hó! Hahó!

Végre leesett a második hó is!
Már nem reménykedtem benne, hogy az idén télen tudunk még szánkózni!
A szánkók kint búsultak a tornácon, a frissen előszedett rollerok társaságában!
Kellemetlen, de csak akkor jutott az eszembe elpakolni a szánkókat, amikor elmentem mellettük, és ez a gondolatom is csak eddig tartott!
Valahogy mindig akadt fontosabb munkám és "vettem át " Petőfitől ezt az örökzöld idézetét:

Közbevágott Pató Pál úr:
„Ej, ráérünk arra még!”

Így maradt minden eredeti helyén...!

Reggelre mindent beborított a fehér hó.
Maradt a kérdés, menjünk oviba szánkóval amit még este ígértünk a lányoknak, vagy szánkózni menjünk ovi helyett?
A harmadik lehetőséget az autót választottuk!
Már az utcánkba rá kellett jönnünk arra, hogy ez bizony nem a legjobb döntés volt részünkről a nagy hó miatt!
Az oviba az ebéd befizetés miatt mindenképpen mennünk kellett, így távollétünk okáról tudtunk szólni az óvónéniknek is.
Elvégre az iskolákba is van sí szünet, mi tartottunk egy rendkívüli szánkó szünetet!
Irány haza, alaposan beöltöztünk a "szkafanderekbe"
Enikő barátnémat is beöltöztettük és irány szánkózni, kihasználni minden lehetőséget!
Az egyedüli buktatója csak annyi volt, hogy a gyerekek kesztyűje1-1 pár bent maradt az oviba, a másik páros pedig Gábornál az autóba, itthon pedig nem volt csak egy pár a két gyerekre!
Rutinos anyukaként felajánlottam nekik zoknit a kezükre, de erre ők nem voltak kaphatók, egyébként se nagyon szeretik a kesztyűt!
Alig volt 10 óra és mi már kint koptattuk a havat.
Jó volt nézni a lányok kipirult arcát, csibészkedésüket, hogy próbáltak minket összehavazni.
Nálunk a szánkóból is kettő van, tanulva a babakocsiból ( vita, győzködés, hogy éppen ki üljön elöl és ki hátul) ezt megelőzve döntöttünk anno, hogy mindenkinek legyen külön.
A külön szánkó pedig két szánhúzót jelent ( próbáltam egyedül is, de nagyon nehéz egyszerre kettőt, ha nincs segítség és apuka is dolgozik )
Kapóra jött most nekünk Enikő.
Mivel ma ő a favorit, ezért Zsófi gyorsan lecsapott rá, mint szánhúzóra.
Nekem a " maradék " jutott Luca személyében.
Volt egy rövidke szakasz, igaz már hazafelé tartottunk, mikor próbált a gyerek meggyőzni arról, hogy úgy húzzam a szánkót, mint ahogy a szarvasok szokták.
Szófogadó anyukaként kapható vagyok mindig egy kis játékra és belebújtam a " hámom-ba "
- Nem, ez így nem jó, nem így szokták a szarvasok!- nézett rám értetlenül Luca
Próbáltam meggyőzni saját igazamról, mire kiderült, hogy azt szeretné, ha négykézlábra ereszkednék és úgy húznám őt a szánkóval!
Ezt a kérését nem tudtam teljesíteni, semmi porcikám ( ízületem ) nem kívánt a hóban csúszni mászni, ismerve őt képes lett volna hazáig "hajtani" engem.
Felajánlottam helyette inkább egy vágtázást neki mert Enikő, Zsófival már messze járt és utol szerettem volna érni őket a nagy hóesésben.
Hogy mi lett a kesztyűkkel...?
Azt az egy árva pár Lucám kezén landolt ( idő közben meggondolta magát ) Zsófi pedig "muff-ként" megkapta a sálamat.
Csak azt sajnálom, hogy barátosnémat nem sikerült egy sapkára rábeszélnem... ( száríthatta a haját, mert alaposan eláztunk )
Mindenki elégedett volt és én se bántam meg, hogy ma nem mentek oviba!
Enikőért délben jött Gábor és elvitte az állomásra, mert haza kellett mennie.


Másnap reggel szánkóval mentünk oviba és örömmel láttam, hogy nem csak mi vagyunk ennyire
elvetemültek. ( pontosabban négy gyerkőc érkezett még rajtunk kívül )
Elnézést kérek minden anyukától és apukától már most, a következő pár soromért.
A gyerekeknek a hó, és a szánkó nagy élmény, reggel mindenki izgatottan készülődik, oviba , munkába, hát még ha szánkóval indulnának sokan!
A gyerekek arcát nézve nem teher, hogy hamarabb kell elindulni, fáradságnak pedig végképp nem nevezném, így könnyen kaphatunk egy szépen induló napot!
Olyan hamar felnőnek ezek a kicsik, ragadjunk meg minden pillanatot amit játékosan velük tölthetünk el ebben a rohanó világban!



Délután, viszont már csak mi voltunk annyira bevállalós szülők, ( sok helyen már nem is volt hó, csak a mi utcánkba) de azért a " kertek" alatt lehetett közlekedni.

Gyönyörűen sütött a nap, kell ennél több!?
Üresjárat az ovi felé

Itthon már Bálintkáék is csatlakoztak hozzánk és kezdődhetett az igazi csúszkálás:



Egyedül is ügyesen csúsztak




Nem akarok még haza menni!!!