Ha végre itt a nyár és...

meleg az idő, az ember strandra jár!






Jóformán alig volt időm kimosni a szennyest mióta Erdélyből hazajöttünk, és a vasalni-való is Mount Everest méretet öltött, engem kivételesen legkevésbé sem izgatnak a házimunkák, amikre a két lány miatt még kevesebb időm maradt.
A héten beköszöntött az igazi nyár, amit már olyan régen vártunk.
Mikor folyamatos esőzések voltak napirenden a lányok mindennap megkérdezték tőlem, hogy mikor lesz nyár.
Most, hogy végre megértük a kánikulát azt kérdezgetik, mikor lesz hideg.
Ki érti ezt?

Elmúlt napjainkat a ház hűs falai között töltöttük, pedig én minden tőlem telhetőt megtettem azért, hogy kicsalogassam a lányokat a szabadba amire csak az est órákban volt esélyem...
Szenvedtem, és nem csak a melegtől, hanem attól, hogy a kínálkozó alkalmat nem használom ki és ki tudja ebben a szeszélyes nyárban mikor lesz még módunk élvezni a nap jóleső melegét.
Na, nem mintha az a vízparton fekvő, napozó életmód vonzana, mert napozni már évek óta képtelen vagyok, így a nyári színemet legtöbbször "menet" közben szedem össze.

Most a lányok miatt vágytam vízpartra...
Ha vízpart, akkor maradhattunk volna itthon is mert az elmúlt hetek esőzése jócskán megnövelte kerti tavunk méretét, ami csónakázásra tökéletes lehet, de fürödni most inkább nem vágynék benne...
Marad tehát a mi tengerünk, amit nagyon szeretünk, így a Balaton jöhetett csak szóba, ami elérhető távolságra van, akkor is ha baj van.
Esténként csendet követeltem az időjárásjelentés perceire, így izgultam végig a hetet a tartós kánikula miatt.
Gábort se kellett sokáig győzködnöm, hogy erdélyi utazásunkból alig hazaérve, máris egy hosszú hétvégével kezdjen.

Korábban terveztük, mégis csak 10 órakor bírtunk elindulni otthonról, mivel ismételten a fél ház becsomagolása várt rám.
Az egészet megspékelve különböző strandfelszerelések és 2 db bicikli pótkerekének leszerelésével, mert a lányok szent elhatározása szerint a Balatonon fognak megtanulni kétkeréken hajtani.

Utunk Zamárdiba vezetett, ahol a mostanság komoly előkészületi munkák folynak, mert (mint megtudtuk) napokon belül kerül megrendezésre a Balaton Sound fesztivál, ami magával vonzza a körhintás, kirakodóvásári hangulatot.

A lányok már a kocsiból kiszúrták maguknak, azokat a helyeket, amikhez mindenképpen elszeretnének látogatni...

Mire körbejártuk Zamárdi összes fürdőzőhelyét, keresve a legalkalmasabbat a lányok számára a híres homokos partot.
Kerestük a helyet, ahol nem csak fürödni, hanem homokvárat építeni is lehet,vízremosott kagylókat gyüjteni, vagy csak úgy a lábunkat belelógatni bokáig...
-ekkor már észrevétlen elrohant az idő, és alaposan benne voltunk a délutánban.
Egy gyors ebéd után tudtunk csak csobbanni a kellemesen meleg vízben, igaz már órák óta bekenve a 100-as naptejjel aszalódtunk az autóból ki be szállva, amit addigra teljesen meg is bántam.
Se egy "normális" helyet nem találtunk, se a nap nem látszott meg bőrünkön, bár nem leégni szerettünk volna.


Kihagyhatatlan volt a képfestés, amire jóformán nekem kellett rábeszélnem őket, de utána úgy belejöttek, mint az a bizonyos kiskutya az ugatásba...



a hőn áhított körhintázás(ok)



míg én megpihenve gyönyörködtem bennük

de a közös dodgemezés se maradhatott ki...

majd a levegő akrobatái következtek, kipróbálták a bungy trambulunt


kérem szépen megnézni Lucán lábát díszítő hajgumikat nálunk"rendeltetési" helyükön hordva


És , hogy napunk teljes legyen, nem hagyhattuk ki a naplementét megnézni.
Többek között már csak azért sem, mert a 42. kékszalag vitorlásverseny került megrendezésre, ami nem csak a lenyugvó nap látványában nyújtott páratlan szépséget a mi Magyar tengerünkön.

Azt már talán nem is érdemes megemlítenem, hogy a biciklik az autó csomagtartójában is biztonságban lesznek (a lányoktól) még pár napig...