LEG-ek hétvégéje

A nyár talán legmelegebb hétvégéjét a Balaton partján szerettük volna eltölteni.
Akkor, amikor útnak indultunk, még nem sejtettük, hogy a leg-ek hétvégéjét kezdjük el.
A kora reggeli órák ellenére, zsúfolásig megtelt az M7-es autópálya a legbátrabb, és egyben legszerencsétlenebb sofőrök által vezetett autókkal. ( jó,-jó megértem, hogy mindenki haladni szeretett volna, de ez már nem normális Magyar vezetési morál, vagy pont az)
Bár én jómagam nem vezetek, (van jogosítványom) de többször megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy
- miért pont ez az egyetlen autópálya, ahol felborul és nem működik a KRESZ szabálya a jobbra-tartás,
- miért kell folyamatosan belefékezni az egyébként normálisan is haladható autósorba,
- miért halad gyorsabban a külső sáv, miért gondolják azt sokan, hogy 80-as tempóban is a belsősávban van a helyük több kilométeren keresztül
- miért mernek mások index és anélkül is féktávolságon belül bevágni az előttük haladó autó elé, gondolván, hogy úgyis beengedik őket
-miért gondolják azt sokan, hogy vigyáznak rájuk!!!

Gábor a biztonságos vezetésre törekedett, mint mindig.
Dudálni a lehető legritkábban szokott, azt hiszem, hogy ezen a napon rekordot döntött, míg én az anyósülésen szitkozódását hallgatva, magam is képzeletben levezettem a Budapest- Siófok távot, miközben lábammal a láthatatlan féket tapostam folyamatosan...

Megérkezésünkkor Balatonboglárra, még mindig az úton felgyülemlett feszültség hatása alatt voltam, ami estig nem csillapodott.
Magamon nem éreztem, csak Gábor kérdezgette folyamatosan, hogy mi van velem, mert látja rajtam a görcsösséget, a belső feszültséget.
Érkezésünk után nemsokkal már a hűsítő vízben szerettünk volna csobbanni, de nem találtam meg a csomagok között a lányok fürdőruháját.
Na, bumm!
Irány a "butiksor" hogy beszerezzük az új fürdőruhákat lányaink számára, aminek apjuk örült legjobban, mert régóta mondogatta a leamortizálódott darabok cseréjét, szerintem meg,- kibírták "volna" ezt a nyarat, de így megoldottuk ezt a problémát...
Hirtelen jött problémánk gyors megoldása után, már tényleg csak egy hűsítő csobbanásra vágytunk, hogy lehűtsük felhevült testünket a kánikulai melegben.

Hűsítésről szó sem lehetett, mert rekordokat döntött a Balaton vízhőmérséklete.
Az a 30°C a legjobb indulattal se volt nevezhető hűsítésnek.
Míg mi szülők a vízben senyvedtünk, addig a gyerekek a legnagyobb élvezettel pancsoltak, "úszkáltak" benne.
Szárazföldön töltött idejüket is a legminimálisabb időre korlátozták, ami kimerült az ebédelfogyasztásában és egy rövidke sziesztával.

A nap folyamán legtöbbször nem találtam meg semmit amit egyébként szerettem volna, mindent elejtettem, felborítottam, majd sikerült a fényképezőt is egy szerencsétlen mozdulatsorozat miatt leöntenem egy jókora adag olvasztott krémmel ami egész nap a kocsiba pihent...
Az utóbbin borultam ki a legjobban, magamban szitkozódva próbáltam felitatni a ragacsos nyomokat, akkor még nem sejtettem, hogy nem ez lesz az első amit takarítgatni fogok az este hátralévő részében...
Vacsorázni kedvenc éttermünkben foglaltattunk asztalt, ahol nemcsak udvarias, gyerekbarát kiszolgálással, hanem ízletes ételekkel is várják minden nap a vendégeket.
Vacsoránk elfogyasztása előtt legfelelőtlenebb szülői ígéretünknek tettünk eleget, miszerint a lányok karjára henna tetoválást készíttetünk.
Tulajdonképpen nem is tudom, hogy milyen okból nem volt nagyobb ellenállásunk kérésükkel szemben, amire a déli melegben tettünk könnyelmű ígéretet.
A remekművek elkészülte után alaposan a lelkünkre kötötték az egy órás-száradási időt, ami ezen a tikkasztó estén még nehezebben ment, főleg úgy, hogy az étterem felé közeledve a két gyerek véletlenül egymásnak ment a karjával és ez csak a kezdet volt...
Nagyon nem részletezném azt a zsebkendőhalmazt ami segítségével és gyors kézmozdulatokkal próbáltam meg eltüntetni a nem odaillő helyekről a hennát, hogy két hétig még véletlenül se bajuszos lányaim legyenek, mert nyugodtan ülni még szép, hogy nem tudtak...



Legszívesebben a rossz-időjárás miatt vasárnap reggel hazajöttem volna, de ismételten saját csapdánkba estünk bele, amikor a cirkusz gondolata felmerült lányainkban.

Gábornak ellentétben nagyon tetszett ez a szeles időjárás és a fejébe vette, hogy kipróbálja a fürdőzést, a csábító hullámok között.
Nagyon tetszett neki, hogy a tegnapi tömegnyomor után egyedüli úszóként uralja a vizet néhány szörfös társaságában.


Hosszúra nyúlt délutáni pihenésünk után felfrissülve indultunk útnak, hogy korgó hasunk éhségét csillapítsuk először, majd az extázisba esett lányok cirkuszi igényét elégítsük ki.
Számunkra a műsor nem volt ismeretlen, mert még valamikor tavasszal szerencsénk (muszáj) volt megnéznünk.
Újdonságként hatott a Richter gyerekek fellépése a közönség legnagyobb örömére.
Egy rosszul sikerült lépés (ugrás) miatt szemtanúi lehettünk egy sajnálatos lovasbalesetnek is.
Már az autóba szálltunk be amikor a mentő megjelent, hogy ellássa a sérültet, akinek a keze nagy valószínűség szerint eltört, és remélem, hogy ez lesz a legnagyobb baja a balul sikerült mutatványban.


Lucát is elvarázsolta a cirkusz világa


a szerencsétlen baleset

de a műsor megy tovább...