Kényelmes ébredésünk és reggelink elfogyasztása után, összepakoltuk a motyónkat és kezdtük az autóba hordozni, közöttük azokat a bicikliket is amire utunk során egyszer se ültek fel a lányok.
Szomorú feladatunknak tettünk eleget, szüleim sírjához is ellátogattunk.
Én, nem vagyok az a temetőbe járó típus ( szégyenkezve vallom be )
Szüleim iránt érzett tiszteletemet, szeretetemet, ragaszkodásomat, nem a temető gyakori látogatásával fejezem ki.
Sokkal fontosabbnak tartom, hogy gyermekeim akik soha nem találkozhattak nagyszüleikkel, megismerhessék az általam elmesélt történetekből őket, emlékeimből, amikor még én voltam gyerek...
Ebédre, barátnőm szüleihez voltunk hivatalosak, akik szinte a pót szüleim.
Jó volt viszont látni őket, de fájó szívvel vettem tudomásul, hogy Ők is megöregedtek.
Ica nénivel rendszeresen cserélünk virágokat, és nem mellesleg, nagyon finom paradicsom palántákat szoktam tőle kapni.
A lányok besegítettek egy kicsit a virágok öntözésébe is mamának, és a kutyázást se hagyhatták ki...
Mamának és papának szólították Ica nénit és Laci bácsit, akik " lubickolhattak" abba is egy kicsit hogy apróságok veszik körbe őket, hiszen az unokák már nagyok.
Búcsúzás és integetések után talán még az utca sarokig se érhettünk el mikor a lányok már jóízűen aludtak.
Nagyon jól éreztük magunkat, szükségünk volt erre a kikapcsolódásra, feltöltődésre, nem csak nekünk, hanem a lányoknak is.
Miskolc látványosságaiból amiket terveztem hogy megnézünk, kimaradt még jó pár hely, ezért
megfenyegettük Enikőt, hogy hamarosan visszajövünk még!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése