KIRÁLY!

Minap, az éppen aktuális -mi volt az iskolában? - délutáni beszélgetésünkkor Zsófikám, boldogan újságolta, hogy számkirálynő* lett az osztályban.  Bevallom örömmel, és egyben csodálkozva is fogadtam a fantasztikus hírt. No, nem mintha nem bíznék a gyerek tudásában! A királyság megszerzéséhez, gyorsaság is szükséges, nincs sok idő gondolkodni... -ráadásul a fiúk, matekból nagyon pengék, így ritkábban tud érvényesülni a gyengébbik nem. Vagy mégis? Ezek szerint igen!
Gondolom, az örömöm mellett, némi kétkedés is látszódhatott arcomon, ezért a gyerek folytatta.

-Megkértem V-t, aki egyébként fiú, és a padtársa, ráadásul nyíltan szerelmes is Zsófiba  hogy ne legyen most Ő, a gyorsabb, hagyja, hogy kettőnk közül Én, nyerjek!
-???- azt hittem rosszul hallok! Eme női praktikák bevetése, számomra kissé korainak tűnt, bár  hihetetlen büszke voltam a gyors helyzetfelismeréséhez, rálátásához célja érdekében. Azt meg, hogy magamban röhögtem nagyon, talán csak a szemeim árulhatták el...
-és Ő bele egyezett? kérdeztem végül
-igen, és így sikerült V-t ez egy másik fiú, akivel nem zsírozta le előre is legyőznöm!
-Gratulálok neked, minden elismerésem a tiéd!
:D

Milyen érdekes, hogy az ilyen apróságoknak tűnő dolgok, mennyire helyre tudják hozni az ember önértékelését.
Mert mit is tett Zsófi? Egy, "csak" egy embert iktatott ki a játékból, úgy, hogy bízott magában és sikeresen "legyőzött még másik 20 gyereket...
Azt, meg már soha nem fogjuk megtudni, hogy V-t, sokkolta annyira Zsófi kérése és hirtelen leblokkolt, vagy egy igazi lovag a padtársa.
Elvégre egy királynő mellé, egy lovag is jár...

*matek órán az éppen aktuális tananyagot összeadás-kivonás, szorzás-osztás, ilyen játékos formában gyakorolják a gyerekek. Padonként haladnak, aki veszít, lassabb vagy rossz választ ad, az leül és kiesett a játékból. A többiekkel így folytatódik tovább, míg a végére már csak 2 gyerek marad, abból kerül ki a győztes, azaz a számkirály/nő.