Apa 45 éves lett!

Február 7 (2006 )

Apa születésnapja!



Sokat gondolkoztam azon, mivel szerezhetnék örömet Gáboromnak, amit nem az anyagiak mozgatnak, maradandó és hozzánk kötődik, ( elsősorban a lányokhoz, majd hozzám is )

Kitaláltam, hogy a lányok talpnyomatát kéne megcsinálni olajfestékkel, vászonra ez eléggé személyes és időtálló ajándék lenne ( tőlünk )
A kivitelezés már kicsit rázósabb volt....
Segítséget kellett kérnem, mert egyszerre nem lehet két ( 3 hónapos) csecsemőt tartani, befesteni a talpukat, rányomni a kis lábukat úgy, hogy ne kenődjön el .... na és természetesen azonnal lemosni a lábukról az árulkodó nyomokat!!!!
Az esti fürdetés Gábor dolga, nem szerettem volna ha észre vesz rajtuk valami "árulkodó nyomot"!
Dóri volt a bal kezem ebben a " merényletben"
Gyorsabban oldottuk meg, mint gondoltam volna.
Nagyon édesek voltak a lányok, jól tűrték a gyors vetkőzést, talpfestést és még kis talpukról a festék eltávolítása is játszi könnyedséggel ment, miközben mi jókat mulattunk Dórival az egész terv kivitelezésén.
Miközben a lányok végezték "dolgukat" (aludtak ) meglepetésünk mellé pingáltam A4-es papírokból üdvözlő szöveget is amit a falra szerettem volna felragasztani, ez ment a leggyorsabban!
A "nagy" napig azonban az egészet biztonságos "apa mentes" helyre kellett raknom, nehogy idő előtt fény derüljön "titkunkra"

Esti fürdetésnél Gábor kérdezte, hogy mit csináltam a lányokkal (pontosabban a lábukkal)?
Játszottam az értetlent mert nem jutott hirtelen semmi válasz az eszembe
( ugyan mitől piros a gyerek körme alatt ???)
-még jó hogy nem zöld, vagy kék festéket választottam!

Erre mit mondjak, nem készültem fel...segítséééég!
Kezdtem pánikba esni mikor "megmentőmként" Gábor mondta, hogy szerinte levágtam a lányok körmét és biztosan belevágtam?!
Abban a pillanatban bármit bevállaltam volna, így inkább tűrtem, hogy kicsit figyelmetlen anyának tart, aki belevág a gyerek bőrébe, mint eláruljuk titkunkat!
( azért kicsit rosszul esett, hogy ezt feltételezte rólam!!! )

Egész este puszilgatta, simogatta a gyerekek " véres" ujjacskáit!

Most jött a második felvonás:
azt szerettem volna, hogy reggel a falon legyen az üdvözlet és a lányok is ébren legyenek...
...mivel egy szobába aludtunk a gyerekekkel, hogy beszéljem rá Gábort, hogy most a hálószobába aludjon egyedül???
Nem kis erőfeszítésembe tellett meggyőzni, hogy pihenjen nyugodtan nélkülünk,
( főleg miután "megvágtam" a gyerekek lábát, szerinte inkább rám férne egy kis pihenés )
Célomat nehezen elérve, izgatottan feküdtem le aludni a lányokkal, hogy reggel frissen, fitten, fiatalon köszönthessük fel ÉDESAPJUKAT! !!
Reggel ( hajnalban ) a lányok nem értették mi ez a kapkodás részemről, - ragasztgatok a falra, -gyorsan megágyazok ( ez eddig nem volt ilyen sürgős, most miért kel fel anya, aki ilyenkor sötétbe végzi az etetésünket?)
Olyan hangosan sikongattak örömükbe, produkciómat ezzel díjazva ( vagy apjuknak adták meg a jelet, hogy most már jöhet, nem tudom... de egy picikét még várhattak volna !)
Apjukat, aki "kómába" volt még, de felébredt a hangokra, átirányítottam a fürdőszobába, nyerve ezzel pont elég időt a befejezéshez!

Premier:
apa, se köpni se nyelni nem tud a meghatottságtól,
keresi a szavakat, de nem találja azt, amelyik az érzéseit megfelelően kifejezné!
- szerintem, nincs is rá szó
Megindító volt nézni ezt a nagy darab embert a könnyeivel, zavarával küszködve.
Sikerült a tervem, mert felejthetetlen nap lett számunkra!




Természetesen egyből rájött a "véres" ujjacskák titkára: