Ami azért nem is olyan rossz...
-már ha azt nézzük, hogy Lucánkkal lázasan indultunk, amiből éjfélre teljesen jól, gyógyultan jöttünk ki.
Vagy ha attól az egészen aprócska negatívumtól eltekintünk, hogy a fényképezőm objektíve is kitűnően időzített és végképp megadta magát, -de még sikerült pár képet kicsikarnom belőle- hát, tényleg nem is olyan rossz zárás.
Betegség, ide-vagy oda, de alkalmi smink nélkül a gyengébbik nem részéről, elképzelhetetlen volt az este...
-amit most kivételesen az én művem volt,- és azt hiszem, így mindannyian jobban is jártunk.
A lányok sminkelésével se lenne gondom,
Ja, és most vágtak először igazi éles késsel! Ezt feltétlenül dokumentálnom kell, bár nem hiszem, hogy valaha elfelejtik, mert féltették ám, az ujjukat!
:)
A kutya pedig szülői engedéllyel volt a házban, akarom mondani, az ágyon, hála a folyamatos, petárdázás és tűzijátéknak, azóta se lehet kirakni!
:(
Nagyon édesek vagytok! Gratula a lányoknak a késhasználathoz!
VálaszTörlésKöszönjük!
TörlésAz biztos, hogy emlékezetes marad, mert azóta napi használati cikké vállt náluk!
;)