Gondoltam, megosztom itt is a történetet.
Általában mindenkinek vannak bevált helyei, ahová vásárolni jár. Tudjuk hová menjünk húsért, pékárúért, vagy esetleg zöldségért és gyümölcsért...
Idővel, ezeken a helyeken törzsvásárlónak számítunk, és kialakul egy családias hangulat. Már az ajtón is mosolyogva lépünk be az ismerősökhöz, mert mindenkit név szerint ismerünk.
A zöldségesünk is az egyik ilyen hely. Évekkel ezelőtt, fiatal fiúk nyitották az üzletet, igényesen, korrekt árakkal. Éjjel nappal dolgoztak az üzletért. Majd mikor nyilvánvalóvá vállt számukra, hogy ez többemberes feladat és ketten nem bírják, így a szülők segítségét kérték. A "papa" Gyuri bá, legtöbbször az esti műszakot viszi, így vele gyakrabban szoktunk találkozni. Az ominózus eset is vele esett meg.
Családilag mentünk be, szálltuk meg az üzlet. Kellett valaki aki kiválasztja az árút
Míg a gyerekek segítettek nekem kiválogatni a gyümölcsöket, addig a pasik beszélgetni kezdtek, mindenféle témáról, mert idejük az, volt rá. Mikor befejeztem a gyűjtögetést és már csak egy fontos alapanyag beszerzése volt hátra, szóltam Gyuri-bának, hogy segítsen. Babot szerettem volna a sonka mellé. Ki is választottuk közösen (családilag) majd feltette az a kérdést, hogy
-mennyit szeretnék?
Teljesen természetesen és határozottan, próbáltam leplezni hiányosságomat, mert ilyen szemes dolgokban nem vagyok túl jó, konkrétan, fogalmam sincs arról mennyit kell venni. Legtöbbször szemrevételezés után tudom eldönteni az adott mennyiséget, ami más árura is igaz. Húst is így veszek. Súlyba behatárolom, hogy kb mennyit szeretnék, majd ha még kevésnek gondolom, kérek hozzá...
Szóval ott tartottam, hogy már "csak" azt kellett kitalálnom, hogy mennyi babot is szeretnék.
Annyira egyértelmű volt, hogy most is -szemre kérem!
Azt a megriadt arcot, soha nem felejtem el. Bevallom, először nem is értettem, mi okozhatta Gyuri-bánál ezt.
Majd mikor megkérdezte, hogy mégis hány szemre gondoltam, na akkor már nekem is leesett!
Nagy nevetésbe törtünk ki, amit azóta is emlegetünk!
Még mondta is, hogy lelki szemei előtt látta, hogy leszámoltatok vele 800 szemet!
Aztán persze előkerültek a zöldséges viccek is...
Veletek is történt már hasonlóan vicces, emlékezetes vásárlás?
Jó lenne, ha ezeket a színes történeteket ti is megosztanátok velünk.
:)
Egy kedvencem nekem is van. Kértem 200gr felvágottat, mire az eladó megkérdezte, hogy adhat-e 20dekát inkább? Még midig nem tudom, hogy komolyan kérdezte vagy sem.
VálaszTörlésNagyon klassz történet! A felvágott-as is tetszett (Noémi)!
VálaszTörlésNekünk is vannak törzshelyeink. Egyszer a "darált mákosnál" kértem 15 darab paprikát. Amikor mérlegre tette, több volt mint egy kiló, erre mondtam nem gond, maradhat... Aztán esett csak le hogy nem 1 kilónyit kértem...
Jaj, de jó, olyan jót nevettem! :) Boldog húsvétot kívánok nektek, tele napsütéssel, jókedvvel! :)
VálaszTörlésPuszi, Edith
Nekem két történetem is van, ha nem baj.
VálaszTörlés1. Sógornőmtől kérdezte egyszer egy vásárló: Parizer vagy párizsi van? Mire a sógornőm: Igen van, melyikből adhatok?
2. Apukám ment egyszer a boltba, disznócombot venni. Az eladó (aki egyébként a leendő szomszédunk volt), szeretett volna tökéletes húst adni, ezért megkérdezte, hogy minek. Azt már nem tudta részletezni, hogy pörköltnek-e, vagy darálni, mert apukám felháborodva közbevágott: Minek, minek... hát a disznónak. Utána, hogy odaköltöztek, sokszor felhozódott ez a sztori. Mindig jót nevettünk rajta.
Boldog babszámolós húsvétot nektek! :))
Tarka babnál szemkápráztató lett volna kiszámolni. :)
VálaszTörlésKöszönöm, hogy megosztottátok velünk, bevallom, nekem mindegyik tetszett!
VálaszTörlés:)))