Szorgalmi

Mióta a lányok iskolások, alig várják, hogy  a tanító néniktől szorgalmi feladatot kapjanak mert azért matrica, illetve nyomda jár ki nem hagynának egyet sem!

Kedvencük, ha lehet ilyet egyáltalán mondani írni a megtanulandó versek illusztrálása, mert rajzolni jó, ráadásul imádnak is.
Mivel külön osztályba járnak, ez nem mindig közös feladat, de hála annak hogy ikrek, illetve testvérek közösen tanulnak. Teszem azt, ha mondjuk Lucának kell csak verset, tanulnia, azt rendszerint Zsófi is megtanulja, akarva,- akaratlanul a végén. Még le is rajzolhatja ha van kedve márpedig van hozzá  nekem meg csak annyi a dolgom, hogy gyönyörködjek különböző látásvilágukból kialakult ábrázolási technikájukon...
Most, hogy első őszi-szünetünket kezdtük, szintén egy verses feladattal indítottunk. Azt, még legjobb indulattal sem mondhatnám, hogy a vers szerzője kedvenceim közé tartozik, Bartos Erika mert nálunk, gondolom, mint a legtöbb kisgyerekes családnál még a csapból is az APG folyt éveken kersztül...
Szerencsére ezen a korszakon is túljutottunk és bár a könyveket még nem ástam el, szem előtt vannak, számomra is sokkal élvezetesebb mesékkel tudjuk zárni a napunkat.
Jelenlegi nagy kedvenceink, Erich Kasntner -ki ne emlékezne rá saját gyerekkorából, na jó a fiúk biztosan nem- A két Lotti(ja)- naná, mert a  lányok Luise és Lottijában magukra ismertek, és estéről-estére várták az újabb, kalandos folytatást.
Másik ilyen nagy sikert aratott könyvünk egy utcai vásár alkalmából, alig használtan került hozzánk. Tordon Ákos -Mesebeszéd című könyve, ami tanulságos, kedves történeteivel lopta be magát a szívünkbe sok-sok estén keresztül.
Iskolatáska vásárlás előtt kimondottan hasznosnak bizonyult a -királykisasszony iskolatáskájáról szóló mese.
 
Na, de visszatérvén a versre.
Még utolsó tanítási nap, ahogy hazajöttek az iskolából a lányok, egyeztettük házi feladataikat és láss csodát, mind a két lánynak egyforma verset kellett megtanulnia.
Para Mancijaim kis stréberek ragaszkodtak hozzá, hogy azonnal elkezdhessék a verstanulást, nehogy véletlenül ne jusson rá elég idő, mert szerintük ez egy nagyon hosszú vers...
Pedig nem, csak három versszak, mellesleg sok benne a szóismétlés, ami nem meglepő, hiszen ismerjük az írónő munkásságát...
Szóval, közös verstanulás volt, rajzolással egybekötve. Mire rajzukat befejezték, a verset is megtanulták.
Másnap, a szokásos szenvedő, alkotni vágyó lányaimnak felajánlottam, hogy előző napi rajzukat próbálják meg vízfestékkel lefesteni, amit majd a végén egy fekete filctollal kiemelhetnek.illetve a számukra fontos részleteket.
Szeretjük az ilyen jellegű festményeket. Több ízben is készítettek már hasonlót.
Legutóbbi ilyen jellegű alkotásuk, egy kavics-ajtótámaszték amit egyébként koprodukcióban készítettek még nyáron...
Megint elkalandoztam az eredeti témámtól.
Kicsit jobban szemügyre véve a remekműveket, hihetetlen a két rajz hasonlósága, mégis különböznek egymástól, csak úgy mint alkotóik-  és nem csak első ránézésre...