2013. március 28., csütörtök

Hahó!

Az elmúlt időszakban, jócskán elhanyagoltam a blogomat. Talán éppen ezért is lepődtem meg annyira, amikor viszontláttam hogy 3 új olvasó is csatlakozott hozzám, akiket ezúton is szeretettel köszöntök.
Eltűnésemről röviden: nagy fába vágtam a fejszémet, amiről most inkább babonából nem írnék...
-majd csak akkor, amikor összejön!
A havazásról se sok kedvem volt írni, mert gondolom mindannyiunknál hasonló helyzet uralkodik.
Még szerencse, hogy hetekkel ezelőtt feldíszítettük a házat, mert bizony a húsvétra hangolódásom teljesen alábbhagyott. Tojásfestés helyett,  inkább nagyokat sütünk majd a lányokkal és a kandalló melegénél olvasgatunk, társasozunk, vagy megnézünk egy jó filmet most, hogy tavaszi-szünet van.
A közeli erdőbe is nagy sétákat tervezünk, természetesen szánkóval és meleg teával felszerelkezve...
-mert, friss levegő is kell a fiatal szervezetnek, ahol levezetheti felgyülemlett fölös energiáit.
Szeretném hinni, hogy nem csak nálunk fordul elő az, hogy a hitvesi ágyat elfoglalva, és némileg átalakítva értsd ágyneműket ledobálva trambulinként használják azt, az energiabomba gyerekek.
Ezt megelőzendően döntöttünk úgy, mivel zömében úgyis itthon leszünk, hogy a  nyuszi, hamarabb jön hozzánk (már egy éve nálunk lakik) és elhozza meglepetésajándékát, ami nem más, mint 1-1 kosárlabda. Igaz, hogy jelenleg inkább teremkosárlabdázás folyik a nappalinkban, aminek eredménye máris érezhető, mínusz 1 mécsestartóval rögtön leamortizálták a  meglévő készletet, és ez gondolom  még csak a kezdet...
Zsong a fejem a folyamatos labdapattogtatástól, talán kénytelen vagyok kibírom még ezt a pár napot, de mennyivel könnyebb lenne mindezt a szabadban, mondjuk egy gyönyörű napsütéses napon hallgatni.

A tegnapi naphoz még szeretném lejegyezni, hogy  lányaim iskolájában évente egyszer kiosszák a tudorkadíjat, amivel még-jobban ösztönzik diákjaikat a szorgalmas tanulásra.
Zsófi és Luca is kapott, aminek nagyon örültek, mi pedig méltón vagyunk büszkék rájuk.
Zsófikám miatt kicsit izgultam, mert mint tudjuk a magatartása, hagy némi kivetnivalót maga után, viszont szerencsére a tanítónénije nem így gondolta, mert a tájékoztatófüzetében is csupa jó értékelés szerepelt...

Egy teljesen más témával búcsúzom mára:
Gyűjtsétek a tojáshéjakat, már amit nem festettetek be mert a következő bejegyzésem, ennek az újrahasznosításáról fog szólni...
 
 

Addig remélem sikerül bepótolnom elmaradásomat  a blogolvasásban, és tudok menni hozzátok...








3 megjegyzés:

  1. Nagyon vicces, de nálunk is kb. ugyanez van, mint nálatok... Karácsonyra direkt vettünk nekik egy trambulint, de az ágyunk még mindig kedvenc hely... És igen, a labdapattogtatás. Réku a nagy fittball-al szokott játszani, számolja, meddig bírja pattogtatni, dübörög a lakás tőle... :-))) Nálunk ma már sütött a nap.

    VálaszTörlés
  2. Jó újra olvasni rólatok, már kezdtem azt hinni, valami baj van.
    A labdapattogtatáshoz annyit fűznék hozzá, hogy tesi órán focizáskor az én termem ablaka, illetve az azon lévő vasrács a cél. Ne tudd meg, azt milyen hallgatni. :))

    VálaszTörlés
  3. Várom ám, mibe vágtad a fejszédet!!!:-)))
    Tojáshéjak eddig a komposztba mentek, de most úgyis lesz, sok...sokk:-D

    VálaszTörlés

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails