Karneváli hétvége

Mozgalmas hétvégénk több város érintésével telt, ahol a pancsolás, pihenés, kikapcsolódás volt főbb szempont.
Minek ehhez akkor több száz kilométert autózni, mikor a fővárosban, vagy annak környékén is lehetőségünk lett volna kihasználni a jó-idő adta lehetőséget?

"hivatalosan" Debrecenbe készültünk (no, nem pulykakakast venni) hanem, az idén 41.-ik alkalommal megrendezésre kerülő virágkarneválra...
Gyerekként, szüleimmel jártunk a nagyszabású debreceni felvonuláson, ami mély nyomot hagyott bennem, már ami az elmúlt majd három évtized távlatából megmaradt bennem...
(gyönyörűen feldíszített autók, rengeteg ember, nyüzsi, összekötve, Hajdúszoboszlón töltött strandolós napokkal)
Ennyire azért nem szeretnék előrerohanni a napokkal, mert elutazásunkat a 20.-án rendezett tűzijáték és egyedül-maradt házi kedvencünk összeférhetetlensége nehezítette...
Tódi, aki egyébként is fél, nem csak a viharoktól, hanem az évente kétszer, (szilveszterkor is) bőséges tűzijátéktól, ezen alkalmakkor szigorú "házi-őrizetet" kíván...
Jobb, biztonságosabb hely híján, Miskolcon élő Enikő barátnőmék gondjaira bíztuk pár napra, családtagnak számító kutyánkat, míg mi nyugodtan elvegyülhettünk, a karneváli forgatagba.

Miskolcra érve, a diósgyőri várban sétát már nem tehettünk a késői időpont miatt, de a közeli étteremben, ahol már többször is jártunk, egy vacsorára "azért" beültünk.


Másnap a hajnali kelés eléggé megviselte a lányokat, de a Miskolc-Debrecen közötti útvonal alatt részben, behozhatták lemaradásukat, mert a gyér forgalom (na, és a sofőr vezetési "stílusa" ) miatt rekor idő alatt teljesítettük a távot.
Még nem volt 8 óra, de mi már a tömegben keresgéltük "legtökéletesebb" nézőhelyünket, ám a sorok előtt a földön lévő "ülőhelynél" jobbat, nem találtunk...


Először megilletődve, majd egyre sugárzóbb arccal nézték, hallgatták, a karnevál nyújtotta szédítő forgatagot.
Csodálkozva nézték a színes virágcsodákat, amikből gyönyörű szobrokként mintáztak, formáltak meg számukra ismert, és ismeretlen mesehősöket, figurákat...
de, azt hiszem, legjobban a majorett lányok tánca nyűgözte le őket, akik között egészen kicsik is szerepeltek, és ennek hála, most Ők is kedvet kaptak hozzá.
A nagytemplomnál némi önfeledt szaladgálásra is sort kerítettek, na meg, a szökőkútban való pancsolást se "úszhattuk" meg az időközben kialakult hőségben...

reggelizésJó, hogy már a fényképezést is rájuk lehet bízni...
Luca képe:Zsófi fényképezése:


Szerettük volna kipróbálni a debreceni strandot is, de a sorozatos útlezárások, majd parkolóhely 3 kilométeres körzetben nem volt fellelhető, ezért sajnos letettünk erről a szándékunkról, és Hajdúszoboszló felé vettük az irányt.

A helyzet csak parkolás szempontjából volt jobb, mert iszonyatos embertömeggel találtuk magunkat szemben, amin nagyon nem is csodálkoztam.
A lányok mindenesetre, remekül érezték magukat, szokásukhoz híven alig lehetett a medencéből kicsalogatni őket, még a szokásos, palacsintás, fagyizós kérlelésre is nehezen adták be a derekukat...

Este hat is jócskán elmúlt már, mire nagy-nehezen kikecmeregtünk a strandról, hogy szálláshely után nézzünk...
Nagyon "bátrak" voltunk, hogy két kisgyerekkel vállaltuk hajléktalanságunkat, de vaktyúk is talál szemet alapon, megkíséreltük a lehetetlent...

Már napokkal azelőtt se lehetett szállást találni Hajdúszoboszlón, vagy ahol akadt még üres hely, annak is csillagászati ára volt...

Mindenesetre a tarsolyomban volt egy szálláshely, de ezt végszükség esetére tartogattam...

(igaz, hogy minden a szálláshelyre vonatkozó infót számítógépre elmentve otthon hagytam, de ez se keserített el, bíztam abban a csekélyke "tudásban" ami a fejembe megmaradt belőle, elvégre egyszer már elolvastam!!!)

Természetesen az első 20 perc sikertelen próbálkozás után feladtuk a hajdúszoboszlói szálláshelyek keresését, és Püspökladány irányába vettük utunkat.

Keresnünk nem kellett sokáig, illetve keresve se találtunk volna magunknak jobbat, min amit a Korona hotelben kaptunk, mindössze 20 percre a nyüzsgő fürdővárostól.
Az árakról itt nem illene beszélnem, írnom, de nem tudom megállni, hogy ne tegyek összehasonlítást a két hely között.
Azon az összegen, amiért itt négyen egy éjszakát tölthettünk, Hajdúszoboszlón, 1 ember szállását tudták biztosítani, az 5***** szállodák pedig ennek többszöröséért, bár színvonalában ez is bőven megérdemelné a kivalló minősítést...

Kedves, udvarias kiszolgálásban volt részünk, családtagként kezeltek, "foglalkoztak velünk.
A személyzet, figyelmünkbe ajánlotta a központban lévő ökörsütést, és esti tűzijáték megtekintését, amit koncretekkel zárnak.
Gyalogosan nekiindultunk esti sétánknak, ami rendezett utcákon, parkon vezetett végig, míg megtaláltuk a helyiek esti gyülekezőhelyét...

Próbáltunk elvegyülni a tömegben, bár azt hiszem Gábornak a fehér póló miatt ez könnyebben ment söröspohárral a kezében...
Hiába akklimatizálódtunk környezetünkhöz, saját testi épségünk érdekében jobbnak láttuk, ha sötétedés előtt visszatérünk biztonságot nyújtó szállásunkra, és egy vacsora mellett nézzük végig az est fénypontját, a tűzijátékot.

Fáradtan bújtunk ágyba, és még nem tudtuk, hogy mit hoz számunkra a másnap...

Az ökörsütésnek hűlt-helyét találtuk

akklimatizálódtunk

ha már ott voltunk, a körhintát se hagyhatták ki a lányok

Lucám boldogsága

Égi színjáték

A délutáni eső után az égiek ezzel a pazar látvánnyal ajándékoztak meg bennünket, ami így is csak pár percig tartott.
Szerencsére szemfüles lányaim miatt, nem maradtunk le róla...

Más kép,- másképp, de ez is balatoni...

jövünk, megyünk...


mosóteknő és (vagy) térdvédő...


felülnézetből (galériáról) a nappalink




Hétvégénket Zamárdiban töltöttük, egy kicsit másképp, mint az eddig megszokott balatoni napokat.
Az idén már több ízben is volt szerencsénk több kevesebb időt a Balaton déli partján tölteni, ám ez a mostani, nem "tipikusnak" nevezhető.
Mivel nem sikerült a "régi" jól-bevállt helyen szállást kapnunk, ezért gyors ügyintézésbe kezdtem és -aki keres talál alapon- megtaláltam a tökéletes szálláshelyet is.
Nem az a tipikus balatoni nyaralóház fíling, ahol még késő este is "bulihangulat" van, és egymás hegyén, hátán sorakoznak a gumimatracokra dobált karúszók, és úszógumik, a pár méterre levő pingpongasztaltól, de mégis a víztől kb 5 perc távolságra egy teljesen más világba csöppent az ember.
Ez a kis lovas üdülőfalu, a nádtetős-parasztházak hamisítatlan hangulatával, berendezésével, hűs szobáival, nyújtották számunkra a párnapos kikapcsolódás lehetőségét.
Ebben a környezetben még szép, hogy jó-párszor elénekeltük, a lányok egyik kedvenc nótáját, amit az alma gyerek együttes feldolgozásában ismertek, és szerettek meg,
- nád a házam teteje- kezdetű, örökzöld "slágerüket"...
Újdonsült biciklijeikkel a lányok, éles kontrasztot alkottak a régies utcákon, padok mellett megpihenve, de még a piacon, portékáit kínálgató árusok között is.

Ezen a hétvégén egyik végletből a másikba csöppentünk...
Míg egyik pillanatban a Balatonban pancsoltunk gumimatracunkon, a következőben már lóhátra pattanva rótták köreiket a lányok, majd ismételten a vízhez közeli étteremben asszisztálhattunk malacsütésben, (ami ismerősünk esti-születésnapjára készült) de ugyanilyen ellentétes volt az árnyas fák között lévő szomszédos kalandparkot kipróbálni, majd ismételten a hűsítő vízben megpihenni...
Svédasztalos reggelivel kezdtük napjainkat, de az elmaradhatatlan, sült-hal, lángos, palacsinta, fagyi se maradhattak le a repertoárról (na, meg a sült malac, aminek a füléért kisebb harcok folytak)(jó) pár órával később...


Reggeltől folyamatos mozgásban voltunk, szerencsésen kihasználva a napsütéses órák számát, alaposan kipancsoltuk magunkat, hogy feltöltődve folytassuk az idei nyár még hátralévő napjait.


Saját vízi-csúszdánk van! (csak sokat "fogyaszt")
:)

Luca (ő)szerénysége
Zsófikám a vízipók

A lovaglással töltött több mint egy óra alatt gyomrom ökölbe szorulva, és a fényképezőbe kapaszkodva némán töltöttem, miközben a lányok épségéért aggódtam...
-hamarosan a gerincvédő is előkerült!
:)
Soha nem fogom tudni megszokni (megszeretni) a lovaglást, de nem tudom teljesen kiiktatni az életükből sem...


Luca addig is kutyázott, de a szúnyogok se kímélték...A kalandparkért se kellett messzire mennünk, csak a szomszédba...
Az első percek mindannyiunknak a nevetésről szóltak, édesek voltak a lányok a nagy gombafejükkel, ahogy küzdötték át magukat, különböző nehézségű akadályokon a több kilós karabinerekkel...


egy kis "édes"szenvedésmajd pózolás...
koncentrálás
Falra másztak!
-lehet hogy miattunk (tőlünk)

a háttérbe, azért én is ott voltam, még-ha, csak ez a két kép készült is rólam!
:)

Logikus, nem?

Főzni kivételesen nem volt kedvem a nagy melegben, de valami egyszerű dolgot szívesen összeütöttem volna a lányoknak ebédre, csak azt nem tudtam mihez lenne kedvük...
Felsoroltam pár ételt, amit úgy gondoltam, hogy belefér az "alig" főzés kategóriába, mikor Zsófikám kijelentette, hogy ablaktojást szeretne enni.
Először azt hittem, hogy hülyéskedik, mert közben folyamatosan rajzolt, és más kacifántos névre átkeresztelt ételt sorolt fel, viccelődve nevetgélt a saját aranyköpésein, de mikor már harmadszorra emlegette az ablaktojást, akkor kezdtem jobban felfigyelni szavaira.
Lázasan járt az agyam, próbáltam kideríteni az mi is lehet, mire rájöttem, hogy a tűkörtojást emlegette!
Igaza van, ha van ablakzsiráf, miért-ne lehetne ablaktojás is?

:)

(szabadalmaztatnom kellene)

Egyébként fokhagymakrémlevest "ütöttem" össze nekik, de legközelebb ígérem, hogy olyan étel kerül az asztalra ami mellé tökéletes feltét lesz az ablaktojás,
-mondjuk egy spenót, vagy tökfőzelék amik nagy kedvencei(n)k közé tartoznak!

Négykerékkel több, vagy kevesebb?

A lányok biciklije rendeltetésszerűen, talán valamikor tavasszal volt használva utoljára.
Közben, hogy ne porosodjon be teljesen a Balatonra is magunkkal vittük, megnyaraltattuk, igaz akkor már hiányosabb állapotában, pótkerekek nélkül...
Akkor a kocsiból nem is vettük elő, úgy ahogy volt hoztuk haza, majd a teraszon árválkodott hetekig, miközben a délutáni napsugarak pink -színét fakóvá szívták ki.
Múlt vasárnapig a lányok nem is akartak tudomást venni a kerékpárjaikról, ám akkor bekattant nekik valami.
Biciklizni akartak, pontosabban nem is biztos, hogy a biciklizés volt a lényeg, hanem az újdonsült bukósisakjukat szerették volna felvenni, kipróbálni.
Gáborral alaposan felkészültünk, papucsunkat edzőcipőre váltottuk fel, készen állva a több kilométeres váltófutásra seprűnyéllel a kezünkbe, miközben a gyerekeket próbáljuk biciklijükkel úton tartani.
Bevallom pár "kör" megtétele után kiborultam, de nem csak én, hanem a lányokon is látszott a kedvetlenség, kudarc.
Agyam sebesen kattogott, próbáltam sikertelenségük okára rájönni, amit természetesen nem a lányokban kerestem először, hanem a hibátlan állapotú (kínai) kétkerekű rovására tettem.
Nem a lányok ügyetlenek, hanem a biciklijük rossz, nem megfelelő! - menjünk, vegyünk újakat - adtam elő javaslatomat Gábornak, aki azonnal beleegyezett,
(egyébként is visszakellett volna vinnünk egy zoknit, amibe az eladó előző nap, benne hagyta a riasztót, kivágni pedig nem szerettem volna)

Valamivel több mint egy óra múlva két új biciklivel és annál lelkesebb lányainkkal már ismételten az utcán voltunk, tesztelni az új kétkerekűket.
Mit mondjak, már az üzletben is ügyesen próbálkoztak egyedül, de kint az utcán a maximumot hozták ki magukból.
Cirka 20 perc, (és pár esés után) egyedül is biztonságosan tekernek az újdonsült járművekkel.
Áldom az eszem, hogy a megérzéseimre hallgattam még-ha nagyobb kiadással is járt ez a rendkívüli vásárlásunk, de a lányok arcán látszódó sikerélmény, lelkesedés, aranyozza be jelenlegi mindennapjainkat.


Szorosan a hétvégéhez kapcsolódik másik örömöm is, hogy többen rendszeres olvasóim közé jelölték magukat.
Bizalmukat ezúton is köszönöm!

:)

"kaprosleves"

Egy kissé eltűntem az utóbbi napokban, aminek több oka is van, hogy csak egy párat említsek...
Elsősorban lustaság miatt hanyagoltam a blogomat, de mentségemre legyen, hogy addig is a lányok szórakoztatása és elmaradt háztartási munkáim töltötték ki napjaimat.
Az egyik "fontos" háztartási-munkám, a zöld fűszernövények felaprítása és fagyasztása volt.
Családunk minden tagja szereti a kapros és petrezselymes ételeket, ezért nálunk ezekből télvíz idején (is) ipari mennyiség fogy.
Legtöbbször már májusba elkezdem feltölteni a fagyasztót, de az idei esős időszakok, majd nyaralások ezt nem tették lehetővé.
Szombaton a közeli piacra mentünk, beszerezni a tökéletes alapanyagokat.
Jelen esetben számomra a tökéletességet, a homok és vízmentes,
(makulátlanul tiszta) friss növények jelentik, mert azokat -mosás nélkül- tudom lefagyasztani, és akkor nem ragadnak össze, szépen,-pergőssé fagynak...
Összesen 70! csokorra valót találtunk, ennek tartósítása várt rám, pontosabban, amibe a család apraja, nagyja is besegített!

Pár hónappal ezelőtt sikerült beszereznem egy aprítógépet, aminek a tesztelését már alig vártam, hiszen eredetileg pont az ilyen fűszernövények aprítására való.
Tavaly még órákig tartott amíg a petrezselymet hagyományos módon felaprítottam, vagy a kaprokat (ollóval) felvágtam, de ez már a múlté, mert a kisgép mint egy álom, olyan sebesen végezte el az aprítást!

Azóta "közkívánatra" főztem is a család egyik kedvenc levesét a "kaproslevest" amit barátaink is csak így emlegetnek.

Ezt a levest először ebbe az étterembe ettem először -ahová abban az időben rendszeresen jártunk- és az alapanyagokból, ízvilágból kiindulva raktam-össze az én levesemet, némi változtatásokkal amiből a gombát kihagytam, de az eredeti levesben az is megtalálható.
Nagyon kiadós, ízletes, aminek a Móni-féle változatát, receptjét itt most közzé is teszem többek kérésére, bár azt hiszem, hogy a többi családi kedvenc-ételeink is megérdemelnék, hogy önálló blogot nyissak nekik valamikor a közeljövőben...

Arányokat nem írok, mert mindenki a saját családja befogadóképességéhez, (edénye) méretéhez igazíthatja az alapanyagok mennyiségét.

Hozzávalók:

-bármilyen hús (én borjúból, vagy pulyka felső-combból szoktam, de lehet sertés is ízlés szerint) most pulyka comb volt itthon, de készítettem már pulyka zúzából is, aminek előkészítése egy kicsivel több időt vett igénybe...
-babérlevél, pirospaprika, só
-leveszöldség -sárga, fehér répa (gyökér) zeller
-paprika, paradicsom (1-1 db)
-pár nagyobb fej hagyma, fokhagyma 2-3 gerezd
-krumpli
-zöldbab, üveges, vagy fagyasztott (sárga)
-tejföl, liszt, picike mustár


Hagyományos módon készítünk egy pörköltalapot.erre már biztos mindenkinek megvan a saját, jól bevált módszere, receptje...
(hagyma, hús, paprika, paradicsom, só, pirospaprika)
Én a pörkölt alapot is jó sok hagymával kezdem el, az adja meg az igazi ízét.
Majd mikor félig megfőtt a pörkölt alapunk, felengedjük vízzel és adjuk hozzá a feldarabolt (aprított, kockázott) leveszöldségeket-szeretem a zellert is egészen apróra felkockázni, mert így nagyobb az esély arra, hogy a gyerekek "észrevétlenül" bekapják mint, ha nagyobb akkor kipiszkálják a tányérjukból-és főzzük tovább, majd az ízesítését, sózását pótoljuk, esetleg rakhatunk bele egy marhaleves kockát is, de ezt én csak a legritkább esetben szoktam.
Mikor a zöldségek is majdnem megfőttek adjuk hozzá a megtisztított kockára vágott krumplit és a zöldbabot, ezzel fokozzuk (dúsítjuk) az addig is finom ízű levesünket, majd a végén a tejfölt egy kevéske liszttel és mustárral (picike cukorral, de ez el is hagyható) összekeverem és hozzáadom a leveshez, majd megszórom kaporral (ebből aztán gazdagon teszek bele)
Felfőzöm és kész is van a garantáltan kiadós, ízletes leves.

Friss kenyérrel tálaljuk!


Jó étvágyat kívánok!

Most, hogy blogomat új-ruhába öltöztettem, végképp ellentmondásosnak tűnik az első szembeötlő látvány, miszerint mit keresnek ceruzák, egy tál leves társaságában?
A kép megtévesztő is lehet, de egyenlőre, nem gasztroblogra specializálódtam!

:)