Vitamincsalád

Minden nap, alighogy hazaérkeznek a lányok az oviból, Zsófikám 3 percen belül megkérdezi tőlem-

-anya, kaphatnánk egy kis Túró Rudit?

- és tudják azt is, hogy kapnak, mert nem tudok ebben ellentmondani nekik, pedig,
-de nagyon szeretnék...

Mennyivel boldogabb lennék, ha valamelyik gyümölcs nevét említenék meg, mint kívánságuk tárgyát.

Nem szeretnék olyan szülő lenni, aki állandóan azzal példálózik, úgy kezdi az érvelését, hogy
-bezzeg, az én időmben!!!

Pedig, ha jobban belegondolok, tehetném...
Tehetném azért is, mert gyerek koromban, nem volt olyan gyümölcs amit ne ettünk volna meg, idő előtt.
(örültünk, hogy volt almán kívül más is, nemhogy válogattunk volna)

Emlékszem, nagymamáméknál töltött nyarakra amikor, a savanyú egrest (pöszméte, büszke ki hogy ismeri) is idő előtt leszüreteltük,
-amikor alig vártuk, hogy legyen egy kis színe a szilvának, vagy felmászhassunk az eperfára, egy-egy érett szemért...
-a cseresznyefa, meggyfa pedig maga volt a mennyország, ha beszabadulhattunk a kertbe...
Sajnálom, hogy az én gyerekeim nem élhetik meg azokat a gyönyörű vidéki nyarakat a nagyszüleiknél...
Elkalandoztam egy kicsit a gyümölcsök-azon részétől,- amiről eredetileg írni szerettem volna.

Étkezésben sem vagyok válogatós, ezért próbáltam a lányokat is ebbe az irányba terelgetni, ami ment is egészen addig, amíg el nem kezdtek önállóan enni...

Itt kezdődtek a problémák, már ami a gyümölcsöket illeti...

-málna -puha, ezért Luca a szájába se veszi
-barack-nyögve nyelve, órákon keresztül, szülői felügyelet mellett
-cseresznye, meggy- csak pár szem, azt is nagy nehézségek árán tudják magukba-gyűrni
-szőlő- szintén zenész, csak pár szem (kisebb vita árán, magokat kiköpködve, ami elég macerás)
-dinnye-úgy, ahogy (sárga szóba se jöhet)
-ribizli- sok cukorral és nagy fintorokkal (ezen mindig jókat nevetünk Gáborral, kész kabaré)
-körte- nem, vagy csak nagyon ritkán, ha becsempészem a darabolt alma közé-azt is kiszúrják, de addigra már fogyott belőle valamennyi
-mandarin-maximum 1-2 szem
-narancs-csak gyümölcslébe facsart állapotába
-banán-jöhet, de az se mindig

Lányaimnál két favorit van, amiből anélkül, hogy megunnák bármennyit megtudnának enni:
-alma
-avokádó

Erről eszembe jut, egy két évvel ezelőtti történet, (2 évesek voltak még csak) amikor megkérdeztem a lányoktól mikulás előtt, hogy mit szeretnének kapni a télapótól mire egyöntetűen az válaszolták-
-Túró Rudit! (meglepődtem kérésükön, ezért próbáltam buzdítani őket, hogy mást is kérhetnek, kérjenek azt, amit nagyon szeretnének...

-Akkor Túró Rudit és avokádót!
:)


Visszatérve a mai napra:


Ma megint minden a szokásos forgatókönyv szerint történt, amikor hazajöttek, már-már vártam előre a kérdést, -mire a válaszom-
-Nem!

Majd csak azután kaphattok, ha ettetek egy kis gyümölcsöt is...

-és akkor már tudtam azt is, hogyan fogok kedvet csinálni nekik hozzá, de előtte a reggel megígért hóbabát készítettem el nekik...
A hóbabát, valamelyik Marék Veronika könyvben látták...
Elég gyorsan elkészültünk a hóbabákkal, most már "csak" azt kellett kivárnunk, hogy elolvadjon a melegben.
Kihasználva a várakozásra szánt időt, elővettem pár szem(et) gyümölcsöt.

Ezeket a szemeket előszeretettel használjuk gyurmázáshoz, rajzoláshoz, festéshez...
(kreatív -boltokban kapható)

Pár perc alatt vicces figurákká változtak át kezeikben a gyümölcsök, amiből született pár "házikedvenc" is.