...
Csalódottak voltak mert ők élvezték, és az apjuk is, csak mi NŐK reagáljuk túl a dolgokat. (mint mindig)

Dinnye evés a feszültségek levezetésére, majd fojtásnak egy kis répatorta következett a gyengébb idegzetűeknek, a kettő között pedig kürtöskalácsot tömtünk magunkba.

Grillezésről már hallani se akartak, így a rengeteg hús a másnapi folytatásra maradt.


Az esti meccs kezdete vetett véget, erdélyi családi asztaliteniszkupánk befejezéséhez, csak, hogy megmaradjak a hivatalos megnevezésénél.
:)

A másnapi ebéd miatt senkinek nem fájt a feje (hacsak mástól nem) mert a bőséges bográcsadagból jutott mindenkinek.

Személy szerint nagyon jól éreztem magam, (a visszajelzések is pozitívak) ami elsősorban nem az ételek mennyiségétől, minőségéből, hanem a társaság összetételéből adódott.

A napi kánikulából nem sokat vettünk észre, pedig az egész napot átmozogtunk, ki- így, ki ,-úgy, az biztos, hogy sportosan telt a napunk, aminek lesz még folytatása...

Gondolataimban a következő háziverseny megrendezésének tervei körvonalazódnak ki, ahol vándorkupát indítanánk útjára.

Addig is mihelyst időm engedi edzeni fogok, de megyek és előbb befejezem a rám váró házimunkát, majd gyerekezek is estig, meg fürdetek és egyébként is reggel megint korán kelek...

Köszönet a résztvevőknek, hogy jelenlétükkel emelték a nap hangulatát, mert tudjuk, hogy ez a nap nem jött volna létre, ha nincs (a) ...

-Erdély!