Miközben Gábor a tv előtt ülve meccset nézett, én meg küzdöttem a lányokkal, hogy fejezzék már végre be a vacsorát, arra lettem figyelmes amint a kertben lévő öreg fűzfákat, mintha lángba borította volna a lemenő nap utolsó sugara.
Szinte lángoltak a fák lombjai, amint a szellő megmozgatta dús koronákat.
Egy darabig a teraszon állva gyönyörködtünk a nem mindennapi látványban, majd kis fáziskéséssel berohantam a házba, a fényképezőért, hogy megörökítsem ezt a ritka színorgiát.
Ősszel naposabb délutánonként volt már részünk ebben a festői szépségben, de nyáron ez a fajta színvilág nem jellemző a lenyugvó napra.
Félelmetes és egyben magával ragadó volt.
Hatásában is teljesen más érzéseket váltott ki , mint a pár napja megörökített balatoni naplemente, amit oly szívesen nézünk végig, egy kellemesen eltöltött kánikulai nap után.
Lányos zavaromban már azt se tudom, hogy nyár van vagy ősz?
Most fázom, pedig nem kellene...
Én is imdáom az ilyen színvilágot, a naplementés képekről meg már ne is beszéljünk! Nagyon hangulatos, megfogó...Igazából minden tájegységnek megvan a maga "naplementéje", úgy vélem. Nem régen Bükön jártam....az ottani esti képek is sajátságosak, gyönyörűek.
VálaszTörlésGyonyoru anya ez a taj,nagyon klasz kepeket keszitettel.De jo hogy ilyeneket lathatok ti a teraszrol.puszika
VálaszTörlés