Ez a második nap, hogy nem engedtem a lányokat oviba, tegnapelőtt Zsófi, ma a változatosság kedvéért, Luca lett beteg.
Az, hogy betegek lennének külső szemlélő észre se veszi, amilyen hancúrozást levágnak és legalább ilyen vérmesen tudnak veszekedni is egymással.
Reggel korán feltettem főni a (gyógy) húslevesnek valót, mert nem szerettem volna a fél napot a konyhában tölteni és hagyni, hogy két komisz lányom szétkapja a házat.
Ébredésük után nem kellett nélkülözniük engem, reggelijük elfogyasztása után, azonnal munkához is láttunk.
Míg őket lefoglalta a gyurmázás, addig én megrajzoltam és kivágtam a tökformákat
( kartondobozokból, abból most van is bőven itthon )
-közben, látva a tökfejeket, izgalmasabbnak találták a lányok mint a gyurmát, aminek elpakolását " kivételesen " nem kellett kétszer sem mondanom.
Előkészítve a szükséges zsírkrétákat, mindannyian alig vártuk, hogy elkezdhessük a színezést!
Nagyon ügyesek voltak a lányok
Külön jól nézett ki, hogy a kartonból is egyenletlenül lettek kivágva, ezzel a faragás kuszaságát, szabálytalanságát lehetett imitálni.
Zsírkrétával se lehetett olyan "profin" színezni a karton felülete miatt, de ez is külön javította a látványt.
-amilyen egyszerű volt elkészíteni, olyan nagyszerű lett a végeredmény.
-külön kérésre kellett "szomorú szájú" tököt is rajzolnom
( magamtól ezt nem mertem volna megtenni, nehogy belegázoljak kis lelkivilágukba, de így hogy ők kérték már teljesen más volt, szívesen tettem eleget kérésüknek)
Egész délelőtt lefoglalta őket a színezés, főleg úgy, hogy kétoldalúra kellett csinálnunk.
Büszkén mutogatták apjuknak a kész darabokat ebéd előtt, aki nem tudott betelni a látvánnyal.
Míg a kis betegek aludtak, addig én egy damilra felkötöztem és " feldíszítettem" a házat a tökökkel.
Dekorálás közben is már azon gondolkoztam, hogy milyen játékot találjak ki a nap további részére.
( közben még egy "kondér" töltött káposztát is sikerült feltettem főni, ha már a lányok betegsége miatt itthon kell maradnunk, ne főzésből álljon már a hosszú hétvége...)
-nem tökölünk!( elég ennyi egy napra is)
-valami olyat szerettem volna ami kézügyességüket (is) fejleszti
- zakatoltak a fogaskerekek fejemben, amikor a szemem megakadt a gyertyákon... !!!!
-csináljunk gyertyatartót, amit az őszi "összegyűjtött" termésekkel díszítünk fel...
már csak azt kellett kitalálni, hogy mi legyen az alapja és azt, hogy mivel ragasszuk fel a díszeket...(de ez már igazán semmiség...)
- hosszas gondolkodás után, eszembe jutott az a rengeteg virágalátét ami a garázsba porosodik, max a pókoknak tesz jószolgálatot...
-rövid keresgélés után rátaláltam a megfelelő nagyságú cserép aljra, ami tervemhez tökéletesnek látszott
-jó, de mivel ragasszuk fel rá a makkokat és még ki tudja mit
( mi fog eszükbe jutni még a lányoknak)
-tubusos ragasztó...?
-nem jó, nem ragad meg rajta, legfeljebb a lányok lesznek ragsztósak...
-ragasztó pisztoly...?
- forró, ( múltkor is megégették az ujjukat, hiába mondtam nekik,hogy ne kapkodjanak)
-gyorsan "köt" nem tudnának folyamatosan dolgozni vele( csak vita lenne belőle)
-már majdnem feladtam az egészet,(mégse olyan jó " játékot" találtam ki) amikor eszembe jutott a szilikon, mint ragasztó
kb egy hónapja, ragasztottam képet vele, tehát tuti, hogy kell itthon lenni belőle olyannak is ami nem száradt be (még)...
- picit ecet szagú( ki lehet bírni)
- elég lassan köt ahhoz, hogy jól lehessen dolgozni vele még gyerekeknek is
- könnyű "lemosni" eltakarítani a nyomokat
Nem szeretném magam dicsérni, de minden tökéletesen úgy " működött" ahogy terveztem...
-attól a kis apróságtól eltekintve, hogy a gyertyákon összevitatkoztak a lányok, kié melyik rózsaszín legyen, nagyobb fennakadás nem volt.
További viták elkerülése végett én kentem be a cserépaljakat "ragasztóval"
A végeredmény pedig "profi"
Már az első pár darab felragasztás után tátott szájjal bámultam lányaim munkáját, amint szépen sorba haladva, gyönyörűen egymás mellé rakosgatják, nyomkodják, a mandulákat a ragasztóba.
Semmi ötletet nem kellett adnom, nem is lett volna időm, olyan gyorsan estek neki a "munkának"
Nagyon büszke vagyok rájuk( lehet, hogy tőlem is örököltek valamit?)
Gyertyagyújtás, tök díszek, töltött káposzta illata ( na és a kandalló melege... )
most érzem igazán, hogy itt van ősz, itt van újra...
-megtaláltuk az elrejtett szépséget ebben az októberi borongós, esős melankolikus őszi estében...
miközben elégedetten mormolom magamban Petőfi Sándor klasszikus versét:
Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem.
Kedvesem, te űlj le mellém,
Űlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.
Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése