Kérni tudni kell!

Nem is tudom, hol kezdjem. Az igazság az, hogy valahogy nem így képzeltem el az utóbbi heteimet.
xxxxxxxxxxxxxxx *
Pedig olyan jól indult minden, olyan pörgés volt a lányok életében egy hete. Végre nem csak a tanulásról szólt minden. Megvolt az első nyilvános fellépésük (flash mob) és egy kétnapos jobb agyféltekés rajztanfolyamon is részt-vettek. Vasárnap, mikor mentünk értük a rajztanfolyamra, akkor szemmel láthatóan, Lucám egészen rossz bőrben volt. Nem is kellett faggatnom, hogy mi a baja, magától mondta, hogy hányt háromszor... Az már teljesen mellékes, hogy engem erről napközben senki sem értesített, pedig elérhetőség, mint minden ilyen helyzetben le volt adva.
Lucám, egyébként se az a húsos fajta, rajta nincs egy deka felesleg sem, amiből leadhatott volna, 2  kilótól mégis sikerült megszabadulnia rövid időn belül. A szívem szakadt meg érte**, annyira rosszul volt négy napig. Mindent megtettünk gyógyulásáért, mert önző módon a kórházat, kerülni szerettük volna. Csütörtök délután volt az első olyan nap, amikor Luca felkelt az ágyból és percről percre, látványosan erősödött, gyógyult. Ennek örömére, este nagyot hancúroztak Zsófival. Majd jött az éjszaka, amikor is, Zsófikámon tört ki a betegség. Péntekre már két gyerekkel maradtam itthon. Egy lábadozó, és egy fekvő betegem*** volt. Szerencsére az utóbbiból is csak egy nap lett, mert rajta hamarabb átment a vírus. Majd szombaton estére, iszonyú fejfájásom lett. Gondoltam a kialvatlanságtól, meg a frontoktól, vagy akármitől, ráfogni bármire lehet. Azt viszont nem, hogy már egész éjszaka a hányingerrel küzdöttem, majd némi produktummal, ami annyira ledöntött a lábamról, hogy vasárnap fel se bírtam kelni. Nem tudom hová tűnt az erő belőlem, tény, hogy ilyen rosszul,**** tán még soha nem éreztem magam, fogalmam se volt arról hogy fogok tudni ezek után lábra állni...
-miközben csodáltam a lányaimat a gyors regenerálódásért.
Ma szerda van. Ma van az első nap, hogy messzebbre is eltávolodom az ágytól, mint a fürdőszoba, tehát már jól vagyok. Azaz még nem, de már látom a végét...
-azt viszont nem is értem, hogy ennyi szenvedés után miért csak 2 kilót tudtam fogyni.
Igaz, ha nem fogytam volna egy dekát sem, akkor is elégedett lettem volna!
Szóval így vagyunk mostanság. Remélem idén (ebben az iskolai tanévben) befejeztük a betegségeket, mert enyhén szólva is nagyon tele van már a ...
-hócipőm!


*káromkodás helye
** Többször is mondtam szegény Lucámnak, hogy inkább én lennék beteg a helyébe, átvállalnám tőle, csak  ne kelljen szenvednie. Na, mondogatta is nekem az elmúlt napokban,
-Anya! Emlékszel, te akartál beteg lenni, most megkaptad!-jó, de nem egészen így gondoltam...
lásd a címben.
***Egy darabig biztosan nem szerepel majd az étkezéseink között a tea, pirítós, és babapiskóta
**** alul -felül, ahogy szokott ilyenkor