Ebéd Esztergomba

Gyönyörű napos meleg őszi idő van, talán az utolsó melegebb nap
-suhant át a gondolat a fejemben
- vasárnap van és ebédet kellene főznöm, de a tekintetem valahogy mindig megakadt az ablakon.
Mivel tegnap egész nap rohangáltunk, vásároltunk, próbáltuk beszerezni a szükséges dolgokat az oviba és a lányok szobájába is, kevés időt tölthettünk szabadban és ennek hiányát most éreztem igazán.
-menjünk sétálni, és mi lenne ha Szentendrén ebédelnénk? - kérdeztem "mellékesen"Gábortól
Szerencsémre nem kellett kétszer mondani, már készülődtünk is és hamarosan úton voltunk, hogy minél tovább élvezhessük a napsugarak melegét.
Az új M0-s most az előnyét mutatta számunkra és pár perc alatt a Megyeri hídon találtuk magunkat ( még nem jártam rajta mióta átadták )
Szentendréhez közeledve hatalmas dugóba találtuk magunkat
( mindenki menekült a természetbe, na és a vasárnapi autósok is nehezítették a forgalmat)
a hosszas várakozás alatt a lányok elaludtak az autóba, mi pedig megvitattuk, hogy ha már így alakult akkor menjünk inkább Visegrádra.
Visegrádi úti célunk se tartott sokáig, amikor Gábor kitalálta, helyette menjünk inkább Esztergomba a Csülök Csárdába.
( még jó hogy ilyen határozottak vagyunk)
A csárda telefonszámát tudta és út közben foglaltatott is asztalt a teraszra, így attól már nem kellett tartanunk, hogy nem lesz helyünk.
A lányok egyszerre akkor ébredtek fel, amikor az esztergomi parkolóba megálltunk az autóval, és nevetve mondták, hogy milyen jót aludtak.
Örültem, hogy legalább "ŐK" egy kicsit kipihenték magukat.
A parkolóba lehorgonyoztunk, legalábbis egy darabig amíg megvettük a lányoknak a lovacskás hűtőmágneseket, képeslapokat.
Amíg Gáborral kedvükre válogattak engem a szomszéd, terítőket áruló portékája jobban érdekelt ezért én ott legeltettem szememet, gyönyörködtem a szebbnél szebb kézi készítésű hímzett terítőkben.
Idővel Gábor is csatlakozott hozzám a két lánnyal, és próbált rábeszélni arra, hogy válasszak terítőt magamnak abból ami a legjobban tetszik.
Mindegyik tetszett, nehéz volt a választás, és az áruk miatt is eléggé nehezen hagytam magam Gábornak rábeszélni, de megint a "beszélőkéje" győzött...

... és kaptam egy csodálatos asztalterítőt!

- félek, hogy soha nem fogom felrakni az asztalra nehogy valami baja legyen...
- letakarni megint biztos nem fogom, terítővédő-terítővel, vagy nejlonnal
- megoldásként azt tudnám elképzelni, ha minden étkezés előtt lecserélném egy olyanra amit nem bánok ha foltok tarkítanak
-erre nincs mindig időm, erőm, energiám???
-az is lehet hogy Én vagyok a lusta és más rendes háziasszony így csinálja???
-sok kérdésekkel küzdöttem magamban-

Miután új szerzeményeinket gondosan elrejtettük az autó csomagtartójában, kezdődhetett (volna) az esztergomi séta, de időnk fogytán volt az asztalfoglalás miatt.
Rövid séta (és makk gyűjtögetés, ami már szokásunkká vállt) elégnek bizonyult a lányokkal, mikor a pocakjuk megint jelezte hogy elérkezett az ebéd ideje.
- néha bosszant, hogy ennyire hozzászoktattuk őket a rendszeres étkezésekhez, de előnyét többször is látjuk...
Irány az étterem!
Szokásos dilemma...
Nehéz kiválasztani a rengeteg finomabbnál, finomabb közül a leginkább kedvünkre valót és a lányoknak is becsempészni az ételébe egy-egy különlegesebb falatot.
Desszertnek most somlóit kaptak ( ne mindig palacsinta és gesztenye püré legyen )
de az óriási adaggal nekik is meggyűlt a bajuk...
Teli hassal egyikünk se kívánta megmászni a Bazilika milliónak tűnő lépcsőfokát, ezért a hazaút mellett voksoltunk.
A haza felé vezető utunkon Gábor némileg módosított, amikor Pilismarótnál úgy döntött, hogy a
Szob-Pilismarót között közlekedő kompjárattal kelünk át a Dunán.
Nagy volt az öröm a lányok részéről, hiszen még emlékeznek a kompozás élményére balatoni nyaralásunkból.
Nem kellet sokat várnunk a komp érkezéséig, az időt a Duna parton "kacsázással" kődobálással, kagyló szedéssel múlattuk, hiszen gyönyörű időnk volt...
Átérve a pesti oldalon Szobon, már ennél több időt tölthettünk el a kagylószedéssel.
Itt már találtunk folyami kagylókat, azokat a nagy tojásformájúakat, amiket a hullámok a partra is vetettek.

Valamikor, évekkel ezelőtt mikor a tavunkat kotorták ki ( tisztítás céljából ) a "tavas ember" tanácsolta folyami kagylók "telepítését" a tóba, ami kitűnő víztisztító ( szűrő) szerepet lát(na) el.
Most adva volt minden, csak egy szatyrot kellett keresni a kocsiba, és már kezdődhetett is mentőakciónk a parton.
A lányok lelkesen szedegették össze a parton heverő kagylókat.
- gyanítom nem sok volt már nekik "hátra"

Sikeres kagyló expedíciónk végén siettünk haza zsákmányainkkal, nehogy mi legyünk vétkesek kiszáradásukban.
Hazaérve első utunk a tóhoz vezetett.
Zsófi és Luca óvatosan rakosgatták szépen egymás után új otthonukba a kis védenceket!
Szép napunk volt, kellően feltöltődtünk mindannyian, legalábbis a következő hétre!

Jó volt kicsit kiszakadni a "hétköznapi taposómalomból"

( a terítőmet rögtön kipróbáltam ahogy hazaértünk, nem tudtam ellenállni a kísértésnek)



Gyönyörűűű!!!