Ez se úgy sikeredett ahogy előre terveztem...
Még az első szülőin közölték velünk, azokat a fontosabb dátumokat, amire érdemes figyelnünk.
Ezek között szerepelt az ovis képek fotózása is, csemetéinkről.
Már egy hete a csoportajtón kifüggesztve volt rajta a pontos dátummal.
"Kedves szülők!
Október 21.-én fényképezés lesz az oviban.
Amennyiben szeretnének rajta részt venni, jelezzék az óvónéniknél"
Szívem szerint kihagytam volna az egészet, a tavalyi képek sikertelensége után...
( Luca nem hagyta magát fényképezni, hosszas rábeszélés után volt csak hajlandó Zsófi mellé állni a hintalóhoz, székhez stb...)
neki ez nem "pálya"- ez meg is látszik a képeken...
Lucám, szeret fényképezni és azt is szereti ha fotózom, de csak úgy és abban a pózban ahogy ő szeretné...
Már vasárnap elkezdtem a lányokkal válogatni azokat a ruhákat, amiket "egyáltalán" hajlandóak lennének felvenni egy fénykép elejéig.
Szobájukból, minden általuk kiválasztott és felpróbált ruhadarabbal, rohantak apjukhoz megmutatni neki, milyen " csinosak"
Átmenetet képeztek a hippik és az utcagyerekek között, réteges öltözködésükkel,
csatjaikkal és mellé hajpántként szolgáló gumis lánccal a fejükön.
Mókásan néztek ki.
-még jó hogy van némi beleszólásom, hogy mit vegyenek fel... ( de csak némi)
Ez a kis divatbemutató adott nekem némi alapot a megfelelő ruha kiválasztásához,
amivel már félig hozzásegíthetem a fényképészt sikerének learatásához.
Már hétfőn reggel úgy ébredtek a lányok, hogy Ők akkor ma "csinosba" mennek oviba.
Ez ismétlődött kedden is...
Délután csoport társuk anyukája hívott fel telefonon, valami apró dologért, már arra sem emlékszem miért, mikor a beszélgetésünkbe valahogy belekeveredett a fényképezés is.
Rögtön kiderült, hogy a várva várt fotózást egy nappal hamarabb kezdték el.
Mondanom se kell nagyon mérges lettem, már csak a lányok miatt is.
Nem szerettem volna a kis lelkükbe törést okozni főleg egy ilyen dolog miatt.
Lelki szemeim előtt láttam lányaimat, amint irigykedve,
sóvár pillantásokat vetnek csinosabbnál-csinosabban felöltöztetett csoporttársaik felé.
Szívem szakadt meg értük...
- ki a hibás?
- mindenki...!
Utoljára múlt hét csütörtökön voltam az oviban, (pénteken délután már beteg voltam)
azóta csak Gábor hozta-vitte a lányokat.
Nem tudom, hogy csak rá vonatkozik hogy nem olvassa el mi van kiírva a faliújságra,
( maximum a napi menüt olvassa el miközben elhalad a bejárati ajtó mellett)
tény, hogy a csoport ajtóra felragasztott értesítőt a fényképezésről és annak megváltozott dátumáról- figyelmen kívül hagyta.
-Lehet, hogy én is elsiklottam volna felette -nem tudom, és már nem is fogjuk megtudni...
Az biztos, hogy az óvónénik is hibáztak, mivel maradt ugyan az a cédula, csak a dátum lett kijavítva rajta! (ezt is egy másik anyukától tudtam meg)
-Lehet, hogy ha piros betűkkel hívták volna fel a szülők figyelmét az időpont megváltozására, jobban "szemet szúrt" volna Gábornak is...
Csalódott vagyok, hogy nem jutott eszükbe az óvónőknek megkérdezni apukát, hogy hozott-e másik ruhát, amibe átöltöznek a lányok...
Annak azért örülök, hogy legalább szoknya volt rajtuk és az egyik kedvenc pólójuk...
-mégse szabadidő nadrág...
Szintén egy másik anyuka mesélte, hogy ő is csak onnan tudta a módosított időpontot amikor bement, hogy lejelentse a gyerekének az ebédjét az óvónéninek.
( akitől mellesleg megkérdezte, hogy bejöhetnének-e a fényképezésre szerdán)
-persze, csak nem szerdán, hanem kedden ...
Esély lett volna arra, hogy szerdán még egyszer lefényképeztessem őket abban a ruhában , olyan hajjal, ahogy szerettem volna ( másik két csoportot is fényképeznek akkor)
erre viszont már nem lennék képes, az már nagyon műnek tűnne a szememben...
-nem bársonyruhában, nyakig csipkésen, fodrosan szerettem volna őket viszontlátni a képeken,
természetesnek, amilyenek ők maguk is a majd 4 évükkel.
Ezen tervem, ha nem is úgy ahogy gondoltam, sikeresnek mondható.
- ezek után nagyon kíváncsi leszek a végeredményre.
Estére Zsófia belázasodott, remélem nem tőlem kapott el valami " csúnyaságot"
ez már nem csak a hosszú hétvégére tervezett programunk miatt is izgalmas.
tervezett utazás = betegség, otthonmaradás
Jó volt kiírnom magamból a mérgemet, csalódottságomat, de az biztos, hogy amint lehetőségem adódik, megbeszélem ezt az óvónőkkel (is)
Nekem nagy szükségem van a (ki)megbeszélésre, magamban csak akkor tudom rendezni, lezárni a dolgokat.
Az óvónők is tanulhatnak az esetből ( kíváncsi vagyok hány szülő járt hasonlóképpen)
legközelebb talán jobban odafigyelnek majd ( ők is )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése