Tegnap...

tortát kellett volna sütnöm. Nem is akármilyet, hanem születésnapit. Erre volt leadva a megrendelés.
Igen ám csak, hogy délelőtt egy kissé kifutottam az időből, vagy úgy is mondhatnám, hogy szabadságoltam egy fél napra magam...
-mert egy kis kényeztetés nekem is jár. Gondoltam a kieső munkaidőt sokszorosan kell majd ledolgoznom, tehát minden-mindegy alapon, a délutánt is ellógtam.
Egyszer ezt én is megtehetem.
Miközben Gáborommal szépen, kényelmesen vásárolgattunk, akkor már azt is tudtam, hogy a tortasütés elmarad. Semmi kedvem nem volt belekezdeni, pepecselni, ráadásul tudtam azt, hogy megrendelőimnek megfelelően tálalva,  tökéletesen jó lesz a "b" variáció is...
-elvégre ez az Én napom, úgy lesz minden, ahogy akarom.

forrás:
Mivel a lányok késő este, hat után jöttek haza, addig megengedhettem magamnak azt a luxust, hogy ha nem is fényes nappal, de még sötétedés előtt pezsgőt bontsak. Ja, és igyak is, ha már egyszer fel van bontva...
-tudom, tudom, magam vállaltam az ökör szerepét.
A sofőr nem ivott, neki időre kellet mennie a csajokért.

Hazaérve,  nagyon meglepődtek hercegnőim, hogy milyen ajándékokat kaptak, kaptam a születésnapomra mert ma is, mint mindig, csak rájuk gondoltam vásárlási célzattal.
Így kapódott születésnapomra, két hullahopp karika pink és mégpinkebb no meg két ugrálókötél is.
Azt hiszem, szerencsés alkat vagyok, így hála semmi szükségem nincs rájuk, mint azokra a dolgokra sem, amiket ilyen alkalmakkor kapni szoktak az ünnepeltek.
Szerintem mindenem megvan ami kell a tökéletes boldogsághoz, így nem hoz lázba egy újabb parfüm, telefon, maradok a hagyományos, nyomógombos butánál és még kitudja mi minden, amit ha muszáj, úgy is meg kell vennem, vagy megkapom. Na persze el is rugaszkodhatok a valóságtól, mert egy ránctalan bőr, egy feszes cici, vagy egy apró kavicsokkal kirakott, nagyon fényes gyűrű engem is lázba hozna, biztosan megkísértene, ha nem a családi költségvetésből menne...
-de, akkor nem lennék az,- aki vagyok.
Megdolgoztam a ráncaimért, vagy mások dolgoztak meg érte, szültem két gyereket, rengeteget sütök, főzök, mosogatok, végzem a háziasszonyok dolgát, ékszert nagyon ritkán hordok.

Így talán érthető, hogy ezen a napon is inkább AZok kapott, és azt, amire vágyott...
-számomra pedig, a csillogó szemek látványa a két mosolygós pofin volt az igazi ajándék.

Saját készítésű tortám, ha nem is volt, volt helyette parfétorta. Legalább olyan finom volt mint a Pavlova, és még mára is maradt, amit a másikról már nem mondhatnék el!

Szeretném itt is megköszönni hogy ezen a napon milyen sokan gondoltatok rám, ilyen-olyan formában. Teljesen meghatottatok, mert ennyi kedves köszöntésre igazán nem számítottam, gondolom ezért is merült már délelőtt le a telefonom. A facebook viszont működött!
:)

Köszönöm!