Csak egy jó recept kell...

Hihetetlen, hogy milyen meglepő változásokon tudunk átmenni, amit elsődlegesen természetesen nem csak a külsőségen értek, mert nyilvánvalóan az a legszembetűnőbb.
Jelen esetben a megváltozott szokásainkra gondoltam. Legyen az rossz vagy jó, felvett vagy elhagyott dolog az életünkben. Ha, mélyen magamba nézek, bizony számos rossz szokásommal találom magam szemben, amin változtatni is könnyen lehetne. Tudnék is minimális odafigyeléssel, ha akarnék...-de egyenlőre nem ilyen gondolatok töltik ki napjaimat. Ráadásul írni sem erről akartam, meg tökéletes-se szeretnék lenni, tehát minden úgy jó, ahogy van...
Jól emlékszem még arra az időszakomra, mikor legnagyobb ellenségemként, a sütést tartottam. Olyan távolinak tűnik az az idő,  pedig csak pár év telt el azóta.
Leküzdöttem félelmeim és igaz, hogy lassan, de megtanultam a sütés fortélyait.
Kellő önbizalom hiányában, gyakran hajlamosak vagyunk egy kézlegyintéssel elintézni bizonyos dolgokat: úgysem tudom megcsinálni, biztosan nem fog sikerülni -így megkímélve magunkat a kudarctól inkább bele sem kezdünk...
Nektek ez nem ismerős?
Ismeretségi körömben én is gyakran hallottam már ezeket a szavakat, amikor egy-egy elkészült munkámat meglátták. Hiába mutattam meg a munkamenet fázisait lépésről-lépésre, eddig még senki nem kezdett bele, az egyébként nem bonyolult tárgyak, dekorációk elkészítésébe...
Szóval, valahogy így voltam én is a sütéssel, pontosabban a süteményekkel. Hiába olvasgattam, csurgattam a nyálam a jobbnál jobb süteményeken, hála ennek a rengeteg és változatos blog-világnak, sokáig semmi nem történt. Aztán egyszer csak...
- úgy gondoltam, hogy születésnapi ajándékként sk tortát készítek az ünnepelteknek, rögtön kettőt is ha már lúd, akkor legyen kövér alapon  így, nem akármivel indítottam, hanem a mostanában oly népszerű Pavlovával. Mondhatni akkora sikere lett ennek a valóban finom tortának, hogy rendszeres fogyasztóivá váltunk. Ezután, egyre bátrabban álltam már a habverő mellé és próbálgattam különböző recepteket, amiben azért a kezdetekben akadt néhány melléfogás. Ez volt, az a bizonyos tanulópénz...
Azt hiszem, jelenleg bármilyen süteményt megtudok-sütni, egy jó recepttel a kezemben ez biztosan nem lenne akadály...-viszont a fondantos többemeletes tortákkal, bármennyire is csábítóak, várok még.

Egy évvel ezelőtt kezdtem közelebbi ismeretségbe kerülni a kelt-tészták világával, ami egy teljesen más utat nyitott meg előttem. Naná, hogy itt meg rögtön a szalagos-fánkkal próbálkoztam...-és utólag bánom már, hogy ennyi év kihagyással.
Kelt tésztáknál, legtöbb esetben azt olvastam a receptekben, hogy géppel bedagasztották a hozzávalókat...
Na jó, és akinek nincs gépe, vagy fogalma sincs milyen állagúnak kell lennie az "alap" tésztának, mert olyan amatőr mint én? -az is bátran kezdjen bele, hozzám hasonlóan, így utólag, már bátran állíthatom.
Az első sütést úgy fogtam fel, hogy kipróbálom, milyen kézzel dagasztani és tesztelem mi sül ki a receptből, amennyiben meg lesz legközelebb, úgy lesz dagasztógépem is...
Legközelebb lett, dagasztógépem viszont azóta sincs. Egyszerűen nincs rá szükségem, pedig elég széles skálán mozog a recepttáram. Kézzel dagasztani nem mondom, hogy könnyű, de nem is olyan nehéz, mint azt oly sokan emlegetik és veszik el ezzel a kevésbé-tapasztaltak kedvét.

Tulajdonképpen ami miatt ebbe a bejegyzésbe belekezdtem az a kakaós-csiga, amit oly nagyon szeretnek a lányaim. A gondom az egésszel csak annyi, hogy órák kellenek az elkészítéséhez, pedig milyen jó is lenne reggelire, melegen egy pohár tejjel, ezzel kezdeni a napot. Lehetne, csak ehhez nekem hajnalok-hajnalán kellene felkelnem. Ekkora áldozatot meg csak-úgy, egy szürke hétköznapon nem hozhatok, nem tudok, nem bírok. Múltkoriban sikerült kicsit hosszasabban beszélgetni kedvenc szomszédasszonyommal, -nem a közvetlen szomszédaink, pár ház azért elválaszt bennünket, viszont barátságunkat ez nem befolyásolja-  miközben szóba került gyermekeink reggelizési szokása. 
Így tudtam meg, azt a szupertitkos információt, hogy náluk jelenlegi nagy kedvenc a LIDL-ben kapható fagyasztott csiga, amit reggel pár perc alatt elkészít az egyébként válogatós fiának.
Gondoltam, majd ha legközelebb arra járunk, akkor megnézem én magamnak azokat a csigákat.
Amit  mellesleg azóta sem láttam... -és nem azért, mert nem voltunk bevásárolni.
Kakaós-csigát viszont készítettem, direkt dupla adaggal, mert a felét rögtön le is fagyasztottam, pont úgy, mint a krumplis pogácsát.
Ma  érkezett el az a nagy nap, hogy a lányok illatos, friss, ropogós, langymeleg kakaós-csigára ébredeztek.
Szerintem remekül indítottunk...
-csak egy jó recept kell hozzá!